Nekem bff neked átok |✔|

Tizenötödik

Dorka szemszöge

*Egy hónap múlva*

Vége. Ennyi. Nincs többé iskola. Ma fogunk elindulni, Balatonfenyvesre egy kis szállora. Berni anyukája fog minket vinni. Már alig várom.
Az iskola ezen éve katasztrófa volt. Főleg nekem. Berni újra összejött Zsomborral. Velem ekkor szakított Dávid, mert úgy érezte kialudt a tűz közöttünk. Mondjuk megértem őt. Alig foglalkoztam vele. Az unokatesómmal, Kornéllal nem állok szóba egy ideje. Megcsalta a barátnőm. Ilyet senki sem tehet vele. De Berni ügyes volt. Kiállt önmaga mellet. Ehhez kellet ám bátorság és neki meg volt.
Ekkor valaki benyitott a szobámba.

-Kész vagy?-hallotam Berni hangját

-Igen. Minden meg van.-mosolyogtam rá

-Akkor gyere menjünk már. Alig várom, hogy oda érjünk.

-Én is.

-Nézd csak. Ezt a nyakláncot vettem magunknak-vett elő hirtelen két darab nyakláncot. Mindkettő egy szivecskés medállal volt feldobva. A szíveken ez a felírat volt: Forever
Mosolyogva csatoltam fel a nyakamba, majd megöleltem Bernit. Ő viszonozta az ölelésem és együtt fogtuk meg a böröndünk.

-Gyerekek, gyertek, Még be kell pakolni a kocsiba.-hallotam meg Berni anyukájának, Andreának a hangját.

-Okés-mondtuk egyszere, majd levittük a kocsiba a böröndünket.
Aztán beszáltunk az autóba, és elindultunk Balatonfenyvesre.
A kocsiban egyszer csak megszólalt a kedvenc számunk amit azonnal elkezdtünk énekelni. És ilyen tök jó hangulatban telt az út. Már kanyatodtunk fel az autópályára amikor...
-Anya vigyázz-Sikitottuk.

De késő volt. Az autó belénk gázolt. Az utolsó emlékem az volt, Bernivel össze ölelkezünk és sziréna hangokat hallok. Aztán minden elsötétült. Örökre.

Sziasztok. Ez lenne az utolsó fejezet. Ezután már csak egy epilógus jön és ez a történet lezárul. Örökre.
Ez a rész Dorka szemszögéből volt és ez lett a legrövidebb. Sajnálom nagyon.
Nem lett a legboldogabb a vége, így érzem helyesnek ezt. Nagyon köszönöm, hogy velem tartotattok ezen az úton.