Eldarya világa

Titkok

Kellő rutinnal másztam át a szundikáló Ezarelen, aki az alvóhelyem háromnegyed részét elfoglalta. Az ágyról lelépve igyekeztem nem Valkyon fejére állni. Nevra a kanapéról lógott le és a szája szélén nyálcsík virított. Mosolyogva dobtam rá egy pokrócot, mielőtt még bevonultam volna a fürdőszobába az aznapi cuccommal. Ezek az idióták már hetek óta nálam lebzselnek egész álló nap. Eleinte próbáltam nekik elmagyarázni a személyes tér fogalmát, de hamar rá kellett jönnöm, hogy őket ez rohadtul nem érdekli. Úgy ahogy idővel megtanultam nem rálépni egyikük végtagjára sem, sikerült éjszakánként teljesen kizárnom Valkyon horkolását is. Nem beszélve Ezarel kényszeres pakolási mániájáról. Naponta legalább háromszor átrendezi a polcaim tartalmát, így rendkívül felemelő érzés, amikor nem találok soha semmit. Szerencsére a fehérneműs fiókomból sikerült kitiltanom, bár ez is egy érdekes történet volt... A kezdeti nehézségeken átlendülve, rá kellett jönnöm, hogy az egyetlen helység ahol egyedül lehetek, az a fürdőszoba. És bár a nap minden szakában a nyakamon lógtak, néha szó szerint, (Khmm Nevra) kezdtem magamat egyre magányosabbnak érezni. Hiába adódott minden napra legalább egy galiba, egyre inkább gyötört a honvágy. Aztán eszembe jutott, hogy is kerültem ebbe a világba, és még rosszabbul éreztem magamat. Ebben a pár hétben azonban nem csak én változtam. Tiana és Miko kapcsolata is 180°-os fordulatot vett. Eleinte egy épületben nem bírtak meglenni, most meg mintha egymáshoz lennének ragasztva. Sülve-főve együtt vannak, s kedvenc elfoglaltságuk egyike, hogy szerencsétlen Kerot ugráltatják. Mondanom sem kell, elég sok munka hárult rám az utóbbi időben, s mikor az ember egy kis nyugalomra vágyna, de még az sem jut neki az elég idegesítő.

És már most késésben vagyok. Gyorsan felöltöztem és rendre utasítottam lázadó tincseimet. Ezután halkan kilopakodtam a szobából, igyekezve nem felébreszteni egyik lusta disznót sem. A kilincset finoman lenyomtam, s kisurrantam az ajtón, majd egy erőteljes mozdulattal bevágtam azt. A következő pillanatban hallottam, ahogy Nevra cifra káromkodások közepette a padlón szétszórt mézes üvegekre esik. (Ezarel soha nem pakol el maga után.) Majd egy jajdulást, ahogy Ezarel leesik az ágyról szerencsétlen Valkyonra, aki ennek következtében nagy koppanás kíséretében fejeli le az ágykeretet. Elégedetten csaptam össze a tenyerem. Nos, ezzel meg is volnánk. Felkeltettem őket pontosan úgy ahogy Miko kérte. Azonban sokáig nem ácsoroghattam, mert segítenem kellett Ykharnak, újdonsült nyúlfüles cimborámnak. A könyvtárban elég sok időt töltök, így kezdtem elgondolkodni azon, hogy itt is éjszakázom, ha már a saját szobámból kitúrtak. Papírmunka minden mennyiségben, ami rám és Ykharra hárult, mivel rajtunk kívül mindenkinek akdt valami fontosabb dolga. (Állítólag.)

Hálátlan egy munka. Ezért a mai napom ezen fele sem telt másképp. A feladatunk végeztével ebédelni indultunk, amikor hangos kiáltozás ütötte meg a fülem. Méghozzá a szobám felől. Rosszat sejtve kezdtem el rohanni az említett helység felé, s az ajtót kivágva rontottam be.

- Ti mégis mit műveltek? ! – üvöltöttem, amikor megláttam a három szerencsétlent az ágykeretem darabjaival a kezükben. Várjunk csak... az én... ágyam.

- Haku- kezdte Nevra- Kérlek ne akadj ki!

- Hogy ne akadjak ki?!- sipítottam magamból kikelve- Mégis hogy a francba sikerült összetörnötök az ÉN, AZ ÉN ROHADT ÁGYAMAT!?

- Az úgy volt- magyarázkodott ezúttal Ezarel.

- Nem érdekel, hogy történt! Tönkre tettétek! – siránkoztam továbbra is az atomjaira hullott ágyamat szemlélve.

- Én azt hiszem sajnálom...- rebegte Valkyon bűnbánó arccal.

- Azt hiszed? Na jó feladom- kezdtem hisztérikus nevetésbe- Elegem van belőletek! Engem most hagyjatok békén... - vonultam ki a rongálás színhelyéről, s a fejemet fogva kezdtem tombolni a folyosón. Ezek megint megcsinálták! Most már tényleg nincs hol aludnom.