9.

74 6 0
                                    

Nagyon meg akart szívatni a nőszemély, de még a hatalma ellenére sem vehetett engem félvállról. Egy hadnagy voltam, nagyjából erőm teljében és rengeteg dühhel a szívemben. Akármilyen ellenséget legyőztem volna csak azért, hogy végre viszontlássam a vőlegényem. Még akkor is, ha néha fel akartam adni a küzdelmet az út során, most, hogy ilyen közel voltam, senki sem tudott visszatartani. Úgy voltam vele, jöjjön aminek jönnie kell, csak Byakuya a fontos, meg az, hogy ismét együtt legyünk.

- Hé, csajszik! Ne legyetek ilyen morcosak! - lépett elő Kayū, majd lány felé fordult - Szia Aiko-chan! Én vagyok Fuyu-chan és a barátai kísérője, Aguri Kayū. Tudod, Aguri, mint az egyik nemesi család. Nemes, mint valaki, akit át kell engedned. Kayū, mint valaki, aki szabad erre az estére, ha már érted mire gondolok.

Hopsz. A két lábon járó jackpotunkról elfeledkeztem, pedig végig velünk volt. Hitsugaya kapitány és Rukia arca alapján nem csak én voltam így vele. De komolyan... Egy idő után annyira a csapatunk részévé vált, hogy nem is törődtünk vele, ha nem kellett. De Urahara-san elmondása szerint ha egy nemesi család vezetője van velünk, akármilyen fura is legyen, be kell engedjenek minket.

- Na most mit lépsz, törpe? - kérdeztem egy elégedett vigyor kíséretében a megilletődött lánytól. Egyik kezem csípőre tettem, másikkal Kayū vállát fogtam meg - Ez a srác itt az útlevelünk.

- Pff... Milyen bosszantó... - nézett a fiúra undorodva Aiko, majd megvonta a vállát - Ezzel ugyan nagy előnyre tettetek szert, de mégis élhetek pár eszközzel én is. Harcolni nem harcolhattok... sajnos. Szívesen megnéztem volna, ahogy a kis "menyasszony" elvérzik a földön.

- Heh, na arra várhattál volna életed végéig - tettem a kezem a kardomra, majd közelebb léptem hozzá. Nem terveztem megtámadni, csak meg akartam mutatni neki, hol a helye - Nekem úgy tűnik, a herceg hamis felesége sokkal sebezhetőbb, mint a menyasszony.

- Mi az, hogy hamis? - kérdezte dühösen.

- Úgy, hogy sose venne feleségül egy olyan kislányt, mint te! A kapitánynak az igazi nők jönnek be, tudod, olyanok akiknek van mit felmutatni - húztam ki magam a melleimre mutatva. Aiko arca vörös lett a dühtől.

- Te kis... - kezdte volna, ám inkább elfojtotta, amit mondani akart - Van, akinek a laposabb lányok jönnek be!

- Lehetséges, de az én Byakuya-kunom nem tartozik közéjük - mondtam egy lenéző mosollyal az arcomon. Aiko hátrébb lépett, majd kicsit átgondolta a dolgokat. Végül felnézett rám, a szeme fénylett a haragtól.

- Ettől függetlenül nem fogsz könnyen átjutni... - terelte a témát - A legnehezebb kérdéseket fogom neked feltenni, amiket én magam találtam ki!

- Csak nyugodtan! Tedd fel a legnehezebbet! Mindenre képes vagyok választ adni! - mondtam lelkesen. Valaki megérintette a karomat, ezért hátranéztem.

- Öhm... Satō, nem akarlak megzavarni titeket, de nincs igazán időnk arra, hogy ilyeneket veszekedjünk. Emlékszel még a küldetésünk céljára? - kérdezte Toshiro kicsit megszeppenten. Igaz is, pont az előbb beszéltünk arról, hogy Byakuya milyen méretű melleket kedvel... Nyilván zavarba jött a fiúcska. Mindenesetre, igaza volt. A vőlegényem veszélyben volt, ráadásul ez az Aiko nevű kis... izé szövetkezett Senával, hogy elnyisszantja a pasim torkát. Még egy ok, hogy miért nem lehet a felesége. Bár ha amit az a kettyós Sena mondott igaz, akkor semmi értelme annak, hogy meg akarják ölni az aranyos kis kapitányom, akit úgyis leütnék, amint meglátom. Valami nagyobb csavar lesz ebben a dologban, mint azt előre sejtettem... Lehetséges, hogy Chise műve az egész? Ő tervezte volna meg ezt az egészet és manipulált mindent a háttérből? Ez nagyon aljas lett volna még tőle is... Bár azok után, ahogy elbánt velem pár éve, nem is tudom mit gondolhatnék róla. És őszintén szólva, ez a kapitányra is igaz volt. Imádtam, szerettem, meg minden... de nem tudtam eltekinteni a ténytől, hogy magamra hagyott. Ha egyszer megtette, akkor mi akadályozná meg abban, hogy megismételje? Képes lennék abban a félelemben élni tovább, ha ismét találkozunk, hogy bármelyik percben elhagyhat, csak egy levelet hátrahagyva arról, hogy legyek boldog?

HoshiWhere stories live. Discover now