Majd... [Min Yoongi f.f]

9

A levelet elolvasva ismét csak dühroham vágott át egész lényemen. Rendesen vissza kell fognom magam annak érdekébe, hogy ne tegyem Jin lakását Namjoon szobájához hasonlatossá. A lapot zsebembe gyűröm, majd amilyen gyorsan csak tudok távozok ugyanazon az útvonalon visszafele, persze csak miután mindent bezártam magam után. Visszaérve felvágtázok a szobába, út közben a kanapé mellé hajítva a sporttáskát, és épp Nam mögött sikerül belépni, levegőt kissé gyorsabban véve, de igyekszem nem feltűnően tenni. 

-Azt honnét szedted? - néz rám felvont szemöldökkel és mutat a nagy ládára ami a jobb kezemben lóg.

-Jintől. - ennyit arról, hogy lebukjak. - Na ülj már le. - tolom az ágyra a vállánál fogva. - Elintézem előbb a sebeidet, addig nem kell a lebaszás, elég ha utána idegesítesz fel vele, még a végén te jársz rosszul. - egy sóhaj kísérletében leül az ágyra, látszik rajta, hogy nagyon elfolytja a kiakadását, de ha mázlim van nem fog leszólni, miután lekezeltem sem. Amíg én előveszem a gézlapokat és a leukoplastot (a/n: aki nem tudná az az erős ragtapaszhoz hasonló anyag az), Ő addig lekapja a felvett pólóját, amit alapból nem vágok, hogy minek kellett, de az Ő dolga. 

Jól begyakorolt mozdulatokkal hamar egy gézlapokkal kirakott csík fedi Nam mellkasán lévő hosszú csíkot, aztán karjával is eljátszom ugyanezt a kört, azt még fáslival is szorosan, de nem annyira, hogy elszorítsa a keringését, körbetekerem, hogy rendesen helyükön maradjanak a fehér lapok. Szerencsére már csak szivárog a vér, nem ömlik.

-Hmm... - állam dörzsölgetve nézek rajta végig, mintha nagyon gondolkoznék. - Csináljak belőled múmiát vagy ne? - meredek szemébe, kicsit játékosabbra véve a figurát, hátha dob valamit ezen a merev hangulaton.

-Nincs rá szükség. - állna fel, de most én kapom el és rántom vissza, bár én az ágyra és nem a lábaim közé, fekvő helyzetbe. 

-Mi kell? Most pihenj, nem kevés vért vesztettél. - végigfutom szemeimmel az ágyneműt, amit valószínüleg ki kell majd dobni. 

-Semmi. Csak gondoltam ránézek a többiekre is. - szavaival ellenben viszont fekve marad.

-Nem kell. Kook és Jin alszik, Hobi a konyhában mereng, de jobb ha most nem zavarjuk. Jimint nem láttam, de szerintem csak befoglalta valamelyik lenti szobát.

-Értem. És miért mentél át Jinhez? - nem épp kedves hangnemmel von kérdőre.

-Azért ott. - mutatok a ládára. - Nálad nem volt normális. Meg akkor már hoztam Jinnek át ruhákat is. Viszont mikor ott voltam... - nem tudom hogyan mondjam el. Muszáj lesz, de nem tudom miképpen. 

-Mi volt? - ülne fel, hogy a szemembe tudjon nézni, amit idő közben inkább a padlóra szegeztem, számat harapdálva gondolkodva, hogy mégis miképpen tállaljam az információt, de visszanyomom fekvő helyzetébe, ügyelve ne a sebhez nyúljak.

-A házban volt. - nyögöm ki nagy nehezen. Kezeim alatt érzem, ahogy megfeszül és ismét tápászkodna fel, de nem hagyom. - Had mondjam végig. Te meg maradj veszteg, nem akarom, hogy összeess. - Ahogy úgy látom, valamelyest lehiggadt, folytatom. - Nem láttam, se hallottam. Viszont volt egy levél az ajtó alatt, ami nem volt ott amikor bementem. Egy... - itt megcsuklott a hangom. - ...fénykép volt benne, meg egy üzenet. Viszont a képet elégedtem, csak a rendőröknek mondom majd el, hogy mi volt rajta, ne is faggass elég lesz egyszer. Nem akarok rá emlékezni. - temetem kezeim közé fejemet, bár leginkább homlokomat, hogy hideg tenyerem hűtse le valamennyire. 

-Te megőrültél? Így nincs róla bizonyíték! - vág közbe, de még mielőtt folytathatná, most én szólok közbe.

-Inkább így vezettem le a dühömet, mint rombolással. És nem akartam, hogy véletlenül is, de meglássátok. A levelet megtartottam. Ha felébrednek a hétalvók, megkérem Kookot, hogy hívja ide az apját, odaadom neki.