A hibrid/Befejezett/

Jézusom...Meghalunk!-15

Az nap én voltam az őrszem így az éjjel fennt maradtam. Abban a szobában amit erre kijelőltünk, és minek után szemügyre vette az ágyat rá jöttem, hogy tegnap Steve tényleg összetörte a fekvőhelyét.Igy az éjszakát egy szétrincsolt ágyon töltöttem. Másnap reggel én és Steve keltettük a fiúkat mivel Howard megérkezett.Már mindenki ébredezett, de Bucky még szunyókált, így felé vettem az irányt. A kanapén terpeszkedett, az egyik lába felhúzva a karfának kitámasztva a másik pedig lelógott a bútorról mivel kinyújtotta. A takaró a derekáig le volt tornázva, szabadon hagyva a felsőtestét amin egy fehér atléta feszült. A fejét a kanapé másik karfája támasztotta ki. A bal keze a mellkasán pihent, a másik a tarkója alatt volt.Szemei csukva voltak, eltakarva a kék szemeit, időnként szuszogot, de békésen aludt. Mellé setáltam, lassan tetőtől talpig szemügyre vettem, majd legugóltam mellé. Gondolkodás nélkül a bal kezét enyhén megfogtam.
-Bucky!-Lágyan a nevén szólítottam és kissé megszorítotzam a kezét. Ezzel kizökkentettem az álmából, mert a szuszogása elhalkult és vett egy nagy levegőt, a fejét felém fordította még csukott szemmekkel. Kissé meglepődtem ~Bár nem tudom mire számitottam, ha keltegetem~. A kék szemei ismét napvilágot láttak.
-Jó reggelt- mosolyodott rám a kócos tincseivel, amik már kissé hosszúak voltak.A tekintete mélyen az enyémbe ékelődött, a kezem még mindig az ő kezén feküdt ami pedig a mellkasán pihent. Gyakorlatilag tapintható volt köztünk a forrás... De szerencsére Gabe ezen is segített.
-Kejjél már fel!- dobott egy párnát Bucky fejére ezzel megszakítva a csodás pillanatot, ami Gabenek csak annál jobban tetszett a hangos nevetése alapján. Én a lendülettől a hátsómrá ültem, ezzel el engedve a kezét. Hamar feltápászkodtam a földről, Buck ugyan ezt tette, de ő azért, hogy Gabehez vágja a párnáját. Én mosolyogva néztem az előadást. Steve mellém állt és, csak megveregette a vállam, mintha tudna valamit rólunk ~de honnan?~.
-Ahhh...Steve, jössz segíteni ki hordani a dolgolat?- vetettem neki oda a kérdésem.
-Maradj csak én megoldom- jelentette ki hősiesen. Tíz percen belül minden ki lett hordva. Csak én aki a bagettekkel szöszöltem, és Bucky aki még a reggeli kávéjával probált magához térni,maradtunk bent.
-Jössz?- állt meg mellettem.
-Persze- Kaptam a kezembe a pékárut amit Houwnak szereztem.Talán szándékosan, de közel mentem mellette. Mikor kiértünk a napra Buck kicsit hunyorított én a kezemet a szemem felé emeltem, hogy lássak. Végre, megláttam azt a repülőt amit annyira szeretek.Ez volt az a gép amit együtt építettem Houworddal.
-Wáo, de rég ültem ilyen nagy
repcsin.- fejeztem ki ámulatom, amit Buck kicsit fére érthetett, mert nevetett sőt inkább röhögött.. Hangosan. Nekem mivel tele volt a kezem csak oldalba böktem a könyökömmel.A fedélzeten a pilóta fülke felé indultam, mert már nagyon hiányzott Houwy. Megöleltem majd kezébe nyomtam a bagetett.Leültem hátra a helyemre. A srácok ismét valami érdekes témával dobták fel az utat ~amit most nem részletezznék~.Mikor leszálltunk a tábornok várt minket.
-Jó, hogy itt vannak pihenjenek, mert este indulnak és most 2 állomás lesz a cél.-adta ki a parancsot Philips.
-Akkor egy hetes út lesz?- érdeklődött Jim.
-Legyen inkább 2 hét.- szabott egy korrektebb idő korlátot Howard. ~Logikus, fáradtak nem vagyunk és így....~kondolkodtam volna tovább de rá jöttem, hogy ha két állomás van egy út alatt akkor Howard nem jöhet, mert a repülőgépnek készenlétben kell lennie az első bázis megdöntése után,  hogy indulhassunk a következő Hydra pontra.
-És ki lesz a pilóta? - kérdeztem rémült hanggal, mert már sejtettem a választ.
-Rajtad kivűl az a hat ember közül szerintem egyiköjük sem kiképzett pilóta.- Közölte a kiábrándító tényt Carter.
-Szóval Bellere vagyunk itélve!- nevetta el magát Dugan.
-Jézusom... Meghalunk!- mondta Bucky a legkomolyabb hangján,  bár el nevette magát úgy ahogy a többiek is.
-Én bízok benned-fogta meg a vállam Steve, majd tovább is ment és csak annyit hallottam, hogy szólt Buckynak
-Tenni kéne a gépre extra mentőmellényeket- ez ám a bizalom. Délelőtt 11óra volt úgy, hogy volt időnk elkészülni de nem sok mindent pakoltunk, igy fél óra alatt végeztünk is. Pár fiú a csapatból elment szórakozni egy kicsit az indulás előtt. Én nekem nem volt kedvem velük tartani, és éhes is voltam így a bazisunkon maradtam. A konyha felé vettem az utam. Bent ettem egy finom sült marhát miközben egy pohár italt kortyolgattam. Hirtelen egy ismerős hangot hallottam, aminek a hallatán azonnal ledermettem. Ez az a nő, aki pár hete a lakásunkban volt. A meglepettségemben a kezemet a legnagyobb lendülettel le engedtem magam mellé, csak, hogy egy szék volt mellettem amiken neki ütközött a karom, ennek következtében a pohár hangos csörömpöléssel tört össze a kezemben. A bőrőm vágta, mint a vajat. A konyha minden dolgozója rám pillanatott a hölggyel együtt aki miatt ez lett.
-Ms. Stark segíthetek?- sietett felém David az egyik pincér aki a lehető leghangosabban mondta ki a nevem így a nő is felfigyelt rám.
-Nem, nem.. Köszönöm- ezzel fel álltam majd gyors elviharoztam, kifelé menet elcsentem egy rongyot amivel beköthettem a sebet. A gyengélkedőbe siettem, nem azért mert meghalnék hisz úgy regenerálódik, de tele volt a kezem szilánkkal. Mikor beléptem az első doboz ami a kezemre akadt azt le vettem, majd kivettem belőle a dolgokat. Már épp álltam volna neki ki szedni a szinkokat a tenyéren fogságából.
-Jézusom Belle jól vagy?- hallottam Steve hangját mellőlem. A kezem a véres rongyon volt kiterítve, így gyors rá hajtottam a rongy lelógó részét a sebemre.
-Persze kisebb vágás, majd regenerálódik.- nyugtattam meg hisz fal fehér volt.
-És te jól vagy? Miért vagy itt?- aggódtam kicsit érte. Ő mellém ült és le emelte a rongyot a karomról és tisztogatni kezdte a sebet.
-Én igen csak...csak kicsit szorakoztunk Buckyval és egy kicsikét fejbe dobtam a pajzsommal.- mutatott össze szorított fogakkal Buckra pár asztallal mellettünk.
-HOGY MIT CSINÁLTÁL???- kérdeztem meg tőle talán kissé hangosan. Vissza néztem a hátam mögé ahol épp a tökéletes arcát ragasztották le egy kisebb géz lappal. Fél pillanatra vissza néztem Stevere aki csak mosolygott ~azért elég vicces lehetett~.
-Jess veled még mi történt?- állt mellém aggódó fejjel Buck.