Odaát [myg] ✓

Tizenötödik

Nagyjából egy hét telhetett el, mióta Lisa a szárnyai alá vett és lelkiismeretes tanítóként viselkedett velem. Szinte minden nap találkoztunk, hogy beavasson az itteni világ szokásaiba, rejtelmeibe. Alapjáraton is nagyon élveztem az edzéseket, meg minden ilyen történelmi eseményt, amit elmesélt, de dobott az egész hangulaton az is, hogy ez idő alatt nagyon jól összebarátkoztam a szőke nővel. Igazán kedves és bolondos volt velem, mintha csak a nővérem lenne, egy rossz szavam nem lehetett rá, hiszen tényleg mindent megtett értem.

Tehát már képes voltam kontrollban tartani az erőmet, fizikálisan verhetetlenné váltam, míg az orvosi ismereteim segítségével a felcserek táborát is erősíthettem. Lisa elmondása szerint ő képes egy érintéssel sebeket gyógyítani, de azt állította, hogy ha én is el szeretném sajátítani ezt a képességet, ahhoz még jó sok türelem és gyakorlás szükséges.

Szóval elég komplikált dolog az egész, de kezdtem belerázódni az itteni körforgásba, megszoktam nagyjából az életet, mely közel sem hasonlított az eddigihez, mégis, bevallom, nagyon tetszett. Talán jobban is, mint eddig. WonWoo csak még inkább ezzel a gondolattal élt, hiszen itt teljesen új életet kezdhetett, kedves emberekkel volt körülvéve és kaptunk egy kis lakást is, ahol ketten tengethettük a napjainkat teljes nyugalomban és boldogságban. Bárcsak ezt akkor érhettem volna el, mikor WooSeok-kal összeköltöztünk, született volna egy kis porontyunk és minden szép lehetett volna.

Vacsora előtt végeztünk Lisával az edzéssel, mikor már az éj leple borította a falut. Nagyot nyújtózva indultam el hazafelé, hogy végre bekapjak egy falatot és lezuhanyozhassak, hiszen a sok mozgás eléggé lecsappantotta a szükségleteim szintjét. Az utcákat szelve akaratlanul is a fejembe férkőzött YoonGi, ahogy WonWoo-val játszik. Szó mi szó, Won nagyon hozzánőtt ez idő alatt a férfihoz, mintha az apja lenne, vagy a bátyja. Bár nem szólhattam egy rossz szót sem, YoonGi rendkívül, szinte sokkolóan meglepő módon kedves és gondoskodó volt vele. Türelmesen viselkedett, minden csínját-bínját elmagyarázta és tanítgatta az itteni rendszernek, szokásoknak. Szerintem jobb tanárt nem nagyon kaphatott volna a fiú, hiszen YoonGi nyilvánvalóan a legjobbak között van. Ráadásul kedves is WonWoo-val, tehát panaszra nem nyílhat a szám.

Mikor hazaértem, rögtön a zuhany alá pattantam, meg akartam szabadulni az izzadtságtól és a testemre ragadt kosztól. Megkönnyebbültem, hogy végre friss illatárban úszva léphettem ki a fürdőből, hogy felvegyek valami tiszta ruhát magamra. Éppen hogy magamra ráncigáltam a ruhadarabokat, mikor kopogást hallottam a bejárat felől. Felvont szemöldökkel léptem az ajtóhoz, hisz nem vártam vendégeket késő estig, mikor is WonWoo jön haza. Megfogtam a kilincset és kitártam az ajtót. Nagy meglepetésemre JiSoo állt a küszöbön türelmetlenül topogva.

-Szia!- ölelt magához szorosan, de válaszra nem is nagyon jutott időm, már végig is mért és rosszallóan ciccegve megrázta a fejét.- Csinosabb ruhát kérek, most!

-Miért is?- lepődtem meg teljesen. JiSoo kecses lábaira egy sötétkék, rövid szoknya feszült, felsőtestét pedig egy fekete top takarta. Túl gyönyörű volt, pofátlanul gyönyörű.

-Mert elmegyünk inni egyet. Csak páran jönnek, ne izgulj, de végre megismerheted a falubelieket, akikkel én is nagyon jóban vagyok. Jön HoSeok is. Legalább elmesélheted, hogy miért mentél el csak úgy pár hete.- nézett rám rosszallóan.- Azóta sem mondtál róla egy szót sem.

-Egyszerű magyarázat van rá, beparáztam, oké?- sóhajtottam a plafon felé fordítva arcom, miközben csípőre vágtam a kezem.- Nem tudtam feldolgozni a tényt, hogy igenis ez a sok ember az én megváltásomra vár, pedig azt sem tudom mit kéne tennem. Semmit sem tudok!- csattantam fel a szobámba vonulva, JiSoo pedig hűségesen követett.