Wind√

3.

Eljött ez a nap is. Wind első versenye. Egy kétévesek számára kijelölt futamban fog indulni. Úgy volt hogy indul egy csődör csikó is a mezőnyben de őt kivették mondván a kancák nem lennének neki ellenfelek. Na majd meglátjuk. Reggel leápoltam a kancacsikót majd kivittem futószárazni. Kellett neki egy nagyon kicsi mozgás ahhoz hogy rendesen dolgozzon. Megpaskoltam majd bevezettem az istállóba.
-Na, milyen formában van a csikó? - kérdezte apa.
-Hát. - húztam el a szám. Mosolyra húzta a száját. Ám ezek a nyugodt pillanatok sem tartottak sokáig. Megjelentek az újságírók.
-Milyen formában van a kancacsikó? - kérdezték. Apa megrázta a fejét jelezve vigyázzak mit mondok.
-Nem rosszak az eredményei de ezek nem jelentenek semmit. - mondtam nyugodtan. Valójában én is izgultam hisz Windnek és nekem is ez lesz az első versenyünk.
-Ki lovagolja majd a versenyen? - kérdezte egy magas szőke nő.
-Egy fiatal lány. - mosolyogtam. Wind kaparni kezdte a földet. Megsimogattam majd válaszoltam még néhány kérdésre.
-Jól megoldottad. - mosolygott apa.
-Köszi. Könnyebb lenne ha nem csak azt hinnék hogy azért foglalkozok vele mert te vagy a trénere plusz jó a származása. - sóhajtottam gondterhelten. Apa a vállamra tette a kezét majd megölelt.
-Gyere, készítsük fel magunkat a megaláztatásunkra. - mondta majd sóhajtott.
-Bízok benne. Próbálj meg te is. - kérleltem. Elhúzta a száját így inkább én is befogtam.
-Hova megyünk? - kérdeztem.
-Ebédelni ahol be kell jelentenünk hogy te leszel a zsoké. - mondta. Bólintottam. Kaja után vissza mentem Windhez. Lassan lepucoltam majd kivittem a nyergelőterületre én meg elhúztam átöltözni. Miután ezzel megvoltam felhúztam a kobakom majd kezembe vettem az ostort. Egy sóhaj kíséretében kiléptem az öltözőből. Csatlakoztam a többi zsokéhoz. Mindegyikük elmondták hogy melyik lovon ül. Kérdőn néztek felém én meg csak egy szóval válaszoltam:
-Wind. - mondtam büszkén. Elhúzták a szájukat majd folytatták a cseverészést. Megjöttek a lovak így feldobott apu Wind hátára. Megpaskoltam a nyakát majd mentünk bemelegíteni. Miután ezzel meg voltunk. Be állítottak minket a startkapuba.
-Hé Samantha. Beakarnak majd szorítani a korláthoz. Légy résen. - mondta a mellettem lévő zsoké. Megköszöntem hogy figyelmeztetett majd erősen belemarkoltam a kanca sörényébe, a kapuk pedig kivágódtak. Vissza fogtam a mezőny végére a kanca pedig magasra emelte a fejét. Nem tudtam sokáig fogni. Kitépte a szárat a kezemből és előre rohant. Minden erőmmel próbáltam vissza fogni de nem sikerült. Még vissza volt 1000 méter de a kanca csak rohant előre.
-Most jönnek az utolsó 800 méterre és Wind legalább már 6 hosszal vezet! - kiabálta a bemondó. A kanyarban egy kicsit megcsúsztunk de baj nem lett. Az utolsó 400 méteren szinte átrepültünk
-És Wind az első! Frankel és Winx lánya megnyerte élete első versenyét! Irány a fotózás. - mondta. Apa egy kicsit leszúrt hogy miért hagyta de aztán megmutattam a szakadt kesztyűm így belenyugodott hogy nem tudtam volna mit csinálni.

Sziasztok. Itt lenne az új rész kicsit elkapkodtam szóval bocsi😪