Majd... [Min Yoongi f.f]

13

Szerintetek mi a világ egyik lehető legrosszabb érzése? Számomra a tehetetlenség. Beleőrülök. Se ötletem nincs, fáradt is vagyok, de az adrenalin is dolgozik bennem bőven, így képtelen vagyok pihenni is. A gondolataim már-már üresek, de mégis bántanak. Ebből az ürességből a csengő hangja ránt ki. Már épp állnék fel, de NamJoon beelőz. Ha már így felzavartak, ránézek a konyha falán ketyegő analóg órára. Hajnali 4 óra. Észre sem vettem, hogy így el ment az idő. Balra fordítom fejem, hogy ránézzek legidősebb társamra, aki az asztalra borulva, eltorzult arccal alszik.

-Sziasztok! - köszön halkan, egy elég ismerős, mély hang. Valamelyest nyugtatólag hat rám, JungKook apjának hangja. - Áthoztam Colly-t. Ejha, jó szarul festesz te is. - intézi hozzám szavait, amivel próbálná oldani a hangulatot, de nagyon nem jön össze neki, nem tudok úgy reagálni, mint ahogyan azt általában. Csak egyet biccentek, hogy vettem, de leszarom. 

-Hol az eb? - nézek körül, de sehol nem látom azt a bestiát.

-Nem jön be. - jelenti ki határozottan Nam. - Elég nagy a kert, legyen az elég neki. 

-Fiam merre? - mutatja a nem túl aggódó szülő álarcát, de mégis kiveszem tekintetéből, hogy ha nem vigyázunk rá, akkor nem a gyilkos fog minket megölni, hanem ő maga. Na igen, akármennyire is kemény, a családja a puha oldala. 

-Emeleten, Nam szobájában, Jiminnel. - adom a választ kérdésére. 

-Ajajj, remélem Jimin fog tudni járni. - kikerekedett szemekkel nézünk a férfira. Mivan? Értetlen fejünket látva elneveti magát. - Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, hogy Kook meleg. Állandóan együtt lógtok, biztosan észrevehettétek már.

-Ácsi. Komolyan coming out-olt már otthon? Mi csak 2-3 napja tudjuk. - hápogva Nam dolgozza fel a tényeket.

-Nem kellett, mindig is tudtuk. Bár már egy ideje nem áradozik úgy, mint kicsiként. De hát nem az a lényeg, hogy kihez vonzódik, amíg nem bántja az illető, addig elfogadjuk és támogatjuk. Ha bárki összetöri, az nem éli túl. - lapogatja meg jobb oldalán szolgálati fegyverét. Egy sajnálkozó pillantást vetek Jin felé, aki már kótyagosan pislogva igyekszik felébredni, de látszik rajta, hogy fejben még nem teljesen van közöttünk. - Nyugi YoonGi, pontosan tudom, hogy kit fenyegetek. - értetlen pillantáomat egyből reagálja. - Nyomozó vagyok, élesebb a szemem, mint azt te gondolnád. 

-Akkor az ügy miért nem halad?

-Ki mondta, hogy nem? - fél szemöldökét felhúzva néz rám, mintha teljesen hülye lennék. Kezd felhúzni.

-Ne kelljen már fogóval kihúzni az összes szót. - hoppálé, Namot hamarabb felcseszte, mint engem. Diadalittasan elmosolyodik. Tetszik neki, hogy tudásfölényben van.

-A levélnek semmi köze nincsen ehhez. A csaj meg csak nagyzolásból írta, amit. Az autó már kőrözés alatt volt, amikor jelentettétek, meg is találtuk, de csak a tulaj nő ujjlenyomatait találtuk benne.

-Hogy a faszba vagy ilyen friss, ha ezek szerint te se aludtál? - már értem, hogy Kooknak honnan jön a hiperaktivitása.

-Tiszteletet fiam, és még nem fejeztem be. A módszerei alapján vagy egy másoló vagy az eredeti sorozatgyilkosról beszélünk. Nem régen került háziőrizetbe jó magaviselet miatt. Viszont, túl sok mindent tud rólatok, szóval biztosan nem egy emberről van szó, legalább kettő. A fiú akit láttatok lehet a másik, vagy egyike a segítői közül, ugyanis a férfi, Dong EunHyuk, egy testesebb, középmagas figura, 43 éves, 11 éve került be a börtönbe. Jelenleg ő a fő gyanúsítottunk és megfigyelés alatt tartjuk. Azonban fennáll a lehetősége annak, hogy egy utánzó, vagy valaki aki EunHyuk ellensége és rá akarja kenni a gyanút. És amit most elmondtam azt megtartjátok magatokban, mert szigorúan tilos lenne bármit is mondanom.