∆,,-Érte feláldoznám magam!!!-"∆
Jesabelle 1923.04.30-án született, de semmit se lehet tudni róla azon kivül, hogy valamilyen természett feletti módon regenerálja a testét, legalábbis 12 éves koráig míg nem egy kezdő tudóshoz kerül... Howard Stark...
A széles mosolyából rám is át ragadt, az ajkaim kicsit lehervadtak, mikor elengedte a kezem, a szomorúságom nem tartott sokáig, mert amint a kezünk szét vált levetette a kabátját és az én vállamra dobta, azzal a lendülettel fel is kapott és magával vitt a kopterbe. A két "testőr" is velünk szált be a gépbe. A kabátban temettem az arcom elkapott egyszerre a melegség, biztonság és az az illatos párfüm ami a kabáttal együtt járt.Ez a mámor le is döntött a lábamról mert álomba merültem. Mikor a szemem kinyílt egy idősebb férfi tárult a szemem elé ,elégedett arcal méregetett: -Hmm... Lenyűgöző, ő az aki a felvételen volt ,nem de?- Nem vette észre, hogy felkeltem, mert valakihez oda fordult a nyitott ajtó felé, ahonnan számomra egy ismerős hang szólalt meg: -Igen... Borzalmas, de bizony tényleg lenyűgöző.-Belépet az ajtó patkáján majd rám mosolyodott: -Szép jó reggelt!- (És még mindig megnyugtató a mosolya). A kezem a magasba lendítettem integetés képp. -Üdv!-Használtam a hangom kicsit reketebb verzióját.Az idősebb férfi köszönés nélkül ki ment a helységből ami inkább, hasonlított egy kellemes nappalira mint egy orvosi szobára.Az ifjú bezárta az agg mögött az ajtót, majd mellém lépett a kezét nyújtva (ismét), csak most kézfogás invitálva, a kezem mostmár erőteljesebben lendítettem felé. -Howard Stark.- A hangom megköszörűlése után én is megszolaltam: -Jesabelle. De ezt maga tudja, nem igaz?- Elmosolyodott majd elengedte a kezem. -Igen...Elég illesztő lehet neked, így hogy nem tudsz semmit magadról sem pedig az életedről vagy épp a képességeidről. -vett egy kis levegőt, majd folytatta: -De ezért vagyok én, hogy segítsék neked!Kérdezz bármit!- Nekem csak ez a két kérdés járt az eszembe amire talán ő tudja választ: -Mi vagyok? Mi történt velem?-Az arca a biztató mosolyból inkább kínósba ment át. -Kezdhettük volna valami könnyebbel mint például;,hol vagyunk? Vagy valami ilyesmivel, de te döntesz! -Elmosolyodtam és feljebb ültem az ágyban. -Az után elmondhatom nekem hogy hol vagyunk és segíthetnél csillapítani az étvágyam.- Nevetett egy érzékit: -jól ki fogunk jönni mi ketten.- Leült mellém majd elmondta nekem hogy ő mit tud rolam. "Tudod én egy tudos vagyok, mármint még nem, de arra törekszem így a kutató cégünk egy fenyegető bázist kezdett el megfigyelni ahonnan belső információk szivárogtak ki RÓLAD.Egy félig ember félig pedig.... Hát nem tudjuk mi a másik feled, de így együtt egy olyan csodás teremtményt alkotsz, ami képes az öngyógyításra, és ha jól gondolom halhatatlan is vagy, bár ezt még kiderítjűk a következő időben ezért is szeretném, hogy ezentúl maradj velem és segítsük egymást-
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
