Le voltam sokkolódva. Hogy Chise a vőlegényem megzsarolja és elszakítsa tőlem, túl sok volt számomra. Miért... miért nem hagyott már békén? Nem vett el eleget tőlem? Nagyon fájt. Régen, mikor még kicsi voltam, példaképként tekintettem rá, akár még is haltam volna érte...
Most pedig ő akart megölni.
Tudhattam volna, hogy Byakuya nem megy el akárki miatt. Őt nem érdeklik holmi zsarolók, akik vele akarják elintéztetni a dolgaikat. De Chise egy olyan bűnöző volt, akit még Byakuya is komolyan vett. Annyira egyértelmű volt!
A vőlegényemre néztem és próbáltam megfejteni a pillantását, amiben most olyan sok érzelem viaskodott egymással. Harag, szomorúság, félelem, ugyanakkor aggodalom és szeretet. Tisztában volt vele, hogy ha nem informál engem Chiséről, azzal egy hatalmas repedést okoz majd az éppenhogy kialakuló bizalmunkban, ám ő mégis megtette, amit a nő kért és magamra hagyott. Tudtam, hogy helyesen cselekedett, pont úgy, ahogy egy nemestől elvárják. Nem lehettem mérges rá, még akkor sem, ha az a ronda érzés egyre jobban utat tört magának. Byakuya is csak az áldozata Chise kegyetlen játékának, méghozzá a hozzám fűzött szeretete keverte bele a dologba. Ha én nem lennék, talán ő se került volna ilyen helyzetbe.
- Minden rendben van... - suttogtam, miközben gyengéden átöleltem - Nem haragszom rád, úgyhogy ne vágj ilyen bánatos arcot!
- Fuyu, nem bocsáthatsz meg nekem mindenért ilyen könnyen - fonta körém a karjait - Mindig ez van... Még csak le se szidtál, pedig tudom, mennyire elrontottam.
- Mire mennénk azzal, ha emiatt vitatkoznánk? Csak a kedvünk lenne rosszabb, de nem jutnánk tovább - néztem a szemeibe - Amit most megtudtam, fájdalmat okozott... de meddig éri meg Chise-nee miatt szomorkodnom? Inkább nem pazarlok rá egy percet sem. A vőlegényem sokkal inkább jobb választásnak tűnik, ha mindenképp el akarom tölteni valamivel az időmet.
- Micsoda időpazarlás - hunyta le a szemeit, de egy halvány mosoly azért felkúszott az arcára. Örültem, hogy boldoggá tettem, még ha csak egy pillanatra is.
- De kedvesem, ezt elmondtad már másnak is? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.
- Nem. Nem akartam, amíg nem mondom el neked. A te döntésed, hogy mikor és kinek akarod továbbadni. A jelentéseket már megírtam, úgyhogy azok a rendelkezésünkre állnak, Nisaka pedig a Kuchiki birtok alatti börtönben várja, hogy eldöntsük, mi legyen a kivégzésének módja.
- Remek. Akkor, először is Noroi-sannal kellene közölni. Utána közösen kieszelhetünk valamit - jelentettem ki - Ami pedig Aikot illeti... Azt hiszem, maradhat nálam, amíg nem zavar.
- Nálad? - vonta fel a szemöldökét, mire én is kicsit értetlenül néztem rá - Ugye nem gondoltad, hogy továbbra is egyedül fogsz élni?
- Tulajdonképpen nem is gondoltam még komolyabban át, mi lesz ezután - mondtam ki bűnbánóan az igazságot.
- Természetesen hozzám költözöl - jelentette ki nyugodtan, de szigorúan.
- Azt hittem, az csak az esküvő után lesz fontos... - piszkáltam meg a hajam végét. Byakuya megrázta a fejét és megsimogatta az arcom.
- Két évet kell bepótolnunk, komolyan kell vennünk ezt a feladatot. A Kuchiki család tagjaként... - kezdett volna bele a szent szövegébe, de inkább félbeszakítottam, mielőtt túlságosan beleélte volna magát.
- Kell még az a csók?
- Hogyne - mondta, majd elhallgatott. Ettől mosolyognom kellett, de még nem adtam meg neki, amit kért.
- Byaki, minél előbb vissza kell mennünk Soul Societybe. Nem tudom mire készül Chise-nee, de valamiért ki akarta iktatni Nisakát és tudni szeretném az okát. Azt pedig talán magától Nisakától fogjuk megtudni. De van még valami, ami zavar. A harmadik tisztünk, Nyoko Sena azt mondta, hogy egy csapat meg fog ölni téged, épp ezért jöttünk mi ide. Aiko teljesen odavan érted, ezért nem hinném, hogy tényleg meg akart ölni, viszont a kérdés még áll, hogy miért mondta ezt Senának?
