Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

Mi történik?!

-Ti komolyan bevettétek McMillant a csapatba?! Elment az eszetek?! Ti nem vagytok normálisak!- üvöltött Chelest magából kikelve, miután Lysa elmesélte a történteket. Addig An szótlanul ült az ágyán, és bámult a semmibe, de most végre megszólalt.

-Nem tehettünk mást Chelest, megfenyegetett engem, vagyis minket. Szerinted kockáztatnom kellett volna mindent, csak mert nem bírod Matthewt. Amúgy is vannak olyanok- itt óvatosan Lysa felé bökött a fejével- akik igen is örülnek az új csapattagnak. (Ennek hallatára Lysa látványosan elpirult, de ez nem volt feltűnő, mert senki nem rá figyelt)

Chelest láthatóan megpróbálta megemészteni az új infókat, és szépen elfogadni nővére érvelését, majd úrja megszólalt.

-Franky tudja már?- kérdezett vissza Chelest, már sokkal nyugodtabb hangnemben.

-Valószinűleg Sabi megemlítette már neki. Tudod ő is eléggé kikelt magából.- most Chelest gonoszan kuncogni kezdett lehajtott fejjel.

-Mivan? Mi olyan vicces?- szólt meglepődve An, de Chelest, csak villantott egy ördögi mosolyt.

-Na, mond már meg.... Jajj, na ne,.... ugye nem?? ...Franky!

-Mi van Frankyvel? Örülök, hogy rájöttél, de most már nekem is magyarázzátok el!- kérlelte sóvárogva Lysa, aki végre kiheverte An előző gesztusát, és megjátszott tisztelettel összetette a kezét.

-Tudod, aki Frank Potterrel nő fel, az megismeri őt, és bizonyos dolgokból tud következtetni. Szóval Franky mindig is hirtelen haragú volt...- mikor Lysa is megértette, hirtelen felsikoltott!

-Jajj, Mati, Szegény Mati!

-Kicsoda?- tettette Chelest az ártatlant.

-Bocs, szegény Matthew, siessünk!

-Te még őt véded??- ámult el Chelest.

-Igaza van Lysanak, Chelest! Oda kell mennünk!- helyeselt An.

-Most komolyan te is őt véded, hugi?!

-Nem! Én Frankyt védem. Ha megátkozza McMillant, akkor büntetést fog kapni, vagy még rosszabb, akár ki is csaphatják! Gyere már!- azzal An megfogta testvére karját, és maga mögött vonszolva szaladt a portrélyuk felé, amerre már Lysa is elindult.

-Várj. ..Lysa ...állj. ..meg ...-loholta An- Hiszen azt sem tudod, hogy hol vannak!

-Igaz, bocsánat! - torpant meg a lány.

-Invito Tekergők Térképe!- mondta An, mire már a kezébe is repült, Ágas, Tappmancs, Holdsáp, és Féregfark urak remekműve. A pergamen már régi volt. Egyes helyeken meggyűrődött, vagy elszakadt, hiszen ez a negyedik generáció, akik mindenféle turpisságokra használják, de értékéből nem vesztett. A térképet Franky kapta az apjától, aki szintén az apjától kapta ( igen, a NAGY Harry Pottertől) , ő pedig... Azt mind tudjátok honnan szedte.

-,,Esküszöm, hogy rosszban sántikálok,,- mormolta a lány, ami irónikus, hiszen pont a jó ügy érdekében teszik, amit tesznek.

A térképen hamarosan pacák és foltok jelentek meg, amik lassan mintát kezdtek formálni. A pár másodperces művelet óráknak, sőt napoknak tűnt, hiszen siettek volna Frankyhez. 

A három lány hamarosan észrevette a Frank Potter és a Matthew Luis McMillan nevet, a Mardekáros klubhelyiséghez vezető folyosón. Megszapozázták a lépteiket, és rohantak le a földszintre, ahogy csak a lábuk bírta.

-Capitulatus!- hallatszott, a már jól ismert lefegyverző bűbáj, és a következő pillanatban, már Lysa kezében volt Franky pálcája. Viszont Lysat nem a pálca érdekelte. Először vetett egy megrovó pillantást Frankyre, majd odaszaladt, a lábánál fellógatott Mathez, és egyszerűen visszavarázsolta őt a földre. Már ölelte volna meg, mikor rájött, hogy ez veszélyes, és félreérthető lenne.

A fiú arcán újra a félelem és a megszeppentség jeleit lehetett látni. A helyes pofijára pillantva, senki nem hitte volna, hogy pár perce miket mondott, és tett.

Szegény Sabian ekkor érkezett meg. Beszélni sem tudott, úgy loholt idefele. Fáradtan nekidőlt a falnak, és így konstatálta a helyzetet.

-Mondtam.. .Frankynek.. .hogy ...mi... Történt... Mire ...ő... Rohanni... Kezdtett ...én ...meg ...alig ...értem ..utol!- nyögte végül.

Lysa őt is kérdőre vonta, hogy miért nem tudta úgy közölni, hogy szegény Matthew sértetlenül megússza. Anastasia meg Frankyt szidta le, hogy hogy lehet ilyen meggondolatlan. Ha jött volna egy tanár, most nagy bajban lenne.

Már estefelé járt, így elindultak a Nagyterem felé, hogy vacsorázzanak. Út közben nem szóltak egymáshoz, csak némán sétáltak.

Lysa néha sajnálkozó pillantást vetett a mellette haladó Matthewra, amit Chelest még most se nézett jó szemmel. An pedig végig olyan arcot vágott, mintha valamin nagyon töprengene.

Gyorsan pörgő agykerekeinek köszönhetően, hamar össze is rakta a képet, és este, miközben a klubhelyiségben a lányokkal a leckéjükön dolgoztak, ismertette is velük az elméletét.

-Lányok, szerintem McMillan fél Frankytől.

-Ez természetes An, hiszen ő Harry Potter unokája, és aki nem ismeri őt úgy, ahogy mi, az könnyen tarthat tőle...Főleg az, akinek ilyen ilyen homályos a háttértörténete!

Az elmúlt incidens után, a csapat úgy döntött, hogy inkább elnapolják, vagy inkább elhetelik a megbeszélést.

Abban reménykedtek, hogy sikerül, majd olyan helyzetet kialakítaniuk, amikor Matthew, Franky és Chelest tudnak úgy egy levegőt szívni, hogy nem támadnak egymásra...