A hibrid/Befejezett/

Nem is tudom...-11

-Lőssz nekem egy macit?- szögdelve mentem Bucky mellett, mert tényleg izgatott lettem.
-Persze...Ha...kapok egy békát.- az illatok csak úgy áradtak miközben ételes standok mellet haladtunk el.
-Békát?Miért?...Olyan kis csúfok és ilyesztőek.- Undorodtam el a békáktól.
-Igen, de finomak- erre nem tudtam válaszolni csak nevetni.Megérkeztünk
a lövölde standhoz.
-Tessék!... Egyet lő nem többet!- nyújtott felénk két puskát egy idős férfi akin már nagyon látszódott az éjszakai idő.Bucky magabiztosan elvette a puskákat.
-Rendben.- Célzott, majd lőtt, és talált.
-Én jövök- feltartottam, céloztam, majd átkarolt valaki hátulrol.
-Ne úgy... Kicsit odébb.- segített ki Bucky. A kezét az én kezemre helyezte és a ravaszt együtt húztuk meg.
-Úristen..Sikerült!!!Van egy ronda békánk és egy édes mackónk- ugrándoztam, mint egy gyerek a békával a kezemben.Buck a medvét ölelgetve nézett.
-Na kiprobáljuk a szellemházat?-
Indult el előttem és lassított egy kicsit, hogy utolérjem.
-Persze én nem félek!Na és te?-
-Nem is tudom... Előre mehetnél!- viccelődött ~legalábbis remélem~.
Bementem előre, hogy bizonyitsam a bátorságom.
-Szóval, ha nagyon félnél akkor nyugodtan maradj mögöttem, megvédlek!- mondtam ezt neki miközben a szemébe néztem és háttal mentem, a mondandóm után visszafordúltam és hirtelen bele mentem valami ragadósba.Buck mellém ért.
-Úristen pók!!!Fúj ez a békánál is rosszabb! Fúj szedd le.. Légyszíves segíts!!- sipákoltam mint egy gyerek a pokkal teli hajam miatt.
-Ahham megvédesz!- mondta ezt gúnyosan, miközben a hajamból szedegette ki a pókokat. Egy kis idő elteltével kértünk a házból és már majdnem mindenen voltunk így az ételek illatát követve kerestünk egy ételes standot.Vettünk enni, majd leűltünk az egyik padhoz.
-Tulajdonképpen miért a leghosszabb neved használod?- vetettem elé azt az egyetlen egy kérdést amit még biztos, hogy nem tudok róla.
-Hogyan hangozna, ha mindennap "Jamesnek" szólítanának?!- nézett rám érdekesen miközben vatta cukrot nyújtott nekem.
-Egyátalán, hogy mondtad ki az óvodában azt, hogy Buchanan?-
téptem egy harapásnyit az édeségből.
-Bucky!-viccelődött egy kicsit.
-A James is szép név sőt... -
~kifejezetten tetszik~
-Akkor miért nem hívsz úgy?-Mosolyodott el miközben felhúzta a szemöldökét és kissé illetlen ,de nagyon szemrevalóan megnyalta az ajkát.
-A többieknek fura lenne, ha csak én hívnálak Jamesnek és a Bucky is tökéletes név ez olyan lenne mintha  Jessnek szólitanál.Magyarázkodtam.
-Inkább Bessnek az szebb.-mosolygott rám. -Bess- szólított az újabb nevemen
-Rendben Buck.- hozzá dobtam egy labdát amit nemrég nyertünk.
Probáltam visszavágni neki a "Bess" miatt.
-Jó mostantól Bess vagy!-Még egy kis ideig cukkoltuk egymást ,majd már mindketten fáradtak voltunk így haza kísért Bucky. Az ajtó előtt rá jöttem, hogy én nem vagyok hajlandó bemenni oda ahol lehet,hogy még ott van az a lány, szóval Bucky után mentem vissza a szállásra, ott elmeséltem neki, hogy miért is nem otthon vagyok, mire indultunk volna aludni akkor kezdődött az ébresztő.
-Ahhh- dőlt neki a falnak fájdalmasan mosolyogva.
-Várj itt!- mutattam a mellkasára ami csak arra várt, hogy aludhasson.Oda rohantam Philips ezredeshez és elmagyaráztam neki, hogy hosszú éjszakán vagyunk túl, úgyhogy hadd tekintsük el reggeli találkozótól, kis kérlelés után bele egyezett. Úgy hogy elmentünk aludni én Steve szobájába mentem ,ő vele még beszéltem egy keveset mielőtt még elment volna Howardhoz, de amint elment álomba merűltem a medvémet szorongatva.