Gone - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

Niall

– Bocsi, ne haragudj – mondta természetes lendülettel Jackie, amint elhaladt a fiú mellett, mintha semmi sem történt volna. Pedig nagyon is történt, figyelmetlenül belerohant, kiverte a kezéből a könyveket, de ez kevéssé sem zavarta. Talán észre se vette, annyira sietett szőke barátnője után.

– Ugyan, ne is törődj vele – motyogta idétlenül utána vigyorogva a kékszemű fiú, felvette a könyveket a földről, és folytatta útját a szekrénye felé. 

– Egyszer még kinyír ez a csaj, öregem – paskolta meg vállát barátja, ahogy mellé ért.

– Ennyire nyilvánvaló? – mosolya leolvadt arcáról, mint a viasz.

– Neki még nem tűnt fel – mutatott a lány után, és kinevette a szőkét. Közben megálltak a szekrény mellett.

– Neki még az sem tűnt fel, hogy létezem – vont vállat, kinyitotta a fém ajtót, és a szekrényébe pakolta a könyveket.

 – Este hozod a gitárod, grillezünk, lesz sör – vállat vont – meg ki tudja. Felejtsd el azt a csajt, és törődj inkább magaddal – vigyorgott. Tudta, hogy Niall le akarja majd mondani az esti összejövetelt, de nem hagyott neki választást.

– Liam, én nem akarom elfelejteni. Értsd meg…

– De miért? Azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Nem mondom, azért szívesen…

– Ne beszélj így róla – csapta be az ajtót Niall, és elindult az osztályterem felé.

– Ugyan már, Niall. Nem siránkozhatsz egész életedben ezért a csajért! Sok hal van még a tengerben – érvelt. Unalmas.

– Igen. Sok a hal, de én nem vagyok halász. Nem érdekelnek a halak, engem ő érdekel – mutatott a távolba, amerre korábban a lány is eltűnt a tömegben.

– Miért? Csak egy beképzelt kis…

– Nem az. Nem is ismered – Niall megállt előtte, s ezzel őt is megállásra kényszerítette. Liam szemében elszántság égett, bár tudta jól, hogy nem fogja meggyőzni róla, hogy a lány nem érdemli meg a figyelmét.

– Ahogy te sem – motyogta, de valószínűleg a fiú ezt már nem hallotta, hiszen addigra elsietett saját osztályterme felé. Késni fog. 

×

Minnie a semmiből tűnt fel Niall mellett, és úgy ült le, mintha láthatatlan lenne, és nem számítana rá, hogy bárki is észreveheti. Mindig úgy mászkál fel-alá, mint egy kísértet. A fiú felemelte a fejét a padról, a koreai lány pedig mélyet sóhajtott. 

– Mit szeretnél mondani?

– Egy hülye vagy, Niall Horan – rosszallóan rázta a fejét. Niall grimaszolt, de nem kérdezte meg, hogy miért. Nem kellett – A nyomodba se ér az a lány. Ennél sokkal jobbat érdemelnél – mondta fakó hangon, miközben maga elé igazgatott egy kockás spirálfüzetet.

– Megint kihallgattál minket?

– Nem, csak követtelek, de nem figyeltetek – vont vállat.

– Minz, ha nem szólsz, nem fogjuk tudni, hogy ott vagy – Niall hangja nyugodt volt, és álmos – úgy közlekedsz, mint egy kísértet.

– Milyen bölcs, talán neked is csak szólnod kéne, és a karjaidba omlana – Minnie kajánul mosolyogva megpöckölte Niall orrát, erre a fiú rámorgott, és kinevette, de nem tudta, hogy a saját reakcióján nevet-e, vagy azon, hogy a lány megpöckölte.