A rádió elhalkúlt... Elhalkúlt Steve hangja. Ledobtam a földre a papírokat és ki mentem a navigációs teremből, még vissza néztem Peggyre aki ugyan úgy sírt mint én, de neki jobban fájt Steve elvesztése hisz ő a nagy szerelmét vesztette el míg én csak a legjobb barátom.Howard is már majdnem sírt, ő elvesztette a leghihetetlenebb dolgot a világon amit látott és alkotott. Ezt az estét is italba folytatta mindenki, csak én nem. Az estét kis videók megnézésével töltöttem. "Egy nehéz motort tartok a kezembe aminek a súlyától elestem, pont Bucky és Steve orra előtt, én mar nem látszódok a videón mert a földön vagyok, de Steve és Bucky nevetése nagyon is látszik" ezt néztem újra és újra végig. Másnap Houwy úgy döntött, hogy a legutolsó helyet ahol Steve volt, felkutatjuk. Ez így ment napokig:felkeltünk, tenger alatt járóba ültünk, majd estig kerestük Stevet sikertelenül.Talán a 7. ilyen nap volt mikor ismét kerestük őt de sajnos Steve sehol nem volt... Valamit mégis találtunk, a sötétben a kék kocka világított. Kicsit megkönnyebbültünk, hisz ez egyre közelebb hoz hozzá. A kockát vissza vittük a laborba. És tudtam hogy már elmúlt este8 és Steve nem tért Vissza. Pont egy hete ígérte meg peggynek, hogy ma este táncolni fog vele, reménykedtem benne, hogy így lesz, de nem jött vissza.Nem akartam semmit csinálni ami megerőltető ezért a következő hónapokban felhagytam Steve keresésével.Ami amúgy is sikertelen volt. Csak egy embert okoltam, de ő halott volt így a haragom a csatlosára irányult át. Armin Zola-ra, túl jó sorsot kapott, hisz itt van, dolgozik velünk és minden nap meleg ételt kap. Épp ezen rágódtam mikor az ezredes elhaladt mellettem.
-Ezredes álljon meg!- mostanság a szemem állandóan könnyes volt és nem is törődtem magammal így eléggé lepukkantnak ítélnek az emberek engem.
-Mit akar, sok dolgom van, mint tudja itt ez új ötlet a S.H.I.L.D és attól még, hogy maga a kis hisztije miatt nem szeretne ebbe segíteni attól még elég sok munka van vele.- a szavak alig jöttek a nyelvemre, mert kis hisztinek hívja azt, hogy elvesztem a "családom", ez tűrhetetlen.
-Hiszti...igaz is mi lenne ha hisztiznék mert eddig nem tettem, de próbáljuk ki, hogy milyen, ha igazán hisztizek...-épp kezdem volna az összes bánatom bele önteni egy mondatba mikor:
-Tudja mit, ezt nem hallgatom amíg ilyen addig el van bocsájtva- úgy dobott ki mintha nem tudná azt, hogy mi lett velem.
-Tudja mit akkor örökre felmondok, mert én SOHA nem fogom kiheverni azt, hogy ők meghaltak - szó nélkül ott hagytam a folyosón és összepakoltam a bázison lévő ruháim.Estere otthon voltam, ahol Houwy már várt, nagyon mérges arccal. Csak kiabált, órákig. Mire befejezte addigra megnyugodott és elmondta, hogy mindent megtesz, hogy vissza vegyenek, de én nem fogadtam el csak annyit szerettem volna ha én is kedvezményezett lennék a S.H.I.L.D-nél, mert egy időre el szeretnék tűnni és ahhoz jól jönnének a kapcsolataink. Ez újra kicsapta a biztosítékot Howardnal mert ismét órákig kiabált,majd ő is belegyezett hogy egy ki ideig éltünök, legalábbis addig ameddig le nem zajlik ez a sok bonyodalom. Így lett az hogy most egy Afrikai földön élek és segítek a Wakandai népnek. Nem rég alakult ez a kis nép, de nagyon fejlettek. Talán ez lesz az új otthonom... Legalábbis egy ideig biztos.
YOU ARE READING
A hibrid/Befejezett/
Fanfiction∆,,-Érte feláldoznám magam!!!-"∆ Jesabelle 1923.04.30-án született, de semmit se lehet tudni róla azon kivül, hogy valamilyen természett feletti módon regenerálja a testét, legalábbis 12 éves koráig míg nem egy kezdő tudóshoz kerül... Howard Stark...