Majd... [Min Yoongi f.f]

16

Bő két óra elteltével már csak Nam és én állunk a bejárati ajtó előtt, ami épp az előző pillanatban csukódott be. 

Túl vagyunk a sok-sok telefonhíváson, egy órás civódáson, hogy mi legyen a célállomás, ami úgy nézett ki, hogy mindannyiunk telefonján kihangosítva a szülők és Kook bátyja is beszáltak a vitába. Végül 4 szavazattal nyert Olaszország, ahonnan kértem, hogy hozzanak Limoncellot, mert hát kedvenc italaim közé tartozik. Egy ma délután 4 órási gépre sikerült is megvenni a jegyeket, ami elég borsos összeg volt, de ez most nem számít. A fő, hogy a legtöbben biztonságban legyenek. Jimin bocsánatot kért Jintől a kirohanásáért, viszont azóta Kookot nem engedte el, legalább a kezét fogja. Kicsit vicces, hogy a legidősebbnek a legfiatalabb nyújtja a támaszt.
A szállást már NamJoon intézte egyedül, nem akartuk még egyszer lefutni a veszekedős köröket, így mindenki bízva hagyta. Egy négy csillagos apartmant foglalt le, all inclusive ellátással. 

-Na pakoljunk. - bevágok egy hátra arcot és megindulok Nam szobájába.

-Mégis mit? - néz rám értetlenül, mint egy pincsi úgy követve.

-Átmegyünk hozzánk. Nem akarok a szüleimtől messze lenni. 

-Suga, mindketten ismerjük a szüleidet. Nem fognak egymás nélkül sehova se menni, egy helyen dolgoznak. Anyudtól meg még az ISIS vezetősége is beszarna. - ezt persze megmosolygom, mert tény ami tény, van egy természete és kisugárzása, ereje. Viszont attól még mindig egy 162 centis, vékony nő. 

-Tudom. De ettől függetlenül megyünk. Colly-t is elvitte Kook faterja, így nem kell miről gondoskodnunk sem. 

-Úristen, YoonGi! Valamit kurvára nem néztünk meg!

-Te meg miről beszélsz? - az arcot amit vág, képtelenség körülírni. Elborzadt, de közben örül, rosszul van, de izgatott is. Válasz helyett, csak megragadja a kezemet, magával húz a hátsó bejárathoz, feloltja a kinti lámpákat, riasztót kinyomva kirángat a hidegbe. A ház jobb oldalához vezet, ott is felolt egy külső fényforrást és le is esik mire gondol. A pince. Nem vagyok beszari, de minden horror így kezdődik. Én oda le nem megyek. 

-A lakat nincs rajta, pedig biztos, hogy apa visszatette, sose felejti el. - kinyitja az ajtót és ott is fényt olt. - Gyere.

-Biztos, hogy nem és te sem mész. - most én nyúlok csuklója után, hogy visszahúzzam, ugyanis megindult lefele. - Reggel felhívjuk Mr. Jeont és szólunk neki. Még a végén van lent valami bizonyíték és mi akaratlanul is tönkretehetjük. Főleg téged ismerve. 

-De...

-Menjünk be, pihenjünk. Reggel felhívjuk, aztán összepakolsz néhány ruhát és átmegyünk hozzánk. 

Még cikázik párat tekintete a pince és az én szemeim közt, majd egy megadó sóhajt hallat.

-Rendben.

Lekapcsolgatva a villanyokat útunkon vissza fele, csak a házban döbbenek rá, hogy milyen hideg is van kint. Szinte fáj, ahogyan a hideg levegőről belépünk a meleg belső térben, már-már kiolvaszt. Megkockáztatom már lassan mínuszok lesznek. Bár még csak most kezdődik az október, de nem lepődnék meg, ha a hajnalokban már fagyna.

-Átfagytam. – borzong meg a mellettem álló góliát.

-Nem vagy egyedül. Stip-stop enyém a fürdő! – és evvel a lendülettel, ahogy kimondtam, inkább már kiabáltam, futok fel a lépcsőn, hogy befoglalhassam az említett helyiséget.

Már épp a kilincsért nyúlok, mikor vállamnál fogva visszatart, pördít rajtam egyet, így helyet cserélve Ő kerül a fürdőhöz közelebb. Nem hagyva magamat, gyorsan kapcsolok és előre nyújtott karja alatt átbújva, konkrétan a falap és közé préselődök, és, mivel már nyitotta az ajtót, így egyik támaszom eltűnik, pofával előre dőlök be a helyiségbe. Már azon gondolkodok, hogy mimet kell majd a sürgősségin ellátni, de a várt csapódás nem történik meg. Majdnem felnevetek, hogy a helyzet külső szemmel hogyan nézhet ki, ugyanis Nam elkapta a bal könyökhajlatomat és jobb alkaromat, úgy lógok előrefele. Mikor már épp kezd fájdalmassá válni, lassan leenged hasonfekvésbe, karjaimat oldalaim mellé pakolja.