- Nyoko harmadik tiszt, kérlek bocsáss meg - mondtam halkan, majd jó erősen a fejére csaptam. Ettől elengedett, és hátratántorodott. Én is hátráltam pár lépést, majd egy gyors mozdulattal elővettem a kardom. A szemeim dühösen fénylettek, pont, ahogy a pengémen a holdfény. A lány a fejéhez kapott, és kicsit meglepetten nézett rám.
- Satō hadnagy... - motyogta. A szeme sarkában könnyeket láttam megcsillani, de nem érdekeltek.
- Pontosan mi fog történni két héten belül? - kérdeztem, majd felé léptem. A mondataiból áradt a különcség és némileg megijesztett, de érdekes információkat tudhattam meg, ha kikérdezem. Ha tud valamit a kapitányról, akkor azt megtudom én is, még akkor is, ha ezért harcolnom kell.
- Satō hadnagy nyugalom, nyugalom - mondta ijedten - Semmi sem fog történni..
- Valóban? - vontam fel a szemöldököm. Shunpoval a háta mögé kerültem, majd a kardom a nyakához szorítottam - És ha most kérdezem?
- Kérlek ne csinálj semmi butaságot Sena-channal... - egy halvány pír futott végig az arcán - Hadnaaagy~!
- Beszélj, te szajha! - csaptam tarkón.
- Re-rendben, beszélek! - dadogta - De csak egy feltétellel!
- Itt én szabom a feltételeket! - vágtam rá. Mindig is ki akartam ezt mondani!
- De ha meghalok, nem tudok beszélni, én Satō hadnagyom - fordult felém. Megragadtam elölről a pólóját, és kicsit megemeltem.
- Na ide figyelj, te szőke kis szemét - emeltem meg a hangom - Vagy elmondod, hogy mit tudsz Kuchiki kapitányról, vagy a kardommal fogom kiműteni a vesédet!
- Beszélek, beszélek! - visított fel. Még mindig nem engedtem el, de ez láthatólag őt nem zavarta. Elégedetten mosolyogva nézett rám.
- Olyan szép vagy, így dühösen - sóhajtott.
- Tudom, nem hiába volt egy isteni szintű pasim - feleltem magabiztosan.
- Szeretlek, hadnaaagy - próbált magához ölelni, de a jutalma egy ütés volt, a kardom markolatával.
- Beszélj - komorodtam el. A lány bólintott, majd a szemembe nézett. Ismét megenyhültem a lila íriszei láttán, ezért lazábban szorítottam.
- Tudom, hogy mikor fogják megölni Kuchiki kapitányt. Aiko-chan megmondta nekem - pirult el - De Aiko-chant nem szeretem úgy, mint téged!
- Na ide figyelj, most megmondom mi lesz - löktem a földre. Egyik lábammal a mellkasára léptem, majd leguggoltam mellé - Szépen elmondod, kiknek kell szétrúgjam a seggét, majd együtt elmegyünk egy randira az első osztaghoz, ahol a főkapitánynak is elmondasz mindent. Utána pedig reménykedj, hogy nem akarlak meggyilkolni, mert most eléggé felidegesítettél.
- Randi magával? - sóhajtott fel - Igenis, hadnaaagy~!
Összeszorítottam a fogam, és lenyeltem egy csípős megjegyzést. Ma már eleget ijesztegettem, nem piszkálom a szükségesnél többet. Leültem a földre, és kíváncsian vártam a beszámolóját. A kardomat a kezemben tartottam, egyfajta motivációként a lány számára.
- Két és fél évvel ezelőtt kezdődött minden. Akkor kerültem az osztaghoz, és ez szerelem volt első látásra - nézett rám sóhajtva - Csak az volt a baj, hogy maga már jegyben járt Kuchiki kapitánnyal, ezért az esély, hogy észrevegyen, szinte nulla volt - tette a szívére a kezét - Ám egy nap, egy istennő megkeresett, és azt mondta, hogy segíteni fog nekem megszerezni téged, ha cserébe elmondok neki egy-két dolgot. Én pedig megtettem, az eredmény pedig csodás volt! Kuchiki kapitány egyre idegesebbé vált, és már olyan közel voltam ahhoz, hogy elhidegüljetek egymástól!
