Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

Hoppá!

Ahogy visszatértek az emlékből visszaindultak a hálókörletekbe, közben kitárgyalták a megtudott információkat.

-Szóval a Meyer ikrek most végzősek a Roxfortban!- kezdte An.- Nem tudjátok véletlenül, hogy melyik házban?

-De én igen! Hugrabugosok, mint én, Rocky még prefektus is.- válaszolt Matthew.

-Érdekes, szerinted Chelest, ha mi különválasztva nőttünk volna fel, most mi lenne velünk?

-Tekintetve arra, hogy teljesen egyformák vagytok, bizonyára hamar rájöttetek volna!- Franky felvetésén mind nevettek, így nem vehették észre, hogy Mr. Dorfus épp a környéken járőröz.

-Mi volt ez?- kapta fel a fejét Lysa egy neszre.

-Ó, hár biztos megint csak Samyék, tudjátok, hogy, hogy szeretik a hasukat! Lefogadom, hogy megint a konyhából jönnek!- válaszolt Franky.

-Vagy talán mégse!- szólalt meg egy sejtelmes hang a hátuk mögül, mire An és Lysa felsikítottak, majd hirtelen mind megfordultak. Ki más lett volna mögöttük, mint Mr. Dorfus.- Gyertek lemegyünk az irodámba, ott majd megbeszéljük a büntetéseteket.

-Kérem ne büntessen meg minket! Az anyukám elvinne innen!- kezdte sírós hangon Lysa mikor az irodába érkeztek.

-Most akkor ki fognak csapni? Az anyukám belehalna!- folytatta An.

-Óh, tényleg a kivételezettek! Az igazgatónő ikerporontyai, Longbottom professor unokája, és te? Te milyen nagyembernek vagy a leszármazottja? A sötét Nagyúrnak?- bökött Sabian felé sétapálcájával a gondnok.

-Ez nem vicces Mr. Dorfus!- csattant fel Chelest.- Voldemorttal nem viccelünk!

-Rendben, rendben! Egy hét büntetőmunkát kaptok. Minden nap pontban 7-kor legyetek az irodám előtt. Hogy ezek a mai gyerekek...Fel kellene lógatni őket a kidujjuknál fogva...- csörtölődött a gondnok.

-De kérem uram, ne szóljon, az anyukánknak!- sopánkodott tovább An.

-Persze..persze, majd én fogok falazni, ezeknek az ebadta csirkefogóknak! Na, mindenki a hálókörletéb! Többet ne is lássam magukat a folyosón, a takarodó után!

Mindenki szaladt a hálókörletébe. A Kövér Dáma szokásához híven leszidta a késő éjjel érkező lányokat,majd végül csak akkor szólaltak meg a lányok, mikor megérkeztek az ágyukhoz. Szobatársuk Veronica már mélyen aludt. Azért szerették azt a lányt, mert sohasem kérdezősködött. Nem érdekelte őt, hogy miért késnek olyan sokszor. Hogy miért vannak állandóan két Mardekárossal, meg egy Hugrabugossal. Nica a többi elsőéves Griffendélessel szokta tölteni az idejét, viszont elég visszahúzódó és félénk, így rengeteg időt tölt egyedül is.

Az egy hetes büntetőmunka hamar letelt. A büntetés alatt szinte nem is szóltak egymáshoz. Granger-Weasley igazgatónő nagyon megharagudott a gyerekekre. Igazából nem is haragudott, inkább csalódott a lányokban. Chelest természetesen Frankyt hibáztatta. És Chelest tette túl magát először a történteken. 

-Szerintetek mi lett volna, ha az igazat tudták volna meg?!- gondolkodott el Chelest az egyik gyógynövénytanórán.- Szerintem tuti elküldött volna minket anya a Beauxbatonsba!- folytatta An felé fordulva, aki természetesen felé sem fordult.- Persze, ha Franky nem akkor poénkodott volna...- nézett inkább Sabira, mert szerinte ez teljes mértékben másodunokatestvére hibája.-... Talán nem buktunk volna le.-fordult vissza a munkájához.- El se tudom képzelni Karine nénivel a mindennapjaimat.- kuncogott. Az elmélkedését a csengő szakította meg. Lysa és An szokásukhoz híven felvonultak a szobájukba, és egymással kommunikálás nélkül tanulni kezdtek. Sabi egyedül Frankyvel beszélt. Együtt le is mentek a vadőrkunyhóhoz, teázni Hagriddal. (Hiába Clemense pont olyan, mint az apja) Chelest is menni akart, de Franky mogorván visszautasította. Még ha nem is mutatta, de szerinte nincs igaza Chelestnek. Matthewt is megviselte az eset. A lányokkal közös óráikon mindig jó távol ült le tőlük. Ez így ment hónapokon keresztül, míg egyszer Chelest megelégelte. Mert, igaz, hogy Timon és Sam istenítették a kis bajkeverőket, de ez még sem volt olyan mint mikor a legjobb barátaival lehetett. Már az sem volt biztos, hogy Franky megbocsát neki. Anastasiaval és Lysaval az egyik este meg is beszélték a csapat újraegyesítését. Bár, An megígértette hugával, hogy nem járnak majd tilosban. SOHA TÖBBÉ!

Matthewt már nehezebb volt visszacsábítani.

-Hé, Mat! Várj már meg! Beszélnünk kell!- rohant utána a közös bájitaltanórájuk után.

-Nem, Chelest! Nem akarok veletek barátkozni! Rivallót kaptam! Érted?! Rivallót! Amúgyis nem ez volt a célotok? Hogy ne is akarjak veletek lógni?! Most megkapjátok!

-De Matthew, mi szeretünk téged!- Chelest nem is tudta, hogy miért, de érezte, hogy kissé görcsberándult a gyomra, majd folytatta.- Gyere el a könyvtárba 20.-án!- Matthew nem is válaszolt, de Chelest érezte, hogy el fog jönni.

Eljött a 20.-a. A három lány már ott várt, mikor Franky és Sabian betoppantak. Chelest elszomorodva konstatálta, hogy Matthew mégsem fog eljönni, így bele is kezdett a mondandójába.

-Figyeljetek, sajnálom!

-Mii? Chelestia Havanna Malfoy azt mondta, hogy sajnálja?!- kuncogott Franky.

-Havanna?!- a hang forrása után kutatva mind megfordultak, és Matthewt látták az ajtónak támaszkodva. Bár Chelest erős késztetést érzett rá, hogy megölelje, mégsem tette, csak megforgatta a szemeit, elmosolyodott, és intett Matnek, hogy üljön le, majd folytatta.

-Szóval sajnálom An, hogy miattam változott meg a terv. Sajnálom Lys, hogy a barátságunk kezdetén bajba sodortalak. Sajnálom fiúk, hogy a figyelmetlenségemmel elrontottam mindent, és sajnálom Franky, hogy téged hibáztattalak!

-Megbocsátunk Chelest, mert mind hibáztunk. Ezt együtt szúrtuk el, és a büntetésben együtt kellett volna helyrehoznunk. Ehelyett viszont összevesztünk, és széthullott a csapat is.- mondta az újonnan érkező.

- Ígérjétek meg, hogy mostantol mindenben összetartunk!- fejezte be An.

-Ígérjük!