Wind√

9.

Frizette Stakes
Hajnalban indultunk a Belmont Parkba. Holnap fog futni itt Wind. Nem igazán akart felmenni a lószállítóra de sikerült. Pár órás utazás után megérkeztünk. Hátra mentem a szállítóhoz. Leengedtem a rámpát majd levezettem a kancacsikót. Időközben megérkeztek az újságírók is.
-Mennyi az eséje annak hogy a csikó tovább folytatja a siker sorozatát? - tette fel a kérdést egy magas férfi.
-Minden a csikón múlik. - felelte apa.
-Milyenek az eredményei? - kérdezte egy fiatal nő.
-A legjobb eredménye Secretariat egyik 2 éves futamának közelében van. - válaszolta apa.
-Triple Crown - t megtudná nyerni? - kérdezte valaki.
-Ebben a csikóban van valami elképesztő. Persze ez a versenytársakon is múlik. - feleltem. Megköszönték a válaszokat, majd elmentek. Megsimogattam az izmos nyakát, aztán bevezettem a boxába. Persze rögtön enni kezdett 😂.
Másnap
-A lovak beálltak a startkapuba. - szólalt meg egy női hang. Erősen belemarkoltam Wind sörényébe. Kivágódott a kapu Wind pedig rögtön az élre tört.
-És elindultak! Az élre felmegy Wind mögötte This is me. - kiabálta. Nagyon ránk jött a kanca így jobban ráhajoltam a kancacsikó nyakára.
-Gyerünk kislány. Repüljünk! - suttogtam neki. Wind jobban kezdte el szedni a patáit. Az ostort használnom sem kellett.
-Jönnek a lovak a befutóra! Az élen továbbra sincs változás. Wind elment vezetni 15 hosszal! Lehetetlen őt utol érni! - hadarta. Az utolsó 200 méteren már visszafogtam. Mikor átértünk a célvonalon az öklömmel a levegőbe ütöttem, aztán megsimogattam a kanca verejtékes verejtékes nyakát.
-És Wind ezzel továbbra is veretlen! - mondta a bemondó. Visszafogtam lépésbe, majd megfordítottam. Vissza ügettünk a kapuhoz, ahol apa várt, fülig érő mosolyal.
-Tudtam hogy képesek vagytok rá. - suttogta.
-Igen. A kancacsikó képes rá. Akkor Triple Crown próba? - vigyorodtam el.
-Igen. - simogatta meg a nyakát. Megcsinálták a fényképet, majd elmentem lemérni a súlyt. Szerencsére minden zökkenő mentesen zajlott így hamar visszatérhettem szeretett kancám mellé. Fent ültem a választófalon, és a lányát néztem. Adtam neki dupla adag zabot a verseny után, amit fél óra alatt betolt. Olyan akár egy malac.
-Samy! - szólt apa.
-Itt vagyok. - válaszoltam.
-Na akkor melyik legyen a következő futamunk? - kérdezte.
-Nem tudom. Szeretném ha legközelebb is itt futnánk. - rántottam meg a vállam.
-Megnézzük Ruffian sírját? - kérdezte. Bólintottam. Megsimogattam a kancacsikó fejét. Kiléptünk a boxból amit bereteszeltem, aztán elindultunk. Apa feltett néhány kérdést nekem, amikre nem figyeltem. Végül egy nagyot sóhajtott. Feladta azt hogy velem tudjon beszélni. Akár miről is.
-Valami baj van? - csatlakozott hozzánk anya.
-Nem. Dehogy. - mosolyogtam.
-Kislányom neked most kikellene ugranod a bőrödből. - mondta fejcsóválva. Megrántottam a vállam. Boldog voltam. Hisz csodás lovam van.

Sziasztok. Ez a rész eléggé gagyi lett. Csak összedobtam valamit mert a kutyámmal állatorvoshoz mentünk. 😪💔