Majd... [Min Yoongi f.f]

24

Az ünnepek kellemesen teltek, halad az élet tovább. Már nem is jutnak eszembe az álmomban történtek, az utóbbi hónapban csak egyszer kapott el a pánik roham, férfiasan bevallom még a sikítófrász is kerülgetett akkor. Taehyung, ki más lehetett volna az okozója. Eljátszotta, ráadásul pont Jin lakásán, a kutyás előadását, ugyanabban a sorrendben és ugyanazokat a reakciókat kiváltva. Nam kicsit eréjesebben lépett akkor fel, igyekezve a többieknek elterelnie a figyelmét rólam, Jint leszámítva senki nem jött rá, hogy valami nem okés. Így kénytelen voltam neki is elmondani. Viszont úgy két napig elég nehéz volt lekaparni TaeTae-ről, mint valami örző-védő eb figyeltem rá.

Az újévi partin ahol voltunk, Hoseoknak is sikerült becsajoznia, egy egyetemista, dögös vadmacskát szedett fel, akivel azóta együtt vannak, és bizony ma már február 27-e van, a napja, hogy minden kibaszott rögzívő lekerül rólam, az első gyógytorna napja. Hihetetlenül unalmas és kellemetlen másfél órán vagyok túl, de kárpótol az, hogy NamJoon vár rám és egy kajavásárlást követően már megyünk is hozzá.

Ja igen, az utóbbi időben jóformán odaköltöztem, még a stúdiómat is átcipeltük a srácokkal egy külön szobába, ugyanis Nam karácsonyi ajándéknak megkapta a házat, hivatalosan is a nevére irattva, a szülei meg Balin vagy hol a kínban vettek maguknak egy luxusszállót. A szüleink tudják, hogy együtt vagyunk, csak a suliban nem mutatjuk ki nyíltan, mint a JinKook páros, ugyanazt a viselkedést mutatjuk, még úgy is, hogy meg sem beszéltük, így jó nekünk. A legjobb barátok maradtunk még így is. Anyám reakciója csak annyi volt, hogy Ő azt hitte, hogy Mi már réges rég járunk, apám csak annyit kért, hogy figyeljünk egymásra és a könnyen beszorulható játékokat mellőzzük, mert már nem egy olyan műtétje volt. Mondhatom, erre igazán kíváncsiak voltunk és Namon látszott, hogy erre nem számított, de hát mégis csak az én faterom, egy vérből vagyunk. Drága párom szülei, ki sem találja senki, telibe szarta, csak egy „ok"-kal lerendezték.

Azóta a decemberi éjszaka óta már elég gyakran voltunk együtt, ami minden egyes alkalommal egyre jobb, már egyáltalán eszembe se jut az, hogy megnézzek másokat magamnak. És még ha nem is mondom ki, mindent megpróbálok elkövetni azért, hogy érezze a szeretetemet. Még új ez a párkapcsolatosdi nekem, de meg fogom szokni. Idővel biztosan.

Az élet megy, én pedig a jelennek élek, hogy ne legyen mit megbánnom. Kihasználom a boldogságot, a sok szeretet, amit NamJoontól kapok, valamennyire a szüleimre is jobban hallgatok, bár ezt inkább csak az egyre jobb jegyeim mutatják, amit a tanárok nem is tudnak hova tenni. Kihasználom az időt, amit a barátaimmal tölthetek, Tae minden egyes idiótaságát, Jin szülői gondoskodását, Kook olykor gyerekes, máskor nagyon is bölcs mondandóját szinte iszom, az összes alkalmat amikor Jimin vagy Hoseok feldob egy-egy magaslabdát. Szerencsés vagyok, hogy őket rendelte mellém valami felsőbb erő, hálás vagyok neki.

Szerintem érezhető, hogy vége. Még hozok egy kis magyarázatot, meg tényeket. Remélem élveztétek.