Wind√

4.

Elérkezett egy újabb verseny napja. Utoljára 2 hónapja álltunk starthoz. Azóta rengetegen kérdeznek a kancacsikóról de csak burkoltan válaszolunk. Az első versenyét nagy fölénnyel nyerte így Windet tartják a favoritnak. Egy kicsit ideges voltam hisz az edzéseken nem hoztuk a legjobb formánk. Konkrétan az újságírók előtt felbuktunk. Szerencsére mindketten megúsztuk. Na de a versenynél tartottam. Ez egy 1800 méteres verseny. Füves pályán. Valószínűleg lesz egy kis sár mivel tegnap egész este esett de ez a kancacsikót nem szokta zavarni. Mivel mi alapból a Churchill Downs ( asszem így írják😅 írói szerk) pályánál tartjuk a lovainkat nem kellett utaznunk. A kancát reggel egy kicsit átmozgattuk majd délután kezdődött a verseny. Idegesen ültem Winden. A kanca is érezhette rajtam a feszültséget. Egy helyben kezdett toporogni.
-Nyugalom kislány. - simogattam meg a nyakát. Wind prüszkölt egyet majd elindult előre. Alaposan bemelegítettünk majd beálltunk a startkapuba. Feszülten vártam a csengőt. Mikor kivágódtak az ajtók a kancacsikó túl gyorsan akart kitörni és az ajtó eltalálta a jobb vàllát. Nem emlékszem túl sokra. Kétségbeesetten nyerített majd nekiállt úgy galloppozni ahogy tudott. Minden erőmmel próbáltam visszafogni. Nagy nehezen sikerült is. Gyorsan leugrottam róla és megtámasztottam a kancát. Fájós lábát nem terhelte..
-Nyugalom. Rendbe jössz. - suttogtam neki. Majdnem sírtam. De erősnek kellett maradnom.
-Hamarosan újra együtt száguldunk. - suttogtam erőtlenül majd megérkezett a lómentő. Óvatosan felvezettem rá majd tehetetlenül néztem ahogy elgurult a traktor a lószállítóval..
-Samy! - kiabált apa. Nem válaszoltam, nem tudtam.
-Mi történt?- kérdezte. Hatalmas gombóc volt a torkomban. Beszélni is alig tudtam de míg eljutottunk a kocsiig elmondtam apának mindent. Megértően hallgatott végig majd megölelt. A vàllába furtam a fejem és sírni kezdtem. Minden most jött ki rajtam. A stressz, Wind, a verseny. Egyszerűen túl sok volt nekem az utóbbi pár nap.
-Menjünk. - mondta apa. Lassan bólintottam majd beszálltam a kocsiba. 30 perc alatt elértünk a lókórházba.
-Itt vagyunk. - sóhajtotta apa. Lassan kiszálltam a kocsiból majd amilyen gyorsan csak tudtam bementem az épületbe. Rengeteg újságíró állt kint. Megakarták tudni hogy mi van a kancacsikóval. Amint beértem fellélegeztem. Leültem a váróba. Hamarosan apa is csatlakozott hozzám.
-Akármi lesz a csikó erős lesz. És te? - nézett rám. Megráztam a fejem.
-Nem tudom. - ráztam meg a fejem.
-Wind érdekében erősnek kell maradnod. - magyarázta. Elhúztam a szám.
-Tudom. A kivitelezés a kérdéses. - sóhajtottam. Apa megszorította a kezem én pedig erőltetetten rámosolyogtam.
-Ha képes lesz újra versenyezni nem leszek a zsokéja. - mondtam határozottan..
-Dehogynem. Különben a kanca csikó nem versenyzik. - közölte. Sóhajtottam. Sakkban tart.

Sziasztok. Ezt a részt a buszon írom mert megyek Pestre a Hungar Expora ( asszem így írják ). Szóval unatkozom így hoztam egy részt. Építő kritika jöhet.🤗💕🐒