Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

Döbbenet

-Anna hagyd!- suttogta Harry, aki a hirtelen termett csend hallatára felkapta a fejét.

Anna kezében remegett a pálca. Még sosem varázsolt védelem céljából. Próbált előszedni az emlékezetéből egy rontást, vagy átkot, amit rászórhat Came-re. Ekkor már a fiú is előszedte a pálcáját, de nem tett semmit. Talán félt. Vagy épp csak ledöbbent a történtektől.

A következő pillanatban, csak annyit lehetett látni,hogy Anna ráküldött egy csalánártást a fiúra, aki fel sem eszmélve ült a földön, megátkozottan.

-Na most majd meggondolod Ferrum, hogy érdemes-e másokat kigúnyolni.- szólt Anna, majd Harryt vállon ragadva elindult.

Most újra váltott a kép, amitől újra elöntötte a hányinger a csapatot.

Hirtelen egy teremben találták magukat, vagyis inkább egy üvegházban.Longbottom professor üvegházában. A professor a 5-ös üvegház mellett lakott, vagyis inkább a 6-os számú üvegház volt az irodája.

Harry és Anna is itt voltak. Nagyon vidámak voltak. Felhőtlenül kacagtak. Nem is gondolná az ember, hogy büntetésben vannak. Az egyetlen árulkodó jel az volt, hogy Longbottom professor besétált, és mosolyogva kérdőre vonta őket.

-Hogy haladtok a növénylocsolással?! El ne feledjétek, hogy büntetésben vagytok!

-Büntetésben?!?!?!?- fakadt ki Chelest.- A nagy Harry Scrab Malfoy büntetésben?!

Igen,igen Harry kiállt Annáért, mikor elmesélték Granger-Weasley igazgatónőnek, hogy miért kellett Came Ferrumot elvinni a javasasszonyhoz, így együtt dolgoztak Mr. Longbottom dzsungeljén egy hétig, és így fonódott össze kettejük sorsa!

Elsötétedett a kép, és Chelesték kibukkantak az üvegedényből.

-Hű!- ez volt minden, amit az előbb látottak után el tudtak mondani. Az iker lányok leültek két szemkőzti székre, és belebámúltak egymás szemébe.

-Hű!-hallatszódott újra a kommentár.

-Hát én nem is tudtam Harry múltjáról... Valahogy sosem került szóba, hogy mi történik vele a Roxfortban. Viszont anya mindent tudott, és nem avatkozott bele, pedig megtehette volna.

-Mennyi az idő?-kérdezte An, miután sikerült feldolgoznia a látottakat.

Az óra bizony már elütötte az éjfélt. De álmosnak, senki nem volt mondható.Sőt mind felélénkültek, mikor Lysa felkiáltott.

-Lányok, fiúk, gyertek gyorsan! Nézzétek mit találtam!

Azta!- a lány kezében egy kis üvegcse volt, rajta egy matrica, amire kézírással ez a felirat volt írva:

                                ANNA MCCAURTIN

Lysa óvatosan odasétált a Merengőhöz, amiben továbbra is ott úszkáltak az emlékfoszlányok. Belemártotta, és ezzel össze is gyűjtötte azokat. Amint az összes gondolat visszatért az üvegcséhez, a lány kiemelte azt, az edényből és lekupakolta.

Na, most jött csak az igazi meglepetés.

-Srácok!-Sabian szavára mindenki megfordult. A fiúk mögött ott volt az emlékek gyűjteménye. Szépen betűrendben sorakoztak, az igazgató legféltettebb titkai, a legboldogabb pillanatai, és a felejthetetlen élményei.

Matthew és Marissa Conor, Dolores Swerty, Cameron Willwey, Brooklyn Clementone és Wodrow Bay, és Hé, hiszen ez?! Scorpius Malfoy!- olvasta Chelest, aki izgalomba jött a nevek sokaságától

-Ezek történetek. Történetek olyanokról, akik fontosak anyának. Lefogadom, hogy mi is a nevek között vagyunk!- állapította meg An, aki szintén végigböngészte a neveket. - Nem, mi nem szerepelünk az emlékek között.

-An, szerintem az itt levő emléktörténetek a Roxfortba kerülés után kezdődnek, és ti, még csak egy hete jártok ide.-Most már Franky is a neveket fürkészte.- Áh, itt van apa, és itt van anya is. -mosolygott, mikozben megállt az Albus Perselus Potter, és az Alice Longbottom néven

-Na, szerintem épp itt az ideje visszamenni a hálókörletbe!- szólt An miután már szinte az összes nevet áttanulmányozták, a kis fiolákon...