Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

Itt az idő!

Végre eljött a nap. Mind az öt gyermek izgatott volt egész nap. Tudták, hogy még aznap este jópár titokra fény derülhet.Most jobban kitervelték azt is, hogy hogyan tudnának észrevétlenül besurranni. 

Megvárták a takarodót. Tudták, hogy Harry számítani fog hugai újabb kiruccanására, így An még délután összedobott egy Álmosító bájitalt, a Dremoritániát. A Dremoritánia igen erős főzet, viszont pontosan lehet irányítani, hogy mikor teljesítse a kívánt hatást. Igaz, hogy ezt csak hatodévesen tanulják a Roxfortosok, de csak az alapanyagok miatt, amik nehezen beszerezhetők, és némelyik még veszélyes is. Viszont ebben az esetben megvoltak, de psszt! Mert ez titok!

A harmadik emeleti lányvécében készítették el, ami Hisztis Myrtill mosdója, viszont a szellemlány jól ismerte a gyerekek szüleit, így tudta, hogy a rosszaság a vérükben van. Szóval meg se próbálta akadályozni An munkáját.

Végül a vacsorán adták oda Harrynek, mikor a fiú töklevet kért Chelesttől, ő beleöntötte a kehelybe a Dremoritániát, ami szerencsére ízmentes. Harry nem vette észre, így amikor a vacsora után felment a szobájába a bűbájfelszereléséért An elmormolta a Lulabinus! Varázsigét, mire a báttyját rögtön elnyomta az álom.

Amint meggyőződtek Harry helyzetéről, gyorsan kislisszantak a klubhelységből, és elindultak megkeresni Mardekáros barátaikat.

A fiúknak most is könnyebb dolguk volt, úgyhogy újból ők érkeztek hamarabb az iroda bejáratához.

Természetesen Chelest most is megsértődött, a jelszón. Az irodában ugyanaz volt a helyzet, mint legutóbb. Dumbledore professor köszöntötte őket, majd An bizalmas beszélgetésbe kezdett a volt igazgatóval.

-Dumbledore professor, kérem ne mondjon erről semmit az édesanyámnak! Legyen ez a mi titkunk! Szerintem nem fogadná túl jól, ha megtudná, hogy mi titokban belenézünk az emlékeibe.

-Rendben Miss Malfoy! Az én számon lakat lesz, de nem biztosíthatom, hogy a titok titok marad!-a professor körbepillantott a termen, és egy halvány mosolyt is villantott közben.

-Remek Albus, Remek! Büszke vagyok rád! Bravúrosan fecsegted ki a titkunkat, amit mi évszázadokon keresztül meg tudtunk őrizni!- a hang egy másik portré volt. A portré, egy idős, süveges varázslót ábrázolt, aki még az előbb szunyókált. A hangjában gúny, és egy kevés indulat volt fellelhető.

-Maga Armando Dippett! Maga volt az igazgató,mikor Tom Denem a Roxfortba járt! Olvastam magáról a Roxfort történetében!- természetesen az okosság Anastasiatól származott. A lány büszke volt, hogy felismerte az urat.

-Várjunk csak, akkor ez azt jelenti, hogy maguk nem is alszanak! Szóval csak tettetik, hogy a diákok ne zavarják magukat?!- értetlenkedett Frank.

-Rendben Miss Malfoy, Miss Miller, Miss Malfoy, Mr Potter és Mr Tenessy, mi megtartjuk a maguk titkát, hogyha maguk sem beszélnek az előbb hallottakról a diáktársaiknak.- ezt egy kedves mosolyú boszorkány mondta, aki a kép keretéből, és minőségéből ítélve még a múlt ezredben lehetett igazgatónői poszton.

Az öt gyerek némán bólintott, majd tanácskozásba kezdtek.

-Szerintetek még mindig ugyanaz az emlék van benne?- kérdezte Lysa, kissé tartózkodva a helyzettől.

-Hát, ezt csak úgy tudhatjuk meg, hogy belenézünk!- azzal Franky megragadta Lysa karját és odahúzta őt a Merengőhöz. Már épp levegőt vett, hogy újra ámulatba ejthesse, a találmány, mikor Chelest rákiáltott.

-Várj! Ki ne hagyjatok minket a jóból.- mikor már mind az öten körbeállták, az egyszemélyes, hangsúlyozom EGYszemélyes merengőt, kérdőn egymásra pillantottak.- Most mi legyen?

-Jajj, hát ez nagyon egyszerű!- szólt Anastasia- Baziteo Maxima!- és a merengő ötszörakkora lett, mint volt. Most már kényelmesen elfértek.

-Készenálltok? Akkor gyerünk! Egy, kettő,... Három!- a csapat minden tagja hirtelen belebukott az edénybe...

%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%

Remélem továbbra is tetszenek a fejezetek! De tényleg, ha van bármi, amin szerintetek tudnék javítani, vagy lenne nekem pár tanácsotok, azt nagyon megköszönném, ha esetleg leírnátok! Szeretnék fejlődni, egyre jobb és jobb lenni!                                                A jövőben szeretnék hetente kirakni egy-egy új fejezetet, ha minden jól megy, akkor be is tudom tartani, amit igérek!😂.                                                                                                Köszönök mindenféle támogatást, amit kapok tőletek!