JiSoo házát lopakodva hagytam el, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. Nem nagyon akartam összefutni senkivel, hiszen akkor magyarázkodnom kéne, és kinek van ahhoz kedve ilyen helyzetben? Meg úgy általában sem senkinek. Kitűztem magam elé a célom: elmegyek innen. Nem érdekel, hogy nem térhetek vissza Dél-Koreaba ilyen-olyan akadályok miatt, valahol ebben a világban kell megtalálnom a helyem. Titokban. Nem akarom, hogy tudjanak a yeohoiak a tartózkodási helyemről.
Pár perc múlva már a földes úton sétáltam. Hátamon az értékeimmel tömött hátizsákkal. Odaértem ahhoz a békához és lépcsőhöz, ahonnan még kis tudatlanul megérkeztem ide, mikor még nem tudtam, mi is vár itt rám. Igazából sok rossz nem is, csak csupa nehéz felelősséges dolgok. Még mindig csontfagyasztó víz hullámzott addig előttem, amíg szem ellátott, ahogy legutóbb is találtam. Nem akarom tudni, hogy a másik oldalon hogyan látják a dolgokat, vagy hogy nem folyik el a víz a valóság földjén. Szóval az A terv, miszerint szépen lazán elsétálok innen, elúszott. Szó szerint.
Visszafordultam a falu felé és elkezdtem a B terv véghezvitelét. Lassan ballagtam a lovak karámja felé. Riannon már messziről kiszúrt és bátran odaállt a kerítésnek a széléhez. Óvatosan nyújtottam felé a kezem, majd megsimogattam puha szőrét.
-Szia, paci!- mosolyogtam rá. Halk nyerítéssel üdvözölt.- Kérhetek egy szívességet, kislány? Elég nagy dologról van szó tulajdonképpen.- néztem a gyönyörű fekete szemekbe.- Kérlek vigyél el a szomszédos faluba. Nagyon fontos lenne.
Riannon félreérthetetlen nyerítés után odasétált a karám kapujához. Kinyitottam előtte a kis nyikorgó fatákolmányt, majd be is csuktam mögötte.
-Köszönöm, kislány.- mosolyogtam hálásan és a szájához tartottam egy almát, amit szívesen el is fogadott.- Induljunk!
Riannon prüszkölt egy sort, és orrát a tincseim közé nyomta, mintha jelezni akarna nekem valamit. Szinte egyből megértettem, hogy mire célzott.
-Igazad van. A hajamat bárki kiszúrhatja és egyszerűbbé tenné a megtalálásomat. Akkor valami álarc is kéne.- gondolkodtam el, ujjamat a számhoz téve.- Honnan szerezhetnék valami rongyot?
A kanca mintha csak válaszolni akart volna, elindult az istálló felé, mire gondolkodás nélkül követtem oda. Az egyik hátsó bejáratot használva léptem be a kissé öreg épületbe. Körbenéztem odabent, hogy felmérjem az esetleges hasznos cuccok után kémlelve a terepet. A szénaboglyákon kívül először nem láttam semmit, de hamarosan felfedeztem a felszereléseket az egyik sarokban. A vödrök, tápok, zabos zsákok mellett egy nagy kupac ruhaanyag tornyosult. Nem volt koszos, csak itt-ott szakadt és nyúlott.
-Tökéletes.
Kezembe vettem egy nagy lepedő szerű anyagot. Egyszerű mozdulattal a vállamra kanyarítottam, így a testemet szinte teljesen eltakartam a világ elől. A következő szövet szintén hatalmas volt. Összehúzott szemmel elgondolkodtam, végül levettem magamról a palástot. Először a fejemre borítottam a lepedőt, majd utána helyeztem a vállamra a köpenyt. Így teljesen olyan volt, mintha egy kapucnis talár lett volna rajtam. Számat és orromat pedig szintén eltakartam egy kisebb anyaggal. Kezeimre könyékig fáslit tekertem. Csak ujjaim és a szemeim látszottak ki.
Elégedetten mértem magam végig, hisz véleményem szerint elég jó lett a végeredmény. Elindultam a kijárat felé, azonban a látóköröm abban a szent pillanatban elkezdett homályosodni. Megtorpantam és megdörzsöltem a szemem, hátha megjavul ezzel a mozdulattal a helyzet, azonban nem lett jobb semmi. Fülem zúgni kezdett és egész testem mintha lángra lobbant volna, rögtön kivert a víz. Szédelegve zuhantam a szénakazalba, hiszen a lábaim nem akartak megtartani a biztos talajon. Hevesen kapkodtam a levegőt, ahogy próbáltam magam egyszerre lenyugtatni és a szapora szívverésem is levegőkapkodásra kényszerített. Mi a franc történik? Elég régóta vagyok orvos, de ilyen tüneteket egyszerre és ilyen mértékkel még sosem tapasztaltam. Mintha minden érzékszervem feladta volna a szolgálatot. Lezsibbadt az egész testem, egyszerűen pokoli érzés kerített hatalmába, mintha nem is tudnám irányítani a testem.
YOU ARE READING
Odaát [myg] ✓
FanfictionSeoEun, a szöuli klinika főorvosa sosem gondolta volna, hogy valaha menekülnie kell majd abból a házból, az otthonából, ami eddig a nyugalmat és a boldogságot biztosította életében. Azonban ez a pillanat elérkezett, fejvesztve hagyja el a lakást, ah...