A hibrid/Befejezett/

A tánc-16

-Semmi komoly- válaszoltam neki, miközben Steve halászta ki az apró kis szilánkokat a kezemből. Ő erre egy megvető pillantást mért rám és Stevere.
-Mi történt?- a hangja aggodalommal volt telve ~nem értem miért~.
-Csak elterelte a figyelmem az a nő aki nem rég még a lakásukban volt.. Képzeld láttam most az arcát is!- mondtam izgalommal a hangomban.Erre elmosolyodott és megynyugodott, hogy tényleg mindenen rendben van velem. Leült mellém egy székre lovagló ülésben. Nézte ahogy Steve kincskeresést tart a kezemben, hogy elterelje figyelmem beszéltetett engem. Ez idő alatt talán direkt, de úgy beszélgettünk egymással, hogy az egy vadidegenek is feltünjön, hogy ~mi egymáshoz tartozunk~.Steve végzett így a nyílt sebet bekötötte, majd elindultunk kifelé.
-Nekem még van egy kis dolgom, te nem jössz Bucky?- csalogatta magával Steve.
-Nem kösz, most maradok- vetett rám egy értelmezhetetlen pillantást.Ezzel Steve intett majd elment.Mi elkezdtünk a szobák felé sétálni.
-Nagyon fáj?- emelte fel a sérült kezem az ujjaimnál fogva ne, hogy fájdalmat okozzon nekem.
-Csak egy kicsit- füllentettem neki ne, hogy aggodjon ~nagyoon fáj~ tettem hozzá de ezt már csak magamban. A kezemet még mindig szorította.
-Ahh olyan buta vagy... - sóhajtott Bucky miközben át karolt. Én nem válaszoltam csak a mellkasába temettem az arcom.
-Véres a pólód- jelentettem ki neki, mert a fehér pólón nagyon meglátszódott.
-El is felejtettem: ide töröltem bele a kezem ami véres lett az arcomtól. - ezen kicsit kuncogtam, mert akárhányszor el képzelem az esetet, mindig csak csak egyre viccesebb. -Be jössz velem, gyors lecserélem!- álltunk meg a lakó körzet előtt. Nem válaszoltam csak bolintottam és elkezdtem a lépcsőn felfelé menni. Bent el sétáltunk Steve szobája mellett aminek az eggyel arrébb lévő szobával szemben helyezkedett el Bucky szobája. Bucky elengedett, majd gyors bement, az ajtot nem csuka be így láttam, hogy ruhákat keresgél. Azért ,hogy ne leskelődjek, eltereltem a figyelmem: setálgatni kezdtem, de Steve szobája előtt le gyökerezett a lábam. Érdekes mód pont az ő szobája mellett voltak a képek, melyek 90℅án rajta volt Peggy. ~micsoda véletlen~.A szememmel kiszúrtam egy képet amin Carter elég jól fest így hoztam egy széket és azon tornázva megpróbáltam elérni. Már kis ideje szenvedtem mikor meghallottam:
-Bal..Jobb..Bal..Jobb- a székről hamar leugrottam kezemben a képpel. ~Philips közeledik~. Megfordúltam, Buckkal találtam szemben magam aki talán ugyan erre a hangra lett figyelmes ,mint én, az ingét kezdte el begombolni mikor az ezredes áthaladt elöttünk. A látványtól mindketten sokkot kaptunk. Egy nadrágban póló nélkül egy kis tacskót ölelgetett. Ahogy elhaladt mellettünk én lefagytam és ismét nem találtam szavakat. Bucky láthatóan élvezte, de nem akarta hangosan elnevetni magát így vissza húzódott gyorsan a szobájába és engem is magával rántott, az ajtót magunkra zárta. Egy pillanat után mindketten hangosan elkezdtünk nevetni.Pár percig még élveztük a viccet, majd mindketten elcsendesedtünk. Én ránéztem, a haja ismét kesze kuszán állt a szeme kissé be volt könnyezve a nevetéstől. Gyakorlatilag nem bírtam megállni, hogy ne tegyek valamit. Mivel ő az ágyon ült én pedig az előtte lévő asztalt támasztottam túl messze voltam tőle ~szerintem~.Elindultam felé, ő kíváncsian nézte, mire készülök. Már készült volna fel kellni az ágyból mikor véletlenül le lökött egy bakelitet lemezt a földre. Rá nézett majd egy pillanat múlva felcsillant a szeme.
-Tudsz táncolni?- a kérdés hallatán kissé meglepődtem.
-Öhm persze...- mondtam szerényen.
-Akkor gyere- ragadott karon (persze nem a sebesültet) felvette a lemezt a földről és a lejátszóra helyezte. A zene elindult ;ő lépett én követtem, ő fordult én forfultam vele. És ez így ment míg ismét el nem nevettük az egészet. A fejem a vállára döntöttem és úgy lépkedtünk tovább a ritmusra. Olyan jó volt, ahogy éreztem a lélegzetét a nyakamon. ~Szeretem..nagyon~ ezt valahogy meg akartam mutatni neki, de ő megint előbb cselekedett, mint én. El hajolt tőlem, levette a kezét a derekamról, amit szélsebessen áthelyezett az arcomra. Nem habozott a kezével vezette az arcom az ő arcához. Aminek következtében ismét megcsókoltuk egymást, a kezem lecsúszott a válláról a fel karjára. Csak egy kis ideig élvezhettük egymás szoritását, mert megszólalt Bucky vekkere. Tudtuk ez mit jelent ~indulnunk kell~.Az óra rikácsoló hangja elég zavaró volt ezért nagyon, de nagyon nehezen elszakadtam Bucky ajkaitól, csak, hogy lekapcsolhassam a vekkert és sajnos a zenét is. Míg ezt megtettem Bucky befejezte az öltözködést amit már régen félbe lett hagyva. Kifelé menet fell kaptunk egy egy védő sisakot. Én fel vettem a pilóta dzsekim. Hamar a repülőgépen voltunk a többiek már mind ott voltak. Steve a másodpilóta székben várta az indulást. Én meg hátul voltam a csomagot felrakni, csak hogy kissé kicsi voltam így Bucky állt mögém és segített feltolni a felszerelést.
-Ne ölj meg minket...Okés?- Hajolt felém mögűlem. Én bologatással jeleztem neki, hogy nem áll szándékomban, ő erre csak egy csókot adott a fejemre. Steve mosolygó arccal figyelt minket. ~lassan már ilyesztő~.
Én is elfoglaltam a helyem. Pár gomb megynomása után életre keltettem a vasmadrmárkát. Még csak a talajon haldtunk előre mikor a fiúk hátul elkezdtek sikoltozni (viccből), hogy meghalnak ~kedves~.A megfelelő pillanatban megemeltem a repülőgépet. Ezek után csak siklottunk az égen. Pár órán belül megérkeztünk ~ÉPSÉGBEN~. A kijelölt helyen lepakoltuk a felszerelést, majd mivel a Kapitány úgy gondolta, hogy még elég korán van így elindultunk felderíteni a Londoni bázist. A felmértek alapján másnap le is rohantuk a bázist. Ezt megünnepelve a fiúk elmentek egy Angliai sorozőbe. Én itt maradtam vigyázni a felszerelésre. Talán öt óra lehetett és mar elég rég egyedül voltam, így kerestem valamit amivel lefoglalhattam magam. A csűrben találtam egy gyönyörű angol gyártású autót ami elég ramaty állapotban volt így kitoltam és elkezdtem babrálni. A meleg miatt egy ingben voltam.Ami már elég olajos lett.Ilyen szép tiszta voltam akkor is mikor az autó alatt szerelgettem.
-Valamiért esküszöm igy jobban tetszel, mint például egy magassarkús estélyi ruhában- hallottam a kocsi mellől egy szeretett hangot. Gyorsan ki csúsztam az autó alól és fel néztem Buckyra.Aki mellettem gugolt.
-Akarsz segíteni?- nyújtottam neki egy csavart kulcsot. Ő szó nélkül elkezdett segíteni. Pár órán keresztül javitgattuk, a nap már elkezdett le menni mikor lepihentünk. Egy kicsit olajos volt a kezem és messze volt a törlő rongy.
-Bucky!..-Szoltam neki aki rám nézett. -Koszos az inged?- kérdeztem meg tőle.
-Hát eléggé- nézett le a mellkasára amin az ing kissé kigombolva volt.
-Rendben akkor ez már nem számít- és azzal a lendülettel az olajos kezem a ruhajába toröltem. Kissé még a mellkasát is összekentem.A meglepődott arca mindent elárult.
-Igen???- Tette fel az ilyesztő költői kérdést ,majd megfogta a festékes ecsetet és lefröcskölt vele. Ebből aztán egy hatalmas, piszkos fröcskölödés lett végül. A végére mindketten teljesen leizzadtunk ,megint csak röhögni tudtunk magunkon.Amiből ismét egy romantikus pillanat lett. És dezsavű, de megcsókoltam, és ez, mintha Isten akarata lenne, de valami ismételteten megzavart minket. Elengedtük egymást és elindultunk a főbejárat felé.