A hibrid/Befejezett/

Hova megyünk?-10

Nem mintha nem élveztem volna a megértő ölelését, de tökéletes pillanat volt arra, hogy újra a földre vigyem.
-Nyertem!....Ismét!- hajoltam le róla és dőltem le mellé.
-Ezt is ott tanultad?- fordította felém a fejét. Én mellette feküdtem a padlón és még mindig a plafont bámultam.
-Igen... Bár nem emlékszem rá.-
-Hogy, hogy?- kérdezősködött, mint kisgyermek a csokoládé üzletben.
-Sokk terápia....Howard szerint.- nyíltam meg előtte egyre beszédesebbé.
-Tényleg, te milyen kapcsolatban vagy Howarddal?- ő is felnézett a plafonra és talán ugyan azt a kosz foltot nézte, mint én.
-Mármint ha nem zavar, hogy kérdezem... és az sem ha tegezlek.-
fejezte be a mondattját.
-Nem. Ez elég bonyolult ,papíron a lánya vagyok, az életbe meg inkább a kuktája, segédje, de legtöbbször csak a lánya még úgy is ,hogy csak 5 évvel idősebb nálam. És neked Steve ki?Tán a testvéred,kisöcséd vagy talán a kuktád?- Kérdeztem vissza neki, mert szerintem mostanában ő sem biztos benne.
-Hát... Eddig ezeknek mondtam volna, de most nem tudom...vezegőm, kapitány meg úgy minden, de nem az ami eddig volt.-mosolyodott el a levegőbe.
-Nem a külső számít. A belsője ugyan az a maradt: egy Brooklyni srác aki utálja a tuskókat.- Idéztem Rogers szavait.
-Igaz..- Hirtelen felpattant, megfordúlt
és a kezét nyújtotta felém.
-Hova megyünk?- megragadtam a kezét és én is felkeltem a földről.
-Ki!- elindultunk a bejárat fele, az ajtó előtti fogasról Bucky levette a pilóta dzsekit amit legutóbb adtam neki, én az ő kabátjáért nyúltam. Kiértünk az udvarra és megálltunk a zászlórúd mellett.Ő megfogta a dzseki gallérját és a hátam mögé állt, a bal kezembe fogtam a kabátját majd a jobb kezemet a dzsekibe dugtam, és fordítva.
-Köszonöm- oda nyújtottam neki a zöld kabátját, ő pedig elvette.
-Na.. És hova megyünk?- érdeklődtem
minek után már a kiképző központ kapuin léptünk át.
-A vidamparkba!- ahogy ezt kimondta rájöttem, hogy én még nem jártam vidámparkban.
-Ne nézz így, jó lesz- ahogy ezt kimondta felvette a kabátját és átkarólta a kezem mert épp egy úton mentünk át.
-Rendben, de löjjünk is!- egyeztem bele.
-Az nem jó, megvan bundázva!- Mosolyodott el, majd rám nézett.
-Tényleg?- kérdeztem meg tőle, hisz biztos sok lányt visz a vidámparkba, hogy lőhessen nekik egy mutatós plüssállatot.
-Igen, bár nekem jól megy. Na és neked?- érdeklődött.
-Azt selytettem... Ohhh én még nem voltam vidámparkban.-valltam be neki.
-Nem?Pedig te még meg is vehetnéd a parkot, és még nem is jártál benne?- hüledezett ~talán, érthetően~.
-Nem, de egyszer szálítottunk egy oriás kereket a New York-i parknak az volt az egyetlen vidám parkozásom- meseltém neki miközben ő tág szemekkel nézett engem.
-Ezt vidámparkozásnak nevezed?... Majd megmutatom neked, hogy milyen a rendes vidámparkozás!- tudatta velem miközben a vidámpark hangjai és fényei felé közeledtünk. Ismét karon ragadott és míg közeledtünk a park fele, arról mesélt, hogy milyen jó a park és, hogy hányszor rángatta el oda Stevet is.
-Két jegyet kérnék.- mutatott az ujján Bucky kettőt miközben a jegyárúsra nézett.