Gone - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

Csak neked!

– Érdekes, hogy ezt kérdezed – dőlt hátra a székben Minnie, és kissé összevonta szemöldökét.

– Már miért lenne ez érdekes?

– Egy barátom is pont ezt akarta tudni néhány hete.

– Egy barátod? Mit mondtál neki?

– Nem hinném, hogy ez jó ómen. Nem kellene elmondanom – fészkelődni kezdett.

– Miért? Mi történt?

– Meghalt – feszült csend ékelődött közénk. Most már biztos voltam benne, hogy ez a barát Niall. Ő a kulcs, ő fog segíteni. Tudtam, hogy rá kell vennem, mondja el, amit Niallnek.

– Ugyan, én még nem készülök meghalni – mosolyogtam – viszont rettentően fontos lenne megtudnom, hogy működik ez a láthatatlan írás dolog – Hirtelen könnyek öntötték el a szemeit, de tekintetét nem emelte le rólam, mintha már nem szégyellné őket előttem.

– Sajnálom.

– Ez nem a te hibád. Csak tudod… Emlékeztetsz rá. Néha, az jut eszembe, amikor ő ült itt, amikor ő csinálta ezt, és annyira hiányzik – úgy tűnt, Minnie megtört. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a bizalmába fogad. Minden bizonnyal ez az állítólagos hasonlóság az oka. Vagy nem? Igazat mondott egyáltalán?

– Nagyon közel álltatok egymáshoz?

– Ő volt a legjobb barátom – rövid szünetet tartott, amíg letörölte a könnyeit, kihúzta magát, majd valami olyasmit motyogott, hogy „Nézzenek oda, milyen szentimentális lett itt a hangulat” – Szalmiákszesz. Pár csepp fenolftalein. Egy vörös színű lúgos folyadék lesz belőle, ez a tinta. Tudod az elekt…

– Igen, köszönöm. Úgy értem, ezt a részét nem kell elmagyaráznod – szakítottam félbe. Nem akartam végighallgatni a kémiai magyarázatot. Nem ez érdekelt, nem értettem volna, és siettem is.

– Oké, szóval vörös színű lesz az írás, s amint az ammónia elpárolog… nyoma sincs – magyarázta, mintha semmi sem történt volna.

– Hogy teszem újra láthatóvá?

– Természetesen, csak tartsd egy ammóniás üveg fölé.

– Köszönöm – mondtam – Nekem most sietnem kell. Jövő héten ugyanitt? – bólintott, én pedig elindultam.

– Várj! – megtorpantam, és lassan visszafordultam felé – Mire kell ez neked?

– Csak meg akarom viccelni egy buta angol barátomat. Nálunk tölti a hétvégét, és gondoltam… – halványan elmosolyodott, és intett, hogy menjek. Azt hiszem, nem hitte el. 

× 

Berohantam az ajtón, táskámat figyelmetlenül a falhoz vágtam. Nem értettem, hogyan kerültem bizalmas viszonyba Minnievel, hiszen csak másodszor találkoztunk az ebédlőben. Semmi oka rá, hogy puszipajtásának fogadjon. Hiába gondolkodtam, nem láttam az összefüggést. 

Végre eljött az igazság pillanata. Az az ammóniás üveg fölé tartottam a papírt, ahogy Minnie mondta. Halvány, vöröses színű szöveg jelent meg hamarosan, amint az ammónia érintkezett a papírra korábban felvitt fenolftaleinnel, s az indikátor elszíneződött felfedve Niall kacska, de csinos betűkészletét a lapon. 

„Csak neked!” – ez volt az első mondat. Kicsivel nagyobb méretben, mint a többi.