Eldarya világa

Elrablás

Alig csukódtak le a szemeim máris hangos kiáltások hangzottak a távolban. A fejem kissé tompa volt. Mióta vagyok itt? A hangok egyre közelebbről hallatszódtak. Engem keresnek? Lábdobogások zaja visszhangzott a lépcsősor felől. Pár pillanattal később a kilincs lenyomódott, azonban az ajtó nem nyílt. Ezek szerint még mindig zárva van. De még mielőtt beletörődhettem volna, hogy még egy kis ideig egyedül maradok, az ajtó hangos reccsenések közepette adta meg magát, s tompa puffanással ért földet. A felvert por felhőjében Nevra alakja jelent meg, s a hajnal derengő fénye betöltötte a termet. Erők erejével próbáltam megszólalni, de csak halk nyöszörgésszerű hangok hagyták el a torkomat. Nem csoda, hogy ezek után karjaiba kapva rohant velem a betegszobába. Ernyedten lógtam kezei között, s próbáltam elmondani neki, hogy nincs miért aggódnia. Minden erőfeszítésem hiába való volt, mert mikor sikerült kinyögnöm két értelmes szót, leintett, s arra kért ne beszéljek. Mintha tudtam volna... Az éjjeli ordibálásomnak hála a hangszálaim felmondták a szolgálatot. Azonban hajthatatlanul ismételgettem az a két rövid szót, hátha eljut végre az agyáig.

- Nincs... baj- nyekeregtem továbbra is- nincs baj!- de mintha tudomást sem vett volna rólam, folytatta az utat a betegszobáig, miközben egyre erősebben ficánkoltam karjai közt. Az ajtón berontva Eweleinnel találtuk szembe magunkat. szemeit dörgölve tekintett ránk, s álmos bágyadt hanggal megszólalt:

- Nézd Nevra... amikor azt mondtam rám bármikor számíthatsz, azt így értettem- kezdte dorogáló hangnemben, de rám és Nevra kétségbeesett arcára pillantva rögvest elhallgatott.

- Mi történt?

- Így ni- emelte el a kezét, és a nyakamon finom kötés díszelgett- Ettől majd visszajön a hangod, de egy ideig ne erőltesd.

Köszönetképp bólintottam egyet, s a továbbra is idegeskedő Nevra felé pillantottam; „Látod? Én meg mondtam, hogy nincs baj"- gondoltam magamban, de a tegnapi történtek még mindig aggasztottak. Nem teljesen értettem Ash viselkedését. Eddig sosem tett olyasmit, ami ellenem irányult volna. Hiába mutatott minden jel arra, hogy tartanom kellene tőle, mégsem éreztem úgy, hogy bármilyen módon képes lenne ártani nekem. Pedig most pont azt tette... Tiszta ellentmondás...

- Haku, figyelsz te rám?- ijedten rezzentem össze, s felpillantottam. Nevra értetlen arcával találtam szembe magam, ahogy karjával szemem előtt legyezget, hogy végre méltóztassak ránézni.

- Tessé... - kezdtem zavartan, de Nevra félbeszakított.

- A-a te most nem beszélhetsz- dorogált meg és felém nyújtott egy füzetet egy toll kíséretében- Írd le amit mondani szeretnél.

Átvéve a cuccokat írni kezdtem. „Hülye vagy!" -emeltem meg a kis lapot, hogy Nevra is lássa.

- Csak pazarolod a tintát- legyintett, s a karomnál fogva húzott ki a betegszobából és zavartalanul folytatta a mondandóját.

- Pontosan le kell írnod mi történt a pincében, hogy Miko utánajárhasson a történteknek- válaszként csak bólintottam és tovább követtem a Kristályterembe.

- Haku, már vártunk- kezdte Miko- Kérlek írd le mi történt!

- Lehetőleg úgy, hogy el is tudjuk olvasni... folytatta Ezarel szokásához illő hangnemben.

„Hülye vagy!" mutattam felé, mire Nevra majdnem megpukkadt a nevetéstől.

- Fejezzétek be, te pedig láss neki!- mért végig minket Miko szúrós tekintettel. Ijedten kezdtem körmölni. „ A ronda növényt, amit Ezarellel szedtem tönkrement."