Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

Éjfél után a kastély falai között

Mikor már elég messze jártak az iroda, és az esetlegesen járőröző Mr. Dorfus hálószobájától Chelestina suttogva megszólat

-Miért kellett eljönnünk, én is megnéztem volna Harryt.Tényleg milyen emlék volt az, a lány akit láttál bizonyára Anna volt és...-de itt be kellett fejeznie a beszédet, hiszen léptek zaja törte meg a csendet, így Frank hirtelen előhúzta a láthatatlanná tevő köpenyt, amit séta közben nem tudtak volna használni, mert bár igaz, hogy nem nőttek túl nagyra, viszont mégis csak öten voltak, így a köpeny csak annyira volt elég, hogy letakarják magukat, még mielőtt az érkezők( mivel a léptek közeledéséből ki lehetett találni, hogy többen vannak) meglátnák őket, viszont a csapoat nagy megkönnyebbülésére, nem mások ékeztek meg, mint Conor, Timon és Sam Weasley, akik George Weasley unokái voltak, gondolom, már ti is rájöttetek, hogy vajon kitől örökölhették azt a szokást, hogy az éjszaka közepén, mindenféle álca nélkül bóklásszanak Roxfort folyosóin.Conor, aki hármuk közül a legfiatalabb volt, egy tálat szorongatott az egyik kezében, a másikkal pedig éppen egy fánkot emelt a szájához. A Weasley hármas bizony a konyhából jött.

Ahogy a fiúk elhaladtak, Frank visszatette a köpenyt a táskájába, és így szólt

-Szerintem ez egy régebbi emlék lehetett...

-Talán abból az évből, mikor Anna elkezdte a Roxfortot, halllottam valami olyat Harrytől, hogy Anna később kezdett, mint a legtöbb boszorkány- szakította félbe Anastasia a fiút.

Viszont az út többi részén nem beszélgettek, még csak meg sem pisszentek, mivel egyre közeledtek a Kövér dáma portréjához, ahol a lányok elváltak a fiúktól.

-Rőtsipkás! Rőtsipkás! Jaj, ugyan hölgyem engedjen már be minket, kérem!-szólt Chelest, mire a dáma álmosan egy ásítást imitált, majd belekezdett monológjába, amit mindig elmotyogott, ha éppen egy-egy rendetlen kis Griffendéles az este közepén tért vissza.

-Felháborító, hogy manapság, már ezt is megengedhetik maguknak, ezek a tanulók, éjnek évaddján toppannak be, a takarodót rég túllépve, erre itt kiabálnak velem! Nem különbek nagyapjaiknál, azok is állandóan késtek, na de azok fiúcskák voltak, egy hölgytől nem ezt várná az ember! Na, jó beengedlek titeket, de tuddjátok meg, most mélyen megsértettetek!

-Köszönjük, asszonyom, többször nem fordul elő!- szabadkozott Anastasia, mit sem sejtve abból, hogy még mennyiszer szegi majd meg a dámának tett ígéretét...