Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

Mi áll a levélben?

A gyerekek utazása tovább folytatódik...

Egy szobába csöppentek... Olyan irodaféleségbe... Olyan ismerős volt neki, mégse tudták, hogy hol vannak...

A szobában két íróasztal is helyet kapott. Az egyiken papírok álltak halmokban, mellettük könyvek, és tintás üvegek voltak. A gazdája nem volt a helyén, biztos inézte a dolgát...

A másik asztalnál egy kislány ült. Olyan hét év körüli. Az ő asztala sokkal barátságosabbnak hatott. Pár mesekönyv mellett( amik között ott volt a Bogár Bárd meséi, és sok más klasszikus), egy kifestőfüzet volt, melyben több lap van, mint a Roxfort történetében... (Ennek természetesen egy bűbáj állt a hátterében) Volt még az asztalon egy varázslósakktábla, amin felállítva várakoztak a bábuk, mellettük néhány hajasbaba csücsült.

Három baba épp az igazak álmát aludta, de volt egy amelyik fel-alá járkált az asztalon, és néha megpördült. Énekelt is valamit, de az valami külföldi nyelven volt, így a gyerekek nem érthették.

A lányka valamit körmölt egy pergamendarabra.Amint közelebb mentek hozzá, feltűnt, hogy ez a lány ugyanaz a lány, mint akit az előző emlékdarabban, két évvel fiatalabban láttak. 

Szőke tincsei lazán a vállára omlottak, és épp egy kósza tincset tűrt a füle mögé, mikor a nyitott ablak párkányára ült egy bagoly, és barátságosan huhogott egyet.

-Óh, Devis! Ma mit hoztál Minerva néninek?! Ugyen nem rivallót!? Már megint?!- kuncogott a lány, majd megnézte a levelet, és egy laza kézmozdulattal az igazgatónő asztalára pottyantotta.

Nem sokkal később benyitott McGalagony, és rámosolygott a lányra, aki már szaladt is, átadni a levelet.

A nő összehúzott szemöldökkel végigfutotta, majd kétségbe esetten lerogyott a székére. Marissa megrémült.

-Mi történt, néni, rosszul van? Hozzak egy kis vizet? Rosszat írtak a levélben?- de a nő nem tudott megszólalni, így csak megrázta a fejét, és megpróbált néhány szót kinyögni.

-Kérlek menj el előbb Rosie néniért és küld ide, majd keresd meg a bátyád, és őt is hozd el hozzám!- Marissa bólintott, és bár kérdése lett volna bőven, csak némán elindult és tette amit az igazgató mondott.

Chelest ránézett a többiekre, majd a lány után iramodtak. Hamar be is értek egy másik irodába. Az asztalnál egy fiatal hölgy ült. Rose Granger-Weasley professor. A kislány hadarva átadta az üzenetet, majd tovább indult.

Anastasianak és Chelestnek alig volt ideje megfigyelni anyjuk 15 évvel fatalabb énjét, mert indulniuk kellett. Nem figyelhették őt tovább, mert a lány sem figyelte, és mindig csak annyit láttak és tudtak, amennyit az emlékgazda látott és tudott. Mat kézen fogta Ant és maga mögött húzta, mire An feleszmélt, és kihúzta kezét a fiú szorításából. Lysa újra megvetően nézett barátnőjére, de erre sem volt idő, mert Marissa után kellett menniük.

-Bocsánat Longbottom bácsi, de elkérhetném a bátyámat egy kicsit? Az igazgatónő hivatja őt.- nyitott be Marissa a kettes számú üvegházba.

-Persze! Menjen csak!- mosolygott vissza a professzor.

Marissa kézen fogta bátyját, és futni kezdett vele vissza a kastélyba.

-Mi van Marsi? Hova rohanunk?- lihegte a 13 éves fiú.

-Nem tudom! Minerva néni kapott egy levelet, ami eléggé megviselte, és azt mondta, hogy menjek el érted! És mióta a Roxfort a második otthonom, azóta Minerva néni a második anyukám, így mindig azt csinálom amit ő mond.- mesélte Marissa, még mindig futva.

-Megjöttünk igazgatónő, üdvözlöm professzor!- intett a fiú.- Mi áll a levélben McGalagony professzor?

-Az még várhat Mr. Conor. Üljenek le, mindjárt rátérek a számukra fontos részekre.- intett neki az idősebb nő.- Rose kérem, szóljon a Conor gyerekek nagyszüleinek, hogy mi hamarabb jelenjenek meg a Roxfortban.- azzal odanyújtott neki egy tálat amiben hop-por volt, majd  Granger-Weasley professzor a kandallóhoz lépett, elmondta a címet, majd zöld lángnyelvek között eltűnt.

A fiú közben leült huga székére és ölbevette őt. Némán figyelték az igazgatót, míg az asztalához ült és rendezgetni kezdte a dolgait.

-Srácok, szerintetek mi van a levélben?- fordult a többiekhez Franky.

-Nem tudom, de biztosan valami nagyon fontos, különben nem vernék ilyen nagy dobra!- válaszolt Lysa.

-Majd én megnézem!- szólt Matthew, és odasétalt az asztalhoz, amin a levél feküdt.- Hmm... Nem olvasható az írás!- vágott szomorú arcot.

-Hajh, McMillan, te sose bírsz megjegyezni dolgokat?! Mivel a Conor gyerekek még nem tudják, hogy mi áll benne, addig mi sem tudhatjuk meg! Mivel mindig csak annyit tudunk és látunk, amit az emlékgazda tud és lát.- Korholta le Sabian.

Nem töprenghettek tovább a témán, mert a kandallóban ekkor megjelentek a zöld lángok, majd előlépett Mrs. Malfoy, és nyomában két idősödő mágus.

A férfi magas volt és sovány, fején egy régimódi mágussüveg volt. Az asszony vagy két fejjel alacsonyabb volt, és jóval teltebb. Az ő fején is volt egy ronda... Akarom mondani csodálatos süveg. Arcukon látszott, hogy nem igen tudják, hogy miért vannak itt.

Ahogy Marissa meglátta őket, rögtön felpattant, és a boszorkány nyakába ugrott. McGalagony megvárta, míg a kislány lecsillapodott, és csak utána kezdte mondókáját.

-Nos, azért hívtam ma ide önöket, hogy megbeszéljünk valami, amit maguk is biztosan tudnak, viszont a gyerekek nem. Szerettem volna, hogy legyenek itt, esetleg önök közöljék a hírt, és hogy azt is megtárgyaljuk, hogy hogyan tovább.

-Mondja csak maga, jobb, ha magától hallják.- válaszolt Mr. Conor.

-Szóval gyerekek, gondolom kiváncsiak vagytok, hogy mi lehet a levélben, de pár perc múlva, inkább azt fogjátok kívánni, hogy bárcsak ne tudtátok volna meg. A levél arról számol be...

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&5

Sziasztok! Csak azt akartam mondani, hogy örülök, hogy elolvastátok ezt a részt is!