Eldarya világa

Az Erdő őrzői

Magunk mögött becsukva az ajtót, alaposan végig mért, majd elégedetten kezdett el kutakodni egy szekrényben.

- Hmm nem ez nem... - motyogta, majd tovább keresgélt.

- Meg is van! - emelt fel egy az erdő színeit viselő szoknyát, majd felém hajította. Ügyetlenül elkaptam, majd magam elé emeltem. Amíg a ruhát szemléltem, addig Tiana újabb darabokkal és kiegészítőkkel jelent meg.

- Így ni! Ezek kitűnően fognak állni rajtad! Nyomás öltözz!- gyorsan beiszkoltam a paraván mögé, s sietve felkapkodtam a holmikat. Zavartan léptem elő a ruhámat igazgatva.
- Csodás! Mindjárt jobb, mint amit korábban viseltél!- kacarászott majd egy fésűvel a kezében közelebb lépett
- Még néhány utolsó simítás és tüneményes nimfa leszel!- a kefével és néhány virággal ügyeskedve, csinos frizurát varázsolt számomra. Eközben a gondolataim szüntelenül zsongtak a fejemben. Miért hív nimfának? Miért estem össze az erdőben? Miért mondta azt Nevra, hogy tündér származásom van? Miért, miért, miért?
- Ha sokat idegeskedsz gyermekem, ráncos lesz a homlokod, és egy ráncos hölgy mindjárt nem olyan vonzó. Még annak a szerencsétlen vérszívónak sem, aki olyan reménytelenül oda van érted- sóhajtozott Tiana mögöttem.
- Mi én nem... vagyis ő nem...
- Persze, persze. Te nem és ő sem. Hát hogyne. Visszatérve, ha vannak kérdéseid hát tedd fel! Tényleg kár enne az aranyos kis arcocskádért!- zavartan megráztam a fejem, és inkább a kérdéseimre koncentráltam.
- Miért neveztél nimfának?
- Mert az vagy?- értetlenkedett Tiana- Azt hittem kicsit lényegesebbeket kérdezel... Ó... Hogy te ezt nem is tudtad? És az erdő... Jajj drágám! Igazán tudatlan kis barátaid vannak! Természetesen felismerem a saját fajom gyermekeit- mosolyodott el gyengéden- Éppen járőröztem, az erdő mérgezett területén, amikor belétek botlottam. Akkor már elájultál és a partnered igen csak kétségbeesett arcot vágott. A beteg területeken az Erdő őrzőinek is megterhelő az utazás, nemhogy egy olyan kis csemetének amilyen te is vagy! Bele is halhattál volna, ha nem érek vissza veled időben.

- De Nevra nem lett rosszul...- szabadkoztam.
- Csak bizonyos tündérfajok számára veszélyesek ezek a területek. Jó részük „immunisak" rá. Már csak arra kell rájönnöm milyen kis nimfa vagy te?- kuncogott csendesen, mire én is kénytelen voltam elmosolyodni a helyzet komikumán. Hogy én tündér? Ha valaki ezt pár nappal korábban mondja valószínűleg nem, sőt biztosan kiröhögöm és megmondom neki, hogy álljon le a rajzfilmekkel.
- Talán hamadrüsz... Nem az lehetetlen lenne, hogy ilyen messze menjen a fájától- motyogott Tiana számomra ismeretlen kifejezésekről, majd hirtelen felkapta a fejét és elszánt arccal tekintett rám: 

- Mondd csak szeretsz úszni?- nemlegesen intettem a fejemmel- Na és a kerteket szereted? Vagy... Tudsz zenélni? Énekelni?- meglepetten pillantottam fel, ugyanis kedvenc időtöltéseim egyike volt a zeneszerzés és az éneklés.
- Tudtam! – kiáltott fel Tiana diadalittasan- Egy Kasztaliai - nimfa!
- Egy micsoda?- hökkentem meg.
- Egy múzsa vagy drágám! Azonnal a Tanács elé viszlek! – azzal karon ragadott, s rohamos tempóban cibált ki a helységből, az értetlen Nevra tekintete kíséretében. Neki sem kellett több azonnal utánunk indult. Az ajtón kilépve nem hittem a szememnek. Egy aprócska falvacskában találtam magam. Mindenfelé tündérek siettek a dolgukra. Néhányan felfigyeltek rám, s kíváncsi szemekkel fürkészek. Tiana ezzel mit sem törődve vonszolt tovább. Elhaladtunk egy vásár mellett, ahol különös kinézetű gyümölcsöket árultak. Ennél már csak a lakóházakon lepődtem meg jobban, amik a lehető legkülönösebb formákban nyújtózkodtam a felhőtlen égbolt felé. Időközben megérkeztünk egy hatalmas épülethez. Tiana előre lépett és kitárta a kapukat. Belépve egy óriási terembe érkeztünk, ami kellős közepén egy körasztal terpeszkedett. Körülötte már négyen helyet foglaltak.
- Miért hívattad össze a Tanácsot Tiana Laurencia?- dörmögte egy medvefejű hatalmas lény- Remélem jó okod van rá!
- Így van! Ha sokáig vagyok távol a víztől kiszáradnak a pikkelyeim!- sopánkodott egy türkíz hajú fiú magát legyezgetve.
- Még a végén kevésbé leszel nyálkás Anri- gúnyolódott egy barna hajú korombeli lány. Orrát kissé felhúzva fintorodott el, végig nézve a sértett Anrin.
- Mondja ezt a lápszagú „hölgy"- vágott vissza a sellő srác erősen megnyomva a hölgy szót.
- Talán valami problémád van a mocsarakkal? Na adok én neked olyan hínár pakolást te kétéltű dög, hogy...
- Zara!- csattant föl Tiana- Elég legyen! Nem ezért vagyunk most itt.

- Örülnénk, hogyha elmondanád végre hogy akkor miért is... - dörmögte a medvelény.
- Na de Bars! Nem illendő ilyen hangnemet megütni egy hölggyel szemben! – szólalt meg egy indákkal körbe ölelt nő. Hajában ékesen bimbóztak a virágok. Szépsége nem is emberinek tűnt, inkább úgy festett, mint egy mozgó növény. Hangja lágyan csengett a teremben:
- Ez rád is vonatkozik Anri. ami azt illeti nem ez az udvarlás megfelelő módja Ha gondolod szívesen adok egy két tippet szíved hölgyének kegyei elnyeréséhez- nevetett fel a nő, majd játékosan Zarára kacsintott, miközben Anri lejjebb csúszott a székében.
- Köszönöm Nanetta!- szólalt meg Tiana, majd folytatta- A hatáskörömön belül lévő beteg területek terjedését sikerült megállítanunk- Bars elégedetten bólintott, majd rám emelte tekintetét. Mély dörmögős hangon megszólalt:
- És ő ki?- kapva az alkalmon előrébb libbentem. A fodrok lágyan suhantak utánam körülölelve engem. Kihúztam magam és a lehető legelragadóbb mosolyomat elővéve szólaltam meg:
- Haku vagyok, örülök, hogy megismerhetem önöket- fő az udvariasság, gondoltam- Azért vagyok itt a társammal,- itt Nevra felé intettem,- mert egy üzenet kézbesítése volt a feladatunk. Az utunk... kissé hosszadalmas volt, és nem ment olyan gördülékenyen, mint vártuk. Ezért köszönöm az életmentő segítséget Tiana!
- Életmentő?!- dörrent fel Bars.
- Nos ez lett volna a másik fontos dolog amit mondani akartam...- nevetgélt Tiana a fejét vakarva.
- Folytasd...
- Tehát... járőrözésem során botlottam beléjük. A lány egy nimfa- itt egy kis szünetet tartott- szerencsére időben visszaértem vele a központba, így komolyabb baja nem esett.
- Kár lett volna egy ilyen csinos lánykáért- szakította félbe Anri rám kacsintva.
- Fogd vissza magad kopoltyús- sziszegte Nevra a hátam mögül. Hát ez kész! ezek már megint veszekedni készülnek! Bars megemelkedett a székéből, majd az asztalra csapott.
- Befejezni ti tohonya banda! Anri, belőled már éppen elég volt a mai napon! És a kísérő is fogja be!- a két fél sértetten elfordult, s ezek után már Tianának intézte a szavait- Ami pedig téged illet. Ha már ennyire óvni akarod ezt a nimfát, hát legyen. Gondjaidra bízom. Kísérd őt vissza el gárdájába és vigyázz rá azok az ostobák között!- elégedetten csapta össze a tenyerét, majd intett- Távozhattok! Bars hamar el is ment a dolgára, míg a többiek ráérősen hagyták el a termet. Anri lépett hozzánk, majd megveregette Tiana vállát.
- Gratulálok! tiszteletbeli bébicsősz lett belőled!- felvont szemöldökkel fordultam felé.
- Úgy értetem, kár, hogy e nemes feladat nem rám hárult!- szabadkozott. Rosszabb mint Nevra...
- Ne is figyelj rá! az agya helyén is iszap van- mosolygott rám a korábbi lány- Zara vagyok a lápok védelmezője.
- Haku, és ezek szerint múzsa- nevettem fel.