Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

Az Igazgatói Iroda

Ahogy a gyerekek beléptek a szobába elakadt a lélekzet. A szoba falán a Roxfort régebbi igazgatóinak portréi kaptak helyet. A legtöbbjük szunyókált, ami nem volt meglepő, hiszen este fél tizenegy volt. Az egyik portré lakója viszont nem aludt, még nem is színlelte azt. A kicsi félkör alakú szemüvege mögül kedvesen mosolygott az érkezőkre. És bár nem igen ismerhetett mindenkit, mégis úgytűnt, mintha régi barátok érkeztek volna.

-Ő Albus Dumbledore! A Roxfort egyik legbölcsebb, és legfontosabb igazgatója volt! Olvastam róla a Roxfort történelmében.- mesélte Lysa, de nem volt biztos benne, hogy bárki is figyelt volna rá, hiszen a szoba összes szeglete relytegetett valami újat, valami ismeretlent, valamit amit fel lehetne fedezni.

Az igazgatónő nem volt az irodában, így a csapatnak, jó gyerekek lévén rl kellett volna hagyniuk a helységet, és megvárni még visszatér a dolgáról a professor. Viszont a kísértés nyagyobbnak bizonyult megannyi érdekesség, amivel nem találkozhat egy varázsló-, vagy boszorkánytanonc minden nap.

Anastasia fel is figyelt valamire, hát nem is tudom leginkább egyágytálra hasonlított.És valami folyadékszerű volt benne, lassan szabályosan kavargott az edényben, mintha valami megnyugtató tévéműsor lenne.

-Ez micsoda?- Kérdezte An először barátaihoz, majd (mivel ők sem találkoztak még ezzel a tárggyal) a szakállas szemüveges varázslóhoz intézve a kérdést, aki még mindig a gyereksereget méregette.

-Az kélrek szépen egy merengő Miss Malfoy. Hasznos találmánynak tartom, nem csoda, hogy édesanyád is tart egyet az irodájában. Na, de most már ha megkérhetnélek benneteket elárulnátok, hogy minek köszönhetem a látogatást?

-Mi igazából, az igazgatónőt kerestük- a válasz Lysától jött mivel ő volt az egyetlen, akinek sikerült összeszednie magát

-Franky te mit csinálsz?- jött a rémült kérdés An-től, hiszen a fiú( aki nem is tagadhatta volna, hogy apja fia) épp vett egy nagy levegőt, majd belehajolt a Merengőben.

Sabian, aki eddig egy különleges aranyberakású gyanuszkópot figyelt, most megfogta barátja vállát, és visszarántotta a társai közé.

-Hat ezt meg miért csináltad?- kérdezte igazán döbbenten Chelest.

-Nem is tudom! Amint belenéztem kavarogni kezdtek a gondolataim. Aztán egyszer csak kitisztult a környezetem, és megláttam a bátyátokat, egy lánnyal, szerintem akkor ismerhették meg egymást, ott volt az anyukátok is.

-És mi? Mi si ott voltunk??

-Nem ti nem! Dumbledore professor, mire jó ez a.. Men..menekvő, vagy micsoda?

-Néha, ha valami fontos dolog történik veled, amit nem akarsz elfelejteni, egyszerűen csak el kell helyezni a gondolatot a merengőben! És amit te láttál Frank az Mrs. Granger-Weasley professor egyik emléke volt! A kiváncsiság nem bű Frank, de légy óvatos!- ekkor már a legtöbb ex-igazgató, és igazgatónő érdeklődően figyelte a gyerekeket, amit Anastasia észre is vett, úgyhogy megfogta Lysa karját és intett a többieknek, hogy ideje indulni.

-Mindent hálásan köszönünk Dumbledore professor, úgy látom édesanyám épp nem ér rá fogadni minket úgyhogy mi már megyünk is, jó éjt!- búcsúzkodott An miközben elindult az ajtó felé.

A kis csapat lábujjhegyen elindult a kastélyban, hogy még véletlenül, se keltsenek zajt, hiszen akkor igazán nagy bajba kerülnének. Az óra már éjfél utánt mutatott, de a gyerekeken fáradság jele, nem mutatkozott...