Wind√

10.

Eltelt három hét a verseny óta. Itt maradtunk Belmontban. A kanca felszedett magára pár kilót ugyan is mivel nyár vége van, pihentetjük egy kicsit. Hamarosan fog újra munkába állni. Két hét alatt edzésbe hozzuk, aztán verseny. Mivel eddig három versenyen indult, ugye amiket meg is nyert, komolyabban kell készülnünk hogy, legyen elég időnk felkészülni a Derbyre. Az újságírók nagyon rákatantak a témára. Szerintük a kancacsikó nem elég erő hozzá, nem tudja megnyerni. Persze én nem hiszem el ezt. Számtalanszor bizonyította már hogy, Ő igenis képes arra amire más nem. Ezért is becsülöm annyira. A végsőkig kitart. Mint a második versenyén. Ha nincs az a sérülése végig rohanta volna a pàlyát. Hogy honnan tudom? Onnan hogy képes lett volna rá. Ahogy a szülei is képesek voltak. Gondolat meneteim apa megzavarta.
-Samy min gondolkozol? - kérdezte. Legyintettem.
-Nem lényeges. - mosolyogtam. Furcsán nézett rám, de nem firtatta tovább a dolgot. Anya feszengve ült az asztalnál. Hivatalosak voltunk egy vacsorára. Ugye mint tulajdonosok. Senkit nem ismertem innen. Mind gőgös lótulajdonosok. Mindegyik azt hiszi hogy az ő lova képes lenne,lefutni Windet. Ami egyébként vicces, mert a lovuk még életükben versenyt se nyert.
-Samantha tudom hogy nem szereted az ilyen helyeket, de próbálj figyelni. - suttogta anya. Sóhajtva bólintottam egyet.
-Gratulálunk. A kancacsikójuk kítűnő formában van. - lépett hozzánk egy fiatal férfi. Rám mosolygott. Én is magamra erőltettem egy vigyort. Semmi kedvem nem volt ehez a jópizáshoz.
-Vacsora után csinálnék a hölgyről, és a kancacsikóról fotókat. - ajánlotta fel.
-Samantha mit szólsz hozzá? - tette fel a kérdést apa.
-Felőlem. - mondtam nyugodtan. Apa ráncolni kezdte a homlokát. Lázadtam. És ez neki sem tetszett. De ugyan mit várhatott volna egy tinitől? Na jó nem nevezném magam annak de néha úgy viselkedek. Az évek meg a rutinok ilyenné tettek.😂 Na de viccet félretéve kegyetlenül utálom ha valaki megpróbálja megmondani, hogy mit csináljak.
-Samantha az isten szerelmére figyelj már! - csattant fel apa. Sóhajtottam egyet majd megpróbáltam minden erőmmel. Csak - csak kihúztam a vacsorát. Aztán jött a fotózás. Felkantároztam a kancacsikót, aztán kivezettem. Ideges volt hisz egy csomó idegen vette körbe. És természetesen én is az voltam. Reméltem hogy megúszom ezt, de sajnos nem jött össze. Záporozni kezdtek rám a kérdések. Nem tudtam merre fordítsam hirtelen a fejem. Segélykérően néztem anyura.
-Jólvan a kérdéseket kérem hagyják későbbre. Hiszen a fotósunk nem ér rá holnap reggelig. - kacsintott anya. Hálás pillantásokat vetettem felé. Egyébként a fotózás elég klassz volt. Jó képek lettek. Persze a fejem felválhatatlan a legtöbbön. Szóval no comment.😂

Sziasztok. Hoztam egy új részt ami megint eléggé gyenge😪