Wind√

17.

5 hónap telt el mióta nem láttam a kancacsikót. Csupán elvétve egy két képet. Viszont ma végre haza hozzuk a bajnokot. És újra munkába áll. Remélem minden a legnagyobb rendben lesz vele. Januárhoz képest eléggé jó idő volt. Estére a kancacsikó újra a pálya melletti istállóban állt. Holnap kezdjük a felkészülést a Holy Bull Stakesra. Remélhetőleg sikerül megnyernünk. Szeretném ha Wind lenne az első kanca aki megnyeri a Hármas Koronát. Talán sikerül is. A lószállítóról lehozva a pej csikó nagyokat horkantva nézett körbe. Izmos nyakát ívbe hajlította és nagyokat fújtatott. Csodaszép volt. A kamásliban egy kicsit furcsán lépett de ez érthető volt.
-Add! - léptem a lovászhoz. Kérdés nélkül a kezembe nyomta a vezetőszárat. A bajnokot a szokásos helyére vezettem ahol levettem róla a kamáslit és a takarót.
-Apa idehozod Wind új piros takaróját. Tudod a vékonyabbat. - néztem hátra.
-Tessék. - nyomta a kezembe. Betakartam, majd megkapta a vacsoráját. Még egy ideig ültem a fa ajtón, aztán magára hagytam. Hiszen holnap hajnalban kezdjük vele a tréninget. Kíváncsi leszek mit fog produkálni. A házba beérve láttam Lisat.
-Szasz' Parker. - köszöntöttem.
-Blaaaack. - ijedt meg. De annyira, hogy előre fele leesett a székről.
-Nem bírom. - görnyedtem össze a földön. A könnyeim már folytak a nevetéstől és a hasam is elkezdett fájni.
-Lisaa. - jött le Nat a lépcsőn. A szőkeség kérdőn felpattant, de én nem zavartattam magam.
-Hát őt mi lőtte? - vonta fel a szemöldökét.
-Rájött az öt perc. - legyintett.
-NANANA Parker! Ne várd meg míg felkelek. - néztem szúrós szemekkel.
-Fuss az életedért. - ragadta meg a srác kezét. Lassan feltápászkodtam és a szobám felé vettem az irányt. Egy frissítő zuhany után álomba is merültem.

Másnap

Kora reggel már a pályán voltunk a csípős hideg ellenére.
-Nos 500 méter galopp. Ne hajtsd túl. Csak szépen nyugodtan. - mondta apa.
-Vettem főnök. - tisztelegtem. A pálya széléhez időközben megérkezett Lisa és Nat.
-Nos kislány akkor induljunk. - paskoltam meg a nyakát. Meglendítettem a gyeplőt mire a kancacsikó már galoppozott is. Szeretett futni és ez látszott is rajt. Fokozatosan gyorsítottunk és a kért táv után próbáltam lelassítani. Aha persze. Főleg, hogy a kisasszonynak jó kedve volt így elkezdett bakolni. Nagy nehezen sikerült fent maradnom. Visszaügettem a korlát mentén a néző bizotsághoz.
-Nagyon jó kedvében van. - nevetett apa.
-Ja az feltűnt. - kapkodtam a levegőt.
-Na mivan Black. Leizzasztott a kancacsikó? - nevetett.
-Kuss Parker. - néztem rá csúnyán. Tudta, hogy ha én mérges vagyok abból senki nem jön ki jól, így nem idegesített tovább. Csendben eliszkolt. Megpaskoltam a csikó nyakát, aztán leugrottam a hátáról. Szép szezonnak nézünk elébe.

Sziasztok. Tyuuu nem is tudom, hogy utoljára mikor volt rész. Ne haragudjatok de egyszerűen nem jött az ihlet. Mostmár megpróbálok még 1-2 részt hozni a nyáron. Meglátom, hogy sikerül. 😌