Wind√

13.

Breeder's Cup napja
Eljött ez a nap is. Régóta nem voltunk ilyen nagy szabású versenyen. Sőt! Talán egyszer. Hajnalok hajnalán keltem. A gyomrom görcsben volt. Ezt a versenyt muszáj megnyernünk. Felöltöztem, aztán szépen lassan lebotorkálltam a lépcsőn.
-Jó reggelt. - dörzsöltem meg a szemeim.
-Neked is. - mosolygott anya.
-Hogy vagy? - kérdeztem.
-Megvagyok. Izgulsz?  - mosolyodott el.
-Egy kicsit. - rántottam meg a vállam. Leültem mellé. Megkentem magamnak a kenyeret. Ahogy enni akartam csipogni kezdett a telefonom.
Lisa❤️: Sok szerencsét! Képesek vagytok rá 😉
Cseléd❤️: Köszi! Remélem nem okozunk senkinek csalódást. 🤥
Lisa❤️: Nem fogtok! Viszont lesz egy meglepim! Ne kérdezősködj 😉
Cseléd❤️: Oké jó. Na megyek eszek. Szijja
Lisa❤️: Bye.
Mosolyogva tettem el a telefonom. Vajon mi lesz a meglepetés? Megrántottam a vállam, majd enni kezdtem. Anya furcsán nézett rám.
-Minek örülsz ennyire? - kérdezte.
-Lisa valami meglepetést tervez. - mondtam.
-Vagy úgy. - mosolygott. Mivel ez nem a mi házunk volt, hanem anya egyik barátjáé vigyàznunk kellett rá.
-Na megyek lemozgatom a csodakancánkat. - mosolyogtam rá. Felálltam az asztalról. Boldogan lépdeltem az istálló felé. Már 2 hete itt vagyunk a verseny helyszínén. A kanca nyugodtan állt a boxában.
-Szia kislány. - simogattam meg a fejét. Kihoztam neki a reggelijét, amit egy nyerítéssel meg is köszönt. Mosolyogva néztem. Amint elfogyasztotta a reggelijét felszereltem.
-Szia Son. - köszöntem neki.
-Szia Samy. Hogy van a csodakamcánk? - kérdezte.
-Nyugodtan. - vontam meg a vállam.
-Gyere feldoblak rá. - mondta. Felsegített a nyeregbe. Beléptünk a pàlyára.
-Nézd csak Wind ott van Arrogate lánya. Amint bemelegítettünk, megmutatod neki mit tudsz. - simogattam meg a nyakát. Végig ügettünk a korlát mellett. 500 méter után meglendítettem a gyeplőt, mire beugrott galoppba. A homokot felvertük ahogy a kanca egyre jobban gyorsult. Ráhajoltam jobban a nyakára, ő pedig gyorsított.
-Gyerünk kislány mutasd meg Acleps - nek hogy mit tudsz. - suttogtam a fülébe. Az utolsó furlongot szinte végig repültük. Megpaskoltam a nyakát, majd visszautasítottam Sonhoz.
-Hogy ment? - kérdeztem.
-Az eddigi legjobb ideje. - mutatta felém a stoppert. Mosolyogva simogattam meg a kanca nyakát. A maradék pár óra a versenyig gyorsan eltelt. Son feldobott a kancára. Amíg fel nem szólitottak minket melegítettünk. Pár perccel később a startgépben álltunk.
-És start elindultak! Wind rögtön az élre tör, és elhúz három hosszal. Mögötte Acleps a harmadik helyen Zaden. Az utolsó helyen Xel. - kiabálta a bemondó. Az első öt száz méteren Wind próbált elhúzni a többiektől de nem engedtem. Megvártam míg feljönnek mellénk Aclepsék.
-Figyelj rám kislány. Az utolsó 700 méterig engedd hogy a nyakadon maradjanak. - suttogtam. Mintha megértette volna lassítani kezdett. Várható volt. Acleps feljött mellénk.
-Mivan talán a lovad nem bírja a tempót? - nevetett a zsokéja.
-Nyugalom lesz meglepetésetek. - kacsintottam rá.
-Már csak ezer méter van vissza! Wind és Acleps az élen! Kettejük csatázhatnak a győzelemért! Már csak hétszáz méter van vissza a versenyből! - magyarázta.
-Gyerünk kislány most! - lendítettem meg a gyeplőt. A kanca gyorsítani kezdett. Másodpercekkel később már legalább 4 hosszal vezettünk. Jobban ráhajoltam a nyakára, mire gyorsított. A célegyenesre ráfordulva megböktem a sarkammal. Nem hittem hogy van benne még erő, de még tudott gyorsítani. A célvonalon átlépve nagy nehezen visszafogtam.
-És Wind 24 hosszal nyert! - kiabálta a bemondó. Átöleltem a nyakát. Meglendítettem a gyeplőt, visszalovagoltunk a pálya széléhez, ahol apa várt.
-Gratulálok! - mondta.
-Köszönöm. És még csak ki sem fáradt. - nevettem.

Sziasztok. Mivel beteg vagyok gondoltam hozok egy részt.❤️