Ichigo az évek alatt magasabb lett. Narancssárga haja kócosan lógott barna szemébe, szája mosolyra húzódott, amint meglátotta a társaságot. Vagyis a társaságból egy bizonyos személyt.
- Yoo, Rukia - nézett a lányra.
- Jó látni téged, Ichigo - mosolygott a fekete hajú lány. Egymás szemébe néztek, és elhallgattak. A csend kezdett kínossá válni, és ismét érződött egy kis forróság a levegőben. Tisztára, mint mikor Yukit és Renjit kellett leállítani...
A kapitány kinyírná Ichigot, ha látná, hogy szemez a húgával. Úgy néz rá, mintha átlátna a ruháin. Mint jó menyasszonya Kuchiki kapitánynak, közbe kell lépnem!
- Ichigo, kérlek foglalj helyet, öhm... mondjuk Ayasegawa-san és Kira-san között - mutattam a Rukiától lévő legtávolabbi helyre. A lány gyilkos pillantásokat vetett rám, de nem igazán foglalkoztatott. Ichigo bólintott párat, majd lassú léptekkel sétált az említett hely felé. Mikor végre leült, az asztal alatt megböktem Rukia oldalát, emiatt azzal kezdett foglalkozni, hogy visszatartsa a nevetést. A problémamegoldó képességem ma csak úgy szárnyal.
- Most, hogy mindenki itt van, végre beavathatna abba, amit tud az "első lidércek barlangjáról" - néztem Uraharára. A férfi megigazította a kalapját, majd elmosolyodott.
- Látom, Fuyu-san már nagyon menni szeretne. Akkor nem is húzom az időt, elmondom, amit tudok - vetett rám egy jókedvű pillantást - Az úgynevezett "első lidércek barlangja" Hueco Mundo sivatagának azon részét képezi, ami pártatlan terület. Nem a hollowoké, és nem is a shinigamiké. Az a hely a lélek király személyes védelmét élvezi, senki se harcolhat ott, vagy azonnal porrá válik. Legalábbis ez a hír járja, a hollowok pedig átlagban ostobák, ezért nem mennek oda. Tökéletes hely, ha egy olyan tárgyalást akarsz végrehajtani, aminek a részleteit nem akarod, hogy illetéktelenek is megtudják. Csak egy probléma van vele: az odajutás kissé döcögős, egy egész védelmi rendszeren kell átvergődni, ha be akartok jutni.
- Védelmi rendszeren? Ez mit takar pontosan?
- Mivel csak az juthat be, aki méltó rá, kérdéseket tesznek fel, vagy rosszabb esetben próbák elé állítanak titeket. Ezért nem árt, ha van veletek egy kísérő a felsőbb körökből.
- Olyasvalaki, aki nemes? Akkor ez nem probléma, elvégre itt vagyok én - húzta ki magát Rukia. Urahara megigazította a kalapját.
- Igen, Kuchiki-san valóban nemes vagy. De nem vér szerint, valamint az őrök... nem túl megértőek. Átadtad az erőd valaha egy embernek, és ez a végkifejlettől függetlenül nem túl előnyös.
- Értem... - sóhajtott Rukia, majd Ichigora nézett - Nem bántam meg, amit tettem. Meg amúgy is, nemesnek itt van még Yoruichi-san is.
- Én sem vagyok alkalmas, bocsi - vonta meg a vállát a nő - Elvégre elhagytam a családom évekkel ezelőtt. Talán az öcsém tudnánk megkérni, de erre nem lesz szükség.
- Mi? Ezt hogy érti, Shihoin-sama? - pillantottam rá. Kezével erősen megdörzsölte a fejem tetejét.
- Tch, taknyos kölyök, hát nem erről beszéltünk az előbb? Olyan hivatalos vagy, hogy szívesen megütnélek. Elég a Yoruichi is... Egek, Byakuya-bo mindig olyan fura csajokat szed össze...
- Én tök normális vagyok - duzzogtam - Néhanapján kicsit agresszív, de átlagban totál normális.
- Inkább lépjünk túl ezen, és mondják meg, hogyan fogják megoldani ezt a problémát, a bejutásunkkal kapcsolatban - szólt közbe Hitsugaya.
- Rendben, rendben - bólogatott Urahara - Szóval, szerencséjük van, mert Hiroyuki-hime nemrég üzent nekünk.
- Komolyan? Noroi-san ide fog jönni? Akkor miért búcsúzott el tőlünk? - vontam fel a szemöldököm. Urahara megrázta a fejét.
