Eldarya világa

Eldarya birodalma

Még ilyet!

-Te!- az éles hangra nyomban megpördültem, és vigyáz állásba vágtam magam. Nem tudom miért, de ennek a nőnek csak az aurája is megadásra kényszerít mindenkit körülötte.

- Hogy jutottál ki?- ettől a kérdéstől tartottam. 

Mégis mit mondhatnék erre? "Jajj csak valami gyanús idegen csupa szeretetből kiszabadított, nehogy romoljon a közérzetem! Amúgy egész normális biztos nem valami sorozatgyilkos!" Így hát kiböktem életem egyik legnagyobb marhaságát: 

- Szabaduló művész vagyok!- nem várt csönd következett, amit pár pillanat múlva önfeledt nevetés törte meg. Miko könnyeit törölgetve nézett rám. 

-Tehát Jamon elfelejtett bezárni, értem. A sorsodról már úgyis döntöttem. amennyiben nem lábatlankodsz és kiveszed a munkából a részed maradhatsz! Jut eszembe! A ruhádat Nevrának adtam oda, a továbbiakban majd ő segít neked!- azzal kacarászva indult tovább a folyosón, de még hallottam ahogy magának ismételgeti: "hogy szabaduló művész, és én még azt hittem mindent láttam".

Szemöldök ráncolva toporogtam még egy darabik a történteken rágódva, de hamar eszembe jutott, hogy a ruháim Nevránál vannak, ami nem igazán nyugtatott meg. Viszont fogalmam sem volt merre menjek. Már épp indulásra szántam magam, amikor egy kéz karolt át, majd magához húzott. Felpillantva láttam, hogy az említett az pimasz mosollyal az arcán. 

- Azt hiszem indulhatunk is, nemde...?-kérdőn pillantott rám.

- Haku- de jókedve ragadósnak bizonyult, mert kissé felengedve sétáltam vele tovább, feltehetőleg a szobája felé. 

Az ajtó elé érve játékosan meghajolt, majd utat engedve kitárta azt. 

- Csak hölgy után! 

Belépve nem várt rend fogadott. Bevallom a saját szobám ritkán néz ki ilyen rendezetten. A szememet végig vezettem a berendezésen, majd elégedetten állapodott meg az ágyon. Csak most jutott el a tudatomig mióta is vagyok talpon, így gondolkodás nélkül vetettem be magam a párnák közé. A hátam mögött nevetést hallottam, de rá se pillantva fúrtam az arcom a selymes huzatba. 

- Tudod nem hittem volna, hogy találkozom ilyen rámenős lánnyal- hangján érződött a vigyorog. 

- Fogd be- ülök fel kelletlenül, majd hirtelen ötlettől vezérelve feléje hajítok egy párnát. Egy könnyed mozdulattal kitért a támadásom elől, majd előkotorta a ruháimat és az ágyra dobta. Fintorogva emeltem fel az egyik darabot. 

- Ez meg mégis mit takar?!- dünnyögtem. Mégis elkezdtem összeszedelőzködni, de Nevra továbbra is az ajtót támasztva engem nézett. 

- Mire vársz, tapsra?! Nyomás kifelé!- dühöngtem. 

- Elfordulok jó? 

- Ne leskelődj!- feltartott kezekkel fordult meg az ajtóval szembe. Sóhajtva kezdtem neki az öltözködésnek, de fél szemmel mindig Nevrát figyeltem, nem-e próbál megfordulni. Mikor kész lettem, a tükör elé állva kezdtem méregetni magam. Az összkép nem volt rossz. Hallottam ahogy Nevra megfordul, és közelebb jön. A tükörtől ellépve elé álltam. Közelebb hajolt, mint aki alaposan szemügyre akar venni, majd elégedetten biccentett és rám kacsintott. 

- Csinos vagy!- a bókba kicsit belepirulva követtem őt a folyosóra. Útközben elmagyarázta tulajdonképpen hol is vagyok és miért. Erre persze rávágtam, hogy a szarvas miatt. Mire a könyvtárhoz értünk már elég sokat tudtam ahhoz, hogy értsem hogy is működik Eldarya. Nevra elmondta, hogy néhány tesztet kell kitölteném és már mehetek is. A küszöbön megtorpant, majd közölte, hogy neki most mennie kell, keressem meg majd ha végeztem. Szomorkásan bólintottam, majd beljebb mentem A polcok között az unikornis fiú fogadott. Kissé feszengve álltam meg, majd megszólaltam: