Merengő: történetek Rose Granger-Weasley emlékeiből

December

Beköszöntött a december. Ezen a szép szombati napon a Roxforti diákok arra keltek, hogy a kastély kertjét ellepte a hó. A délelőtt nyugisan telt. A három lány a klubhelyiségben ücsörgött.( nem akartak kimenni, hisz Matthew biztosan beszélni akart volna velük)

Más nem volt a szobában. Roxmortsos hétvége volt, így a legtöbb felsőbbéves ott iszogatta a vajsört. A kisebbek pedig az udvaron hógolyóztak.

Lysa épp leverte Chelest egyik bástyáját a varázslósakkban, mikor egy bagoly kezdett kopogtatni az ablakon. Nem volt havas a szárnya, nem is tűnt fáradtnak, így An már tudta is, hogy ez Franky baglya, Stinky lesz.

-Szia Stinky! Hát te? Mi járatban erre? Ugye Franky akar tőlünk valamit!- kérdezte, miközben leoldozta a levelet a gyöngybagoly lábáról. A levélem csak pár szó csillogott, Franky csúnyácska... Jó inkább ronda kézírásával.

,, 10 perc múlva a vadőrlaknál!,,

A három lány összenézett, megvonta a vállát, majd versengve felrohantak a szobájukba, hogy melegebb ruhát vegyenek és lemehessenek a régi, rozoga kunyhóhoz, ami az évek múltán átesett egy tágító bűbájon. A ház jelenlegi lakója Hagrid utódja, Clemense Hagrid, és felesége, a szintén félóriás Valerie Moldowa Professor. 

A professor tanítja a Legendás Lények Gondozását a varázsló tanoncoknak. Rég nem volt ilyen jó Legendás Lények Gondozása tanár a Roxfortban. Hagrid pedig, apjához hasonlóan vadőr.

Persze...persze... Tudom mire gondoltok! Hol lehet a jó öreg Rubeus Hagrid, a félnótás félóriás? Talán már meghalt? És hogyhogy született gyereke? 

Szóval Rubeus Hagrid nem halt meg. Viszont, már eléggé a korban jár. Most épp feleségével Olympe Maxime-mal üdül Franciaországban. Született egy lányuk is 4 évvel a Roxforti csata után. Ő Karine Estella Hagrid, a Beauxbatons igazgatónője. A kedvenc ex vadőrünk még mindig olyan, amilyen volt. Mosolygós, kedves és a szíve sem lett kisebb. 

Hány éves is lehet ő? Bizony 114 éves. Hogy, hogy? Ugye mivel félóriás, örökölte az óriás géneket, aminek köszönhetően, még vagy húsz évig velünk marad.

De térjünk vissza a lányokhoz! Ahogy nagykabátban, és a Griffendéles sálban rohantak le az udvarra, Lysa nekiütközött Granger-Weasley igazgatónőnek.

-Óh, bocsánat Mrs. Malfoy, nem láttam, hogy jön.- Az iskolában az igazgatónőt a leánykori nevén hívják, ami nem mutatja férjezettségét.( Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a Malfoy név hallatán az embereknek az a Malfoy család jut az eszébe, akik annak idején a Sötét Nagyúr oldalára álltak) Viszont Lysa már Malfoyként ismerte meg a nőt.

-Semmi baj, Ms. Miller! Óh, és lányok, a Karácsonyt Potterék nálunk töltik!

-Rendben anya, de ha nem baj most megyünk, mert sietünk!- szólt udvariasan An.

Az igazgatónő csak bólintott, de ezt nem láthatták a lányok, mert már rohantak is tovább. Nemsoká meg is érkeztek a kunyhóhoz, ahol a várt kettő fiú helyett, hárman várták őket. Majdnem leesett az álluk, hiszen, nem más állt a két Mardekáros fiú között, mint Matthew Luis McMillan. A fiú akit Potter, és Tenessy ki nem állhatnak, most együtt álltak a kunyhónak dőlve, a lányok érkezését várva.

-Szóval, én azt gondoltam megejthetnénk még egy látogatást anyukátoknál, még a karácsonyi szünet előtt!- gondolhattuk volna, hogy Franky nem kertel, hanem rögtön a lényegre tér, de komolyan ilyen hirtelen!?

-Jó, december 12. Az iroda előtt pontban este 11-kor!- viszonozta Chelest barátja határozottságát. (Na viszont az már meglepőbb volt, hogy Chelest is kész haditervvel állt elő, ily hirtelen)

-És, én azt gondoltam, hogy megnézhetnénk apám emlékét!- szólt, kissé határozatlanabbúl Franky.- Érdekelne, hogy az anyukátok szerint mi volt emlékezetes apa gyerekkorában!

-Neked teljesen elment az eszed?! Ilyen titkokat akarsz McMillan orra alá dörgölni?!- a második mondatot Chelest sokkal halkabban mondta. Úgy, hogy Matthew ne is hallja.- Szerintem, válasszunk valami rémesen unalmasat! És akkor Mr. ,,Nincs jobb dolgom ezért kémkedek vadidegenek után,,- nak elmegy a kedve, a tásaságunktól.- kuncogott Chelest a saját ravaszságán megrökönyödve.

Franky egyetértően bólintott, hiszen ismerte Chelestiát, már baba kora óta, és tudta, hogy neki nem jó ellent mondani, majd mintha mi sem történt volna, visszafordult a többiekhez, és így szólt:

-Akkor 12.-én az iroda előtt...

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&

Sziasztok, sajnálom, hogy kissé elkéstem ezzel a résszel. Remélem tetszett. Ha igen, mondjátok el, ha pedig nem, akkor is írjatok kommentet, és ne tartsátok magatokban a kritikákat!