Eldarya világa

A Torna

- Haku, siess indulunk!- szólt Nevra.
- Máris?- csüggett el mellettem Zara- Pedig végre osztotta a nézeteimet a hableányunkról! –mérges horkantás hallatszott mögöttünk. Anri is kétség kívül hallotta.
- Igen. Tiana ismer egy rövidebb utat, ami biztonságosabb is számodra, mint amin jöttünk.
Hiányozni fog még ez a hely.
- Majd még látogass meg! –kiáltott utánam Zara.
- Úgy lesz!
Mosolyogva sétáltam Nevra mellett. Már elhagytuk a Tanács termét és az épületből is kijutottunk. Elbűvölt a faluban uralkodó béke, nyugalom. A Menedéken mindig is kissé feszélyezett volt a hangulat.

- Már jobban vagy? – a hirtelen jött kérdéstől összerezzentem. Felnézve Nevra aggódó tekintetével találkoztam.
- Persze, bármire készen állok!- feleltem elszántan.
- Ennek örülök, ugyanis a napokban kerül megrendezésre El gárda Tornája.
- Egy sport nap? – csodálkoztam. Nem is sejtettem, hogy itt ilyesmiket is tartanak.
- Olyasmi. Lényegében ezzel oldjuk a kialakult feszültséget a fennálló helyzet miatt.
- Arra szükség is van – helyeseltem. Szerettem volna még kérdezni a rendezvényről, de Tiana jelent meg előttünk igencsak türelmetlenül.
- Hát végre! Rátok vártam! Engedélyezték az átjáró használatát, így a lehető leggyorsabban oda érhetünk. Mire vártok már? Nyomás!- azzal egy különös kapu felé terelgetett minket. Kitárta előttünk a bonyolult mintákkal vésett szárnyakat, majd taszított egyet rajtam még mielőtt megnézhettem volna mi vár rám a túloldalon. Valamiért ismerős a helyzet

A kapun átbukva friss zöld gyepen terültem el. A szememet nyitogatva kezdtem feltápászkodni, de ismerős hang ütötte meg a fülemet.- Ó Haku, micsoda meglepetés, hogy itt heversz a lábaim előtt!- az elf szüntelenül vigyorgott felettem, tudomást sem véve arról az apróságról, hogy fel kéne segítenie. Kedvem támadt leköpni a cipőjét... Ám még mielőtt megvalósíthattam volna a tervemet, Nevra jelent meg a semmiből, s egy macska ügyességével termett mellettem.
- A landolást még gyakorolnod kéne- méregetett, s nem sokkal ezután Tiana pottyant mellénk. Ő sem harapott fűbe, hanem Nevrához hasonlóan kecsesen ért földet.
- Az ég áldjon meg benneteket, hát segítsétek már föl!- kezdte mérgesen, majd a karomnál fogva rántott fel a korábbi helyzetemből.
- Ahogy sejtettem. Semmit sem javultatok, mióta utoljára itt jártam- folytatta hasonló hangnemben, majd az elfet kezdte tanulmányozni.
- Ő mit keres itt?!- ragadott meg Ezarel. Arcából sütött a kétségbeesés.
- Ő az én őrangyalom!- vigyorogtam elégedetten.
- Őrangyal?! Ez a nő legfeljebb egy...
- Elf! Mit mondtál? - harsant Tiana hangja, mire Ezarel összerezzent és eröltetett mosollyal folytatta:
- Azt akartam mondani, hogy ilyen csodálatos nőt még nem láttam, aki ekkora felelősség tudattal rendelkezik- fejezte be Ezarel egy hamiskás mosoly kíséretében. Tiana elégedetten bólogatva kezdte ellenőrizni egy őr ruházatát, aki kétségbe esetten tekintett körbe segítséget keresve. Mondanom sem kell, nem talált.
- Értesítenünk kell Mikot, hogy ez a nő megint itt van, még mielőtt megelőzne bennünket!- idegeskedett Ezarel mellettem.
- Elég elfoglaltnak tűnik- néztem Tiana irányába, aki éppen a szerencsétlen őrt rángatta, hogy mégis hogyan fogja azt a kardot.

- Rendben, akkor én megkeresem Mikot, ti pedig addig lefoglaljátok!- adta ki a feladatot Nevra, s már indult volna'...
- Remek ötlet, kíváncsi vagyok még mindig ugyan olyan pocsék vezető e- szólalt meg mögöttünk Tiana, ezzel a szívbajt hozva mindhármunkra.
- Miko nem rossz vezető...- kezdtem, de Tiana ügyet sem vetve rám folytatta:
- Nem beszélve az ízléséről...
Így érkeztünk a Kristályterembe. Beérve Miko felénk fordult.
- Nem gondoltam volna, hogy...- kezdte, de Tianát látva elakadt a szava.
- Nem is drágám, ha én nem vagyok ott. És hogy őszinte legyek ez a szőnyeg szörnyű. Nem meg mondtam múltkor? Itt még mindig minden olyan ízléstelen és rendezetlen. És még a munkádat nem is említettem- Ezarel finoman hátrébb húzott.
- Jobb lesz ha mi ebből kimaradunk- suttogta.
- Kezdem elhinni, hogy nincsenek valami jóban- húztam el a számat.
- A munkámat?!- akadt fönn Miko- Mintha a tiéd említésre méltó lenne!
Azt hiszem ezen a ponton szakadt át a két nő között valamilyen láthatatlan fal. Fejünket behúzva menekültünk a röpködő tárgyak elől, amit Miko és Tiana vagdaltak egymáshoz, a veszekedés közepette. Jobbnak láttuk elhagyni a termet, még mielőtt bármelyikünk is maradandó károsodást szenved. Az ajtót bevágva magunk mögött dőltünk neki.
- Ezt megúsztuk- lihegtem. Kifele menet majdnem a homlokomon csattant egy könyv, de szerencsére Nevra időben reagált és elrántott.
- Megúsztuk? A java még csak most kezdődik- nyögte ki Nevra a fejét fogva. Az említett könyv az ő fején landolt. Az elkövetkezendő napok is hasonlóképp teltek, annyi különbséggel, hogy a két hölgyemény a lehető legfeltűnőbben kerülték egymást. Ha pedig mégis összefutottak rendszerint a szobám előtt, akkor jobb esetben felhúzott orral elmentek egymás mellett. De legtöbbször ez ment; "Haku mondd meg Tianának" "Haku mondd meg Mikonak"... Rendkívül éretten viselkedtek... Ha egyikük piros díszítést akart a tornára, a másikuk kéket, és így tovább... Nem beszélve arról, hogy a fiúk gyakorlatilag kisajátították a szobámat, amit időközben Mikotól kaptam.

A sportnaphoz közeledve kezdett elegem lenni, hogy Ezarel után kell szedegetnem a mézes üvegeket minden áldott nap, hogy Nevra folyamatosan besötétít, és hogy Valkyon szerint "nem elég edzett" a testem. Tehát amíg a drága gárdavezetők lelakták a szobámat, addig én helyettük is dolgoztam, és két hepciás nőszemélyt is ki kellett békítenem. Így érkezett el a Torna napja. A szokottnál is többen mozgolódtak a folyosókon már kora reggel. Éppen a nevezési lapokat szorongatva kerestem Kerot, amikor egy gondterhelt Ezarelbe botlottam.
- Tudtam, hogy valamit elfelejtettem- morogta magában. Szerintem tudomást sem vett rólam.
- Ezarel- szólítottam meg, mire felkapta a fejét. Tekintetében felismerés csillant, majd ravasz mosolyra húzta a száját-Te kelesz nekem!
- Tessék?- nyögtem ki az egyetlen értelmes szót ami eszembe jutott.
- Tudom, hogy váratlanul ért, de így van. Rajtad kívül más nem felel meg. Rád van szükségem!
- Ezarel te meg mégis miről beszélsz?
- A zenészekről! Te egy múzsa vagy nem? Kiment a fejemből és nem hívtam őket! Te talán tudnád szórakoztatni a nézőket amíg felkészülnek a versenyzők.
- És mégis mit vársz? Egyedül alkossak egy zenekart?- hitetlenkedtem.
- Nem tudom! Oldd meg!
- Mintha az olyan egyszerű lenne! Különben is van miattatok egy csomó feladatom! Miért nem te foglalod le a vendégeket?
- Mert én is versenyzek...
- Te?!
- A gárda vezetőknek "erősen ajánlott" a részvétel...
- Utállak elf..
- Persze, persze én is- azzal el is sietett a folyosón. Hihetetlen! Megint a nyakamba varták a feladatukat! Mérgelődve indultam tovább, hogy hozzálással végre a teendőimnek.

- Haku! Várj már, Haku!- kiáltozott utánam ezúttal Nevra.
- Nem- válaszoltam rá sem nézve.
- Mi? De azt szerettem volna- kezdte újra.
- Nem- szakítottam félbe.
- Jól van, akkor nem mondom meg!- sértődött meg egy pillanat alatt.
-Mondd!- álltam meg sóhajtva.
- Kero is indul a tornán- kezdett el nevetni a szemeit törölgetve.
- Most csak viccelsz?- néztem rá értetlenül. Szóval ezért nem találom. Azonban ahogy elképzeltem Kerot a versenyzők között rögtön nevethetnékem támadt. Az nem az ő világa.
- De akkor gondolom te is indulsz igaz?
- Még szép és idén is nyerni fogok! - majd sietett is melegíteni. Zenekart kell keresnem. Jobb híján indultam a Kristályterembe.
Belépve Mikoba és Tianába futottam bele, akik továbbra is buzgón levegőnek nézték egymást. Nem volt más választásom, így hát megkérdeztem: - Lennétek a zenekarom a mai napon?
- Mármint vele?!- tört ki belőlük egyszerre a kérdés.
- Igen, mert szüksé...
- Kizárt!- kiáltotta Tiana Miko pedig bólintott. Most az egyszer értettek egyet valamiben...
-Na jó ebből elég. Tiana, tudtommal azért vagy itt, hogy segíts nekem. Miko, te pedig ha azt akarod hogy elismerjenek jó vezetőnek fel kell áldoznod bizonyos dolgokat- néztem csúnyán mindkettejükre. Erre csak kényszeredetten biccentettek.
- Remek! Milyen hangszeren játszotok?
Egy órával később már boldogan fejeztem be az utolsó simításokat a rögtönzött színpadunkon. Már az utolsó szalagot raktam a helyére, amikor megláttam Ezarelt.
- Hát te? A versenyzőknek már régen melegíteniük kellene!- értetlenül néztem ahogy közelebb sántikál hozzám.
- Tudod éppen gyakoroltam, amikor megcsúsztam és ez lett -mutatott a befáslizott lábára- Sajnos nem folytathatom így a versenyt.- Hát persze!- bólogattam- Ja és Ezarel!
- Tessék?- fordult vissza mire feléje dobtam az egyik tekercs szalagot, amit kiesve szerepéből elkapott a rossz lábára támaszkodva.
- Csak el ne felejts bicegni- nevettem fel, mire zsörtölődve elsétált. Ezekután kezdődött a megnyitó, ahol felvonult a versenyzők díszes társasága, élükön a gárdavezetőkkel. Persze Ezarelen kívül, mert ő a színpad mellett ülve sajnáltatta magát és a kamu sérülését, elég hihetően. Én, Tiana és Miko a színpadon foglaltunk helyet és szórakoztattuk a közönséget, amíg a versenyzők felkészültek a következő futamra. Tiana furulyán játszott, míg Miko egy gitárhoz hasonló hangszeren. A "banda" énekese én lettem. Dalról-dalra haladva kezdett oldódni a hangulat, s egyre önfeledtebben énekeltem. Elérkezett az eredményhirdetés. Miko versenyszámok szerint haladva olvasta fel az eredményeket. Az erőnléti számot magas fölénnyel Valkyon nyerte. Díját átvéve, elégedetten szólt vetélytársaihoz;

- Ha keményen edzetek bármit elérhettek. De amíg nem tesztek semmit, addig senkik vagytok- igazán lényegre törő volt.

Majd sorban következett az akadálypálya győztese Nevra, akitől még virágot is kaptam az előadásomra. Sajnos Kero bármennyire is próbálkozott, a sík futáson Leiftan könnyűszerrel megelőzte. A nap végén hullaként dőltem az ágyamba.