Wind√

2.

2 hónap múlva
Eltelt egy kis idő. Wind rendkívül jófej ló. Viszont a teljesítménye katasztrofális. A startgéptől átkozottul fél, futni nem akar. Apa egy párszor már megkérdezte biztosan nem akarom - e eladni. A vâlaszom mindig nem. Az újságírók többször is jelezték hogy megakarják nézni egy edzését.
- Tudod hogy nem várhatunk tovább. - mondta apa.
-Tudom. - sóhajtottam.
-Akkor, melyik nap legyen? - fogta a fejét.
-Talán a szerda. - mondtam.
-Jó. Szólok nekik. - mondta majd elment az irodába. Sóhajtva felvettem a kabátom. Hiába van már április hajnalban még nem árt ha felöltözünk. Az istállónk egy tó partján van. Téglából van az egész. 2 istálló van. Az egyikben a kancák a másikban a csődörök. Nem ismerem túl jól az összes lovat de már mindegyiken ültem 1x legalább és persze meg ismerem őket. Ahogy közelebb értem az istàllóhoz egyre idegesebb lettem. Vajon mit fognak írni rólunk ha meglátják hogy Wind milyen rosszul teljesít? Megmasszíroztam az orrnyergem majd beléptem az istállóba. Wind amint észrevett nyerített egyet nekem. Mosolyogva lépdeltem oda hozzá.
-Szia kislány. Holnap után vendégeink érkeznek. Kérlek ne hagyj minket cserben. - suttogtam neki. Homlokát az enyémnek támasztotta. Megpaskoltam a nyakát majd hoztam neki jutalom falatot és a felszerelését. Míg én megpucoltam ő elfogyasztotta a kaját.
-Na dagi látod itt az eredménye annak hogy alig lehet dolgozni veled. - ráztam meg a fejem. Wind sértetten felkapta a fejét majd arrébb lépett.
-Nyugi tudod hogy vicceltem. - simogattam meg. Prüszkölt egyet én pedig elkezdtem felszerszámozni. Miután kész lettem megpaskoltam majd kivezettem a pályához.
-Megvagy? - kérdezte apa.
-Aha. - válaszoltam. Feldobott a hátára majd elindultunk lépésben..
Szerdán
Gyomorgörcsel ültem Winden.
-Mindent vagy semmit. - mondtam magamnak.
-Ma kaptok edző társat. - mondta apa. Felhúztam a szemöldököm. Értetlenül néztem rá. Biztatóan mosolygott. Beálltunk a startgépbe majd mellénk állítottak még egy lovat. Nem volt időm megfigyelni.
-Mehet? - kérdezte apa. Bólintottam. Kivágodott a startkapu ajtaja én pedig meglendítettem a gyeplőt. Wind szinte csak kentrézett. Nem vette komolyan. Aztán észrevette a kancacsikót elöttünk. Felemelte a fejét és úgy kezdett futni mint még soha. Elgalloppoztunk a másik ló mellett mire a zsokéja jobban ráhajolt a nyakára. Meglendítettem a gyeplőt Wind pedig gyorsabban kezdett futni. Amikor lefutottuk a kért távot vigyorogva lovagoltam apához.
-Ilyen jól még sosem futott. - mondta mosolyogva.
-Tudtam hogy képes rá. - mondtam majd átöleltem a nyakát. Az újságírók némán jegyzeteltek. Csodálkoztunk hogy miért nem beszélnek hisz sosem áll be a szájuk. Megvontam a vállam majd leugrottam Windről és elindultam vele be az istállóba. Vidáman lenyergeltem majd dudorászva megfürdettem.

Sziasztok. Itt egy új rész. Ezt most lehet hogy kicsit elkapkodtam. Sorry😌