Majd... [Min Yoongi f.f]

4

Ebéd után beengedtük a rossz kiskutyánkat is, aki azóta ívben elkerül. Jól teszi, még egy húzás ma és fog nélül fog hazabandukolni. Folytattuk a levelek olvasását, amikor egyszer csak Jimin felkiáltott.

-Találtam valamit! - mind köré ültünk és olvasni kezdtünk.

"Imádnivaló Kim SeokJin!
Már hosszú-hosszú ideje csakis miattad élek. Te vagy az ok amiért reggel felkelek, van erőm iskolába menni. Voltak kapcsolataim, de egyik sem számított, csak az, hogy láthatlak, nap mint nap. Persze, amikor erről a volt barátaim tudomást szereztek elhagytak, volt aki még fel is pofozott, aki bizonygatta, hogy jobb nálad, sőt olyan is aki képes lett volna megölni téged kedvesem. Kérlek vigyázz magadra, ha lehet légy az enyém, vagy csak egy randira menjünk el, már avval is bearanyoznád egész életemet. 
Szeretlek!
Shin Hyeyeon"

-Miért jön össze bárkivel is, ha nem is szereti? - értetlenkedik a legkisebb.

-Testi kielégültség. - feleli Hobi. 

-Hoseok! Ne mondj ilyeneket a gyereknek! Majd megtapasztalja, ha eljön az ideje. - szól rá az anyuci.

-Hé! Nem vagyok már olyan kicsi! Csak szerintem a lelki kielégültség fontosabb. - puffog, ilyenkor olyan, mint egy nyúl, de teljesen, nem bírom ki, elmosolyodok rajta.

-Te gondolkodsz jól. - bólint egyet, majd nagy szemekkel néz a rá. - Te mégis mikor nőttél így fel?

-Jin, még egy hónapja sem ismered. - nevet TaeTae, mai nap az első értelmes mondatával. Nem kertelek, leesett az állam, miközben a többiek nevetnek Jinen kívül.

-De komolyra fordítva. Holnap meg kell érdeklődnünk, hogy ki is volt ez a csávó, aki képes lett volna Jint megölni. - töri meg  a hangulatot Nam, mire mind rábólintunk. 

-Kezd későre járni. - nézek ki az erkélyajtón.

-És te meg lemaradsz a szépítő alvásodról? - nevet Jimin.

-Igen. És ne pofátlankodj.

-Aludjunk itt. Nem biztos, hogy ez volt az utolsó ilyen levél. - néz körbe rajtunk Hobi.

-Meg azt sem tudhatjuk, hogy ha komoly a fenyegetés, akkor Jin hyungot hol érheti veszély. - bólint rá Jungkook is.

-Hé, hé, hé! Engem kinyirnak a szüleid, ha nem viszlek haza. - szólalok fel kicsit kétségbeesetten. Tényleg tartok az apjától, az egy behemót állat.

-Majd reggel hazaviszel. Hyung kérlek!! - néz rám könyörgő bociszemekkel.

-Hjaajj... csak ha Jin is benne van. - nézek az említettre.

-Én örülök ha maradtok. - mosolyog ránk.

-És hogy alszunk? Nincs annyi szoba. 

-Ki vagy te és mit tettél TaeTae-vel? - nézünk rá nagy szemekkel, egyszerre kérdezve. Ma már két értelmes megnyilvánulás! Kettő! Emberek ez rekord!!

-Nem vagyok hülye, ezt kikérem magamnak. - puffog, akár egy hörcsög.

-Majd Yoongival átmegyünk hozzánk. Úgy van elég hely, közelben maradunk és nem kell holnap egész álló nap a morgását hallgatnunk amiért csúnya a feje.

-HÉ! - vágok egy kicsit erősebbet a tarkójára, mire odakap és dörgölni kezdi a helyét, hogy csillapodjon fájdalma. Mint a legtöbb ilyenen, ezen is nevetnek a többiek.

-Rendben, így jó lesz. Akkor irány fürdeni, TaeTae, kezd te. - Adja ki a parancsot Jin, mire mindenki nekilát a dolgának, mi meg Nammal hozzájuk megyünk, miután elköszöntünk. Átérve hozzájuk már megint sötétség fogad.

-Most mennyi ideig nincsenek itthon? - gondolok a szüleire, amit pontosan ért. Szülei állandóan utaznak, vagy nyaralnak, vagy munka, sose tudni, csak azt, hogy alig vannak itthon.

-Három hetet mondtak még múlthéten, de ahogy ismerem őket lesz másfél hónap is, megint tenger mellé mentek. Menj csak fürdeni, addig megágyazok.

-Köszi. - bemegyek Nam szobájába, kiveszem az egyik boxeremet, meg egy halványkék pólómat, amit alvósként tartok itt, néhány utcai cuccal egyetemben, majd felkapok egy törölközőt egy másik szekrényből, és be is foglalom a hatalmas fürdőt. Vagy fél órán át áztatom magamat, amikor Namjoon a lelket kiijesztve belőlem nekiáll dörömbölni az ajtón. - Megyek, két perc! - kiabálok ki neki, majd gyorsan átmosom habtestem, megtörölközök, felveszem a ruhákat, kiterítem a törcsit és megyek is a szobába, ahol már az ágy mellett ott van a matrac is, amin ilyenkor Ő szokott aludni. - Mehetsz.

-Megy a faszom, majd reggel. - dörmögi betakarózás közben, én meg átlépve felette bedőlök az ágyába. Talán még kényelmesebb is, mint a sajátom. Elhelyezkedtem és álomra hajtottam a fejem amikor egy mély orgánum nem hagyja, hogy áttévedjek Dreamland csodás világába. - Egyébként... Most tényleg csak bevédted JungKookot, vagy komolyan meleg, vagy biszex vagy? - felkönyökölve fordultam felé.

-Egy, ezt komolyan megkérdezted? Kettő, csak bevédtem. Három, miért lényeges ez?

-Igen, értem, mert, hogy tartsam magam a legjobb haverodnak, ha még azt se tudom, hogy mi a nemi identitásod?

-Olyan heteró vagyok, mint te.

-Akkor te se vagy az. -egekig felszaladt a szemöldököm.

-Mivan?

-Biszex vagyok.

-És hogy várod el, hogy... na mindegy. 

-Ugye engem sem ítélsz el? - aggódás csengett a hangjában.

-Nem. Nincs miért elítélnem téged. Csak annyit magyarázz már el... Fiúként mit tudsz egy másik hímben szeretni? Vagy ha nem is szeretni, de mi az ami miatt képes lennél rávetni magad? Mert gondolom, te nem aláfekvős vagy.

-Max ha engem lovagolnak. - nevet fel halkan. - Őszintén? Még nem voltam együtt fiúval, csak van amikor egész egyszerűen ők jönnek be. De aki tetszik, hiába fiú, gyönyörűnek látom, imádom az illatát, legszívesebben egész álló nap ölelgetném és minden rossztól megvédeném.

-Nam... ez... hihetetlen gusztustalanul nyálas volt. 

-Tudtam, hogy ezt mondod. Ezért sem veled beszélem meg az ilyen dolgaimat.

-Most ez kicsit rosszul is esett, meg örülök is neki. De mostmár alvás.

-Jó éjt! - és pár pillanaton belül már mindketten durmolunk.