Ez az első történetem remélem tetszik!
Amikor már az ember azt hinné, hogy rosszabb már úgysem lehet, megjelenik egy szarvas és fenekestül felforgatja az eddigi életét.
Ha az emberlánya egy furcsa világban köt ki mégis mitévő legyen? Gondolok itt a...
Szemeimbe könny szökött. Hát lehetséges? Újra láthatom a többieket? A barátaim, a bajtársaim...
- Hogy csináljuk?- kérdeztem elszántan. Mindent megteszek a hazajutás érdekében.
- Na ez a beszéd!- mosolygott rám anya kedvesen.- Mint korábban említettem, az imént amikor visszajutottál rengeteg mágikus energia szabadult fel. Nem véletlenül. Fogalmam sincs ki az a maszkos alak...
- Ash- kottyantottam közbe, mire kaptam egy szúrós pillantást.
- Szóval Ash. De egy ősi tiltott varázslatot használt. Nem "egyszerű" kapunyitás volt, amihez már önmagában is rengeteg energia szükséges. Időtörés volt...
- Hogy micsoda?!
- Nem "csak" egyszerűen visszaküldött ide, hanem még az időt is visszapörgette- motyogta gondterhelten.
- Erre hogy lehetett képes?
- Fogalmam sincs. Mindenesetre valamit titkol... Még egy Eldarya világából származó tiszta vérű sem birtokolhat ilyen mennyiségű mágiát. Nem beszélve a varázslatról amit használt. Azok a szavak...amiket mondott...Kétség sem fér hozzá a Mélységből származnak...- szavai hallatán kirázott a hideg.
- Mi az a Mélység, anya?- kérdeztem halkan. Nem tetszett amit mondott, s abban sem vagyok biztos, hogy hallani akarom-e a választ.
- Nem mai történet. Valójában erről nem kéne tudnia egy olyan fiatal kölyöknek, mint ő. Ahogy neked sem. Jelenleg a Mélység nem más, mint egy sötét erő. Korábban Eldarya eddigi legszebb völgyei közé tartozott. Ám mikor a Kristály nagy részét ismeretlen okokból egy sötét szervezet ellopta, s feldúlta Eldarya gyönyörű vidékét, egy óriási hasadék keletkezett a völgyben ahova elmenekültek a betolakodók. Többször is küldtek katonákat oda, hogy visszaszerezzék...- anyám arca elsötétült- Egyetlen alkalmat kivéve senki sem tért vissza. Ezek után többet soha senki sem merészkedett o...
- Ki volt aki visszatért anya?- erősködtem.
- Én voltam az...-suttogta színtelen hangon. Némán tekintett maga elé. Az eddigi beszélgetést döbbent csend váltotta fel. Szemében fájdalom csillant ahogy felidézte a régi emléket.
- Apád és én is együtt álltunk be a seregbe önkéntesként. Senkit sem köteleztek a harcra, mégis rengetegen csatlakoztunk, hogy megvédjük az otthonunkat...
- De apának...- kezdtem értetlenül.
- Tomnak ehhez semmi köze. Valójában ő a nevelőapád.
- Miért nem mondtad el?- néztem a szemeibe az igazság után kutatva.
- El akartam rejtőzni veled. Rettegtem az Árnyaktól, és hogy ugyanazt megtehetik majd veled is, amit velünk.
Árnyak...Futott át a gondolat a fejemben. Amikor Ash visszajuttatott...már láttam őket...és nem szívesen gondoltam vissza a találkozásunkra. Anyám erőt véve magán folytatta:
- Napokon keresztül másztunk a hasadék mélyére. Egymást segítve, biztatva haladtunk egyre lejjebb. Már az odaút is sokak életét követelte. Voltak olyanok, akik a sziklafalról zuhantak alá a mélybe, vagy a felszűrődő mérgező gázok áldozatául estek. Még csak gyászolni sem jutott időnk. Mégis ők voltak azok akik könnyű halált haltak, mert ami ezek után következett az volt a Poklok-pokla...
Sziasztok!Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig várattalak Benneteket! Viszont az új rész mellett lenne még néhány hírem és kérdésem.
Tehát először is. Szeretnék írni plussz részt/részeket Haku anyja szemszögéből a Mélységbe való érkezésükről, illetve az ott történő csatáról. Feltéve, hogy érdekel Titeket. Ha pedig igen, azt jelezzétek komiban!
Emellett új történetet indítottam, egy kis betekintő már kint is van. Ha érdekel Titeket nézzetek bele. További részek mindhárom történetre várható a következő napokban.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
