Majd... [Min Yoongi f.f]

2

Az angolt követte egy matek, egy osztályfőnöki és egy tesi. Most van a kajaszünet, nagyszünet, ki, hogy hívja, a lényeg, hogy 30 percig nincs óra. Lent az udvaron csapódunk össze mind a heten, a mai nap először. Utoljára Tae érkezik meg, mai napi áldozata, pedig ki más lenne, mint jó magam. Azzal a lendülettel, hogy a hátamra ugrik, dőlök előre én is, egy "Tae, a jó kurva anyádat" üvöltve, neki Namjoonnak, aki dominószerűen dől hátra. Egyikünket még meg tudott volna tartani, de kettőnk már nyom több, mint 100 kilót, és még sebességünk sem alacsony, innentől meg már csak fizika. Végezetül, hogy teljes legyen a dolog, ahogy a földre kerülünk telibe fejelem homlokommal Nam tökét, ami miatt egy üvöltés az ő torkát is elhagyja, és amint legurulok róla, így Taet nyomva agyon hála a könyökömnek a bordái között, magzatpózba húzódik, szemeit összeszorítva, fogai közt sziszegve szídkozódva. Felkelek, utánam Tae is az oldalát dögönyözve, hogy enyhüljön a fájdalma, Namot pedig körül álljuk, hogy ne legyen mindenki szemtanúja a szenvedésének.

-Kim Taehyung, ha nem lehet gyerekem ezek után halott vagy! - amilyen hangosan csak tudja morogja a kisebbnek, aki csak vigyorog. Ez komolyan tökkel ütött.

-Nyugi hyung, max adok kölcsön spermát! - Oké... erre már nem tudok mit mondani, de ahogy elnézem egyikünk sem. - Most mi van? Csak viccelek, tuti semmi baja. - néz ránk indokolatlan kölyökkutya szemekkel, amit mi egy "atya világ, miért is ismerjük mi ezt egyáltalán" sóhajtással letudjuk. Jinnel a kezünket nyújtjuk a haldokló srácnak, aki lassan elfogadja azokat, és felrántjuk álló helyzetbe. 

-Addig fuss amíg nem tudok utánad menni. - néz csúnyán a hibásra, aki erre csak fogja magát és mögé ugrik mint első találkozásnál. - Te meg mit csinálsz?? - néz mindenki értetlenül.

-Elbújtam. - Erre mindenki, még a feltámadt is röhögésbe kezd. Mialatt nevettünk egyik lány osztálytársunk odajött hozzánk és megkocogtatta Jin vállát. A legidősebb ezért abbahagyta a nevetést és felé fordult mosolyogva, így mind oda figyeltünk érdeklődve, hogy mi történik.

-S.. SeokJin oppa, kérlek olvasd el. - nyom a lány Jin kezébe egy lapot és avval futna el, ha a fiú el nem kapná a karját. 

-Meg sem várnád a válaszom? - mosolyog kedvesen a lányra, aki csak megrázza a fejét.

-Nem én írtam, csak találtam. - mondja, kitépi a karját és elfut.

-Hát ez fura volt... - szólal meg a legfiatalabbik.

-Majdnem annyira, mint Tae. - túl magas labda volt, muszáj volt kimondanom.

-Hé!! - vinnyog az érintett.

-De igaz. - Erősít meg Jimin is. Mindenki nevet, kivéve akinél a lap van.

-Gyerekek... - szólal meg ideges és komoly hangon, mire felé nézünk és felénk mutatja a lapot.

"Vigyázz Kim SeokJin, nehogy a polkolra juss hamarosan."

Mind megnémulunk és csak többször átolvassuk, biztosan nem csak mellé olvastuk.

-Ez kurvára nem jó vicc. - töröm meg a csended.

-Rajzolhatok rá egy faszt? - szerintem nem kell mondani ki volt ez.

-Tae!! - Szól rá Hoseok. - De ki szórakozik ilyenekkel? 

-És ha nem viccnek szánta? - kérdezem meg. Igen, az örök "optimista".

-Jin... van valaki akinek ártottál? Vagy valaki aki kifejezetten utál? Elvetted a csaját, megetted a kajáját? Akármi. - Nam is kapcsol és komolyan veszi.

-Nem... Tudtommal semmi ilyesmi nem történt. Ismertek, nem akarok senkinek se rosszat. - néz kétségbeesetten ránk.

-Hyung, mi ismerünk, de gondold végig. Még véletlenül is lehetett. - aggódva kéri gondolkodásra a legkisebb.

-Worldwide handsome vagyok gyerekek, naponta több szerelmeslevelet kapok fiúktól, lányoktól, nem tudom sokszor azt sem, hogy kitől. Lehet valaki vaktában bepróbálkozott aztán ez nem tetszett annak aki ezt írta. 

-Akkor délután átmegyünk és átnyálazzuk a mostanában kapott leveleidet. Ugye még mindig nem dobálod ki őket? - jé, Hobinak több esze van, mint gondoltam.

-Nem dobom ki őket. Mások érzéseit nem lehet semmibe venni, mégha nem is viszonzom. Megadom azt a tiszteletet nekik, hogy elteszem.

-Rendben. Akkor órák után átmegyünk. Mindenkinek jó? - Na igen, Namjoon, nem hiába cukkoljuk avval, hogy ő a leader.

-Nekünk táncunk van. - Jimin.

-Én hatig dolgozok. De utána átmehetek. Majd viszlek Kook és akkor szüleid is egy szó nélkül elengednek. -nézek a legfiatalabbra aki rábólint. Valamiért a szülei bíznak bennem, de a legtöbbször úgy féltik egy szem csemetéjüket, hogy sehova nem engedik. Bár az után, hogy milyen beállítódásuk van és a kölyök 13 évesen egyszer holtrészegen esett haza egy szülinapi buliról, nem csodálom. Velünk is szokott inni, de nagyon odafigyelünk rá.

-Rendben. Mit szeretnétek, hogy főzzek? Úgy vásárolok be, semmi nincs otthon. - az örök anyáskodó.

-Krumpli!

-Pizza!

-Hús!

-Hal!

-Mochi!

-Tokyo!

Persze, hogy mindenki mást mondd. Mindig ez van. De....

-Mivan? - egyszerre nézünk a hülye gyerekre értetlen arckifejezéssel.

-Tudjátok, mint a kimbap, csak japán, és nem jutott eszembe a neve, ezért Tokyo. - Vezeti le a rettentő ésszerű magyarázatát Tae.

-Az a sushi te barom. - neveti ki mindenki, miközben Jimin tájékoztatja a mi professzorunkat. Jó hangulatunkat a csengő vágja ketté, szóval mindenki megy órára.