- Kuchiki Byakuya, mégis mivel magyarázod, hogy túllépted a Soul Society-től távol tölthető megengedett két év és egy hónapot? - Yamamoto mérges hangja az egész termet betöltötte. Nagyon felkapta a vizet, amikor betoppantunk az irodájába és Byakuya ahelyett, hogy azonnal bocsánatért esedezett volna, csak úgy köszönt, hogy "Yamamoto főkapitány, megtiszteltetés újra látni". Bár lehet, hogy azon sértődött meg, hogy Byaki közben nem rá nézett, hanem mint mindig, becsukta a szemét. Mellesleg, fogalmam sem volt miért olyan nagy baj egy nap késés...
- Nincs kifogásom a késésre. Elfogadok bármilyen büntetést - felelte a vőlegényem.
- A késésed még csak hagyján, de mégis mi az a kapitányi haori rajtad? Egyáltalán nem az, amit a Gotei 13 központilag biztosít.
- Véleményem szerint nem illett hozzám az előző olcsó, rossz minőségű köpeny.
- Hogy mit mondtál? - a főkapitány olyan dühösen meredt Byakuyára, hogy majdnem én is megijedtem.
- Azt, hogy... - ismételte volna meg Byakuya, de hogy ne ölesse meg magát a saját büszkesége miatt, oldalba böktem. Erre aztán azonnal elhallgatott és egy szúrós pillantást vetett rám.
Miért nem képes egyszerűen csak elnézést kérni? Érthetetlen...
- Főkapitány, Byakkunnak van ízlése! Csak fogadja el, lépjen tovább és mondja el, mivel ápolja a szakállát! - szólt közbe Yuki, ezzel kicsit sem javítva a helyzeten. Mielőtt szegény Yamamoto idegbajt kapott volna, gyorsan megpróbáltam menteni a menthetőt.
- Yamamoto főkapitány, Byaki sajnálja, hogy késett, de nem az ő hibája volt. A köpenyét pedig azért váltotta le, mert úgy érezte, egy drágább, minőségibb köpennyel mindenkinek sikeresen prezentálná a Gotei 13 nagyságát.
Yamamoto továbbra se tűnt nyugodtnak, de legalább már nem szórt villámokat a szemével.
- Kuchiki, eltekintve a késésedtől és a ruhádtól, még mindig nem magyaráztad meg, miért mentél el olyan hirtelen. A jelentéseid alapján valami egyházat számoltál fel, de ezt akár úgy is meg tudtad volna csinálni, hogy nem tűnsz el két évre...
- Ebben igaza van, Yamamoto főkapitány. Azonban részben a családom miatt is el kellett mennem. Mint a Kuchiki család feje, van pár olyan feladatom, amit nem tudok úgy megtenni, hogy közben az osztagomra is vigyázok - felelte Byakuya kifejezéstelenül, majd egy pillantást vetett rám, amitől kicsit megijedtem. Most csináltam valami rosszat?
- A Gotei 13-nak nincs semmi köze a nemesi családok ügyeihez, azonban a nemesség nem kifogás a munka alól - jelentette ki szigorúan Yamamoto, de ő is tudta, hogy ha Byakuya a nemességére hivatkozik, akkor olyan terepre téved, ahol neki már nincs befolyása. Talán mégiscsak voltak előnyei annak, hogy Byakuya a Kuchiki házat vezette.
- Ez természetes. Ahogy Fuyu is mondta, én... - látszott, hogy Byakuya nagyon igyekezett kimondani valamit, ám kellett pár másodperc, hogy készen álljon rá - ...nagyon sajnálom, hogy csak úgy elhagytam a várost és túlléptem a megengedett időt.
Yamamoto egészen meglepettnek tűnt. Nyilván nem gondolta volna ő se, hogy Byaki ráveszi magát a bocsánatkérésre. Ezek után már ő se ordítozott vele - meghagyta, hogy ne csináljon többet ilyet, majd elküldte az osztagához.
A főkapitány szobájából kilépve Yuki azonnal csevegni kezdett.
- Byakkun, te tiszta dili vagy - állapította meg, majd felém fordult - Fuyu, te meg bánj már vele egy kicsit keményebben! Ha például nem akar valakitől elnézést kérni, akkor üss egy nagyot a fejére, egyből megijed és engedelmeskedik!
