Odaát [myg] ✓

Huszonhetedik

-Y-YoonGi? - fordultam NamJoon felé tátott szájjal. Képtelen voltam felfogni, hogy az a lény, aki éppen társaink húsát marcangolja, az én férjem lenne, akiben már kezdtem megbízni és még az életemet is képes lettem volna rábízni. Fájt a tudat, főleg a fejem sajdult meg, mivel semmit sem értettem a szituációból, de bele kellett törődnöm, hisz az életben sokszor ott buktam el, hogy nem tudtam elfogadni a tényeket, amik már ott voltak az orrom előtt.

-Igen, sajnos. Bárcsak veled nevethetnék most egyet, hogy ez igazából egy jó kis vicc volt. De nem - sóhajtott egy nagyot Nam, és nekitámaszkodott a korlátnak, fájdalmas arccal meredve a távolba.

-De hogyhogy? Miért szúr hátba mindenkit, aki eddig megbízott benne? Többek közt engem is - suttogtam az utolsó mondatot már az orrom elé, miközben lehunyt szemmel próbáltam a történteket semmissé tenni, hátha csak egy csúnya álom az egész.

-Ne haragudj YoonGi-ra. Nem az ő hibája - fogta meg a vállamat NamJoon, mire értetlenül fordultam felé újra.

-Miért ne haragudjak rá? - vontam össze a szemöldököm. - Az embereidet gyilkolja, szerintem nem éppen egy megbocsátandó bűn.

Fájó szívvel intettem a farkas felé, akit éppen a földhöz szegezett Jennie egy fekete, füstölgő lánccal, JungKook meg mintha az árnyékokat vette volna irányítás alá, amik fekete nyúlványokká változva lefogták a ragadozót, pár percig mozgásképtelenné téve.

-Mert nincs eszénél - közölte a tényeket Nam. Összeráncolt szemöldökkel mértem fel YoonGi-t már vagy századszor abban a pár percben. - Az igazat megvallva, YoonGi el van átkozva pár éve.

-Elátkozva? - szeppentem meg.

-Így van - bólintott egyet. - WooSeok keze által természetesen. YoonGi minden éjjel ezzé a mutáns farkassá változik, és amíg tart az átok hatása, addig fogalma sincs arról, mit csinál. Úgy mozgatják YoonGi-t, mint egy bábut. Egy nagyon erős bábut, szinte mindennek ellenáll, kaphat bármilyen sebzést, hamar regenerálódik.

-Szóval az a farkas jel a csípőjénél nem a klán jele, ugye? - mutogattam esetlenül az említett testrész felé, előre is tudva a választ a kérdésre. Nyilvánvalóan hazudott, csak azt nem tudom, hogy miért. Megbízhatott volna bennem annyira, hogy elmondja ezt az elég fontos részletet magáról.

-Nem, tudnék róla, ha klán jele lenne, de az az átok szimbóluma - rázta meg a fejét, és megnyalta kiszáradt ajkait.

-Szóval ezért tűnt el éjjelente - értelmeztem a hallottakat keserű szájízzel, nehezen felfogva az éppen történteket.

-Igen. Próbáltuk megtörni az átkot, vagy rosszabb, de mégis jó esetben kordában tartani, észhez téríteni. De nem jártunk sikerrel, bármennyire próbálkoztunk. A nászéjszakátok előtt beadagoltunk neki egy különleges fejlesztésű, nem valami egészséges anyagot, ami segítségével a chakrarendszerének működése leállt egy kis időre. Az átok nem tudott működésbe lépni chakrahiány végett. Ezt csak azért élhette túl, mert a te világodban voltatok. Itt pár óra kérdése lett volna, hogy meghal az anyagtól - magyarázta bőszen, mire nekem kezdett minden szépen fokozatosan kitisztulni a fejemben.

-És miért mondtad azt korábban, hogy hitted azt, én már megoldottam a dolgot? - tettem fel a fejembe ötlő kérdést, miközben NamJoon egy csettintéssel fejünk fölé teremtett és kiküldött vagy ezer tűzhollót, amik támadásba is lendültek az ellenség közeledő serege felé.

-Azt hittük, az Orákulum azért erőlteti a házasságotokat, mert az első aktusotok majd feloldja az átkot. De nem így lett ezek szerint, pedig szentül meg voltunk győződve róla - rázta meg a fejét kicsit csalódottan, hogy befuccsolt a terve.