Majd... [Min Yoongi f.f]

3

Hetedik órám után hazasiettem átöltözni, hogy háromra a munkahelyemre érhessek, ami egyébként a kis Kookie házától egy sarokra található, majd motorra pattanva sikeresen beestem 14:57-kor. Rekord! Általában 1-2 percet késni szoktam, egyik kollégám még meg is kérdezte, beteg vagyok-e. Hát igen, ez vagyok én. Mióta betöltöttem a 14-et itt dolgozok. Tudom, hogy a szüleim bármit megadnának nekem, de szeretek megdolgozni azért a pénzért amit elköltök, többnyire a kis saját stúdióm fejlesztésére. 

Felvettem a kis kötényemet a fekete farmer és fehér ing fölé (a/n: mibe, hogy volt aki a képben lévő ruhába képzelte el h Yoongi motorozik? XD), majd mentem is felvenni a rendeléseket.

A munkaidőm hamar elért a végéhez, és indulhattam is a gyerekért. Szülei elengedték, amint megláttak és pattant is fel mögém, persze tisztes távolságba, de kapaszkodott még rendesen. Alig telt bele 10 percbe, hogy odaérjünk Jinék külvárosi házához. Ide már álmomban is eltalálok, már-már második otthonom, mind Jin, mind Nam otthona. Leraktam a garázsba a motoromat, és az onnan nyíló ajtón át be is léptünk egy kis szobába, ahol ledobtuk cipőinket és a dzsekiket, betrappoltunk a nappaliba, ahol köszöntünk Jin könyvelőként dolgozó anyukájával, aki most is a gépe mögött végezte a munkát, egy a nappaliból nyíló szobában, nyitott ajtók mellett, felmentünk a lépcsőn és végül a lépcső tetején nyíló szoba ajtaján lekopogtam a Mario játék dallamának az elejét, és már nyílt is az ajtó. Egy lakás a házban jóformán, még konyha is volt fent, ahonnan mennyei illatok szállingózta kifele.

-Sziasztok! Ez gyors volt. Még nincs kész a kaja, de addig menjetek csak a többiekhez. - bólintottam és bementem a nappaliba, de az ajtóba meg is torpantam és a házigazda felé fordultam.

-Jin... Nem arról volt szó, hogy csak az utóbbiakat nézzük át? 

-De. Ezek azok, a legöregebb is egy hónapos. - Amint a maknae meglátta mi uralkodik ott, be is ment a konyhába.

-Hyung, mit kell még csinálni a zabával? - A rangidős csak mosolyogva megcsóválta a fejét és ment vissza, hogy a legfiatalabbal befejezhesse az étket.

-Meg kell még pucol... - ennyit még hallottam, majd a többiekhez ültem le és kínlódva néztem szét.

-Mondjátok, hogy a kisebb kupac van csak hátra...

-Mondom, ha azt szeretnéd, hogy hazudjak. - felelte Hoseok fejét nem emelve el az olvasásból.

-Nemár~ Inkább alszok. - ahogy kimondtam dőltem is el Nam és Jimin mögött a kanapén, a támla fele fordulva. Baromi kényelmes, mondhatom...

-Ezt most ne lustuld el, YoonGi, kérlek. - szól rám Namjoon, és még az oldalamat is elkezdi böködni, amit tudja, hogy rühellek. 4 másodperc kellett, hogy megtörjek, elkapjam a vállát és azon támaszkodva húzzam fel magam. Szó nélkül a kezembe nyomott pár levelet, hogy olvasgassam. A negyedik után, hátravetettem a fejem a kanapé támlájának és elkezdtem nyűglődni, és mint valami hisztis picsa rángatózni. - Befejezted? - néz rám Namjoon szúrós szemekkel.

-Be. De az olvasást is. Hogy bírjátok ti ilyen jól? Undorítóan nyálasak ezek a fecnik. Konkrétan jó, hogy azt nem írja le, hogy milyen ízűnek képzeli Jin gecijét ez a hímszuka. 

-Örülj neki, én már olvastam olyat is. - szólal meg most először Jimin azóta, hogy itt vagyok. 

-Fujj, nemár~ És ezeket Jin megtartja? Hova kerültem én? - semmi kedvem ehhez az egészhez. - Ráadásul hímektől.

-Ennyire homofób vagy? - nem tudom, ki hogy van vele, de Nam hangjában mintha kis megbántódottságot hallanék, ezért is kapom rá a tekintetem, kissé meglepődve.

-Nem, nem vagyok. Van meleg ismerősöm, és imádom, mármint mint havert, viszont az ilyen buzeráns majmoktól irtózok.

-Ácsi... rajtunk kívül még... várj! Kiről tudod, hogy meleg közülünk? - Ó, Namjoon, hogy ilyenkor hogy utálom azt a hatalmas IQ számodat. És persze Kook és Jin is most kell, hogy belépjenek.

-Egy szóval nem mondtam, hogy innen van az illető.

-Suga... a legjobb haverod vagyok, tudom, hogy kikkel barátkozol. - körbenéztem futólag mindenkin, hogy ne tűnjön fe az, hogy a maknae reakciójára vagyok kíváncsi. És azok a könyörgő szemek, hogy ne mondjam el, te jó ég... Jungkook ezért meg jösz nekem eggyel. Egy hatalmas sóhaj után mélyen legjobb barátom szemébe néztem.

-Mi van ha azt mondom, hogy magamról beszéltem? - hirtelen csönd támad és mindenki kimeresztett szemekkel néz rám. Miért ilyen nagy az a kibaszott szívem? Már vagy egy perce beállt ez a fülsüketítő csend. 

-Nem hiszek neked. Mindig a csajokat nézed meg magadnak.

-Most komolyan Nam? Szerinted majd elkezdem nyíltan stírölni a pasikat? - oké, mostmár jobb lenne, ha nem kéne bizonygatnom.

-Jó, oké, ezt aláírom. De akkor miért nem mondtad el? Legalább nekem? – néz rám szomorú szemeivel. Utálom ezeket a szemeket látni. Ezt keményen behajtom rajtad Jungkook.

-Szerinted ez olyan egyszerű? Mert, akkor...

-Mert Yoongi hyung nem az. – kapjuk fejünket mind a hang forrása felé. Jungkook felé.

-De hát.. most vallotta be. – Mutat rám mutató ujjával Jimin, mint valami gyanúsítottra, végig a fiatalabbat nézve értetlenkedve, aki alig láthatóan, de remeg.

-En... Engem védett. – remeg meg a hangja, szája már sírásra áll. - Ne bántsátok hyungot, tőlem kell csak undorod... - nem bírta befejezni, mert a mellette álló Jin megölelte. Mit megölelte, kiszorította belőle még a szuszt is.

-Ne legyél hülye! – wowowoow Jin „csúnyán" beszél! – Senkitől nem kell undorodni, ilyenre még csak ne is merj gondolni. Úgy vagy jó ahogy vagy. És ez mindenkire vonatkozik. – néz végig rajtunk. Nekem most csak a lesokkolódott srác jár a fejemben. Ez hülye. Jin pedig még hülyébb. Pont Ő ölelgeti. A pár pillanatos csendet egy nyekkenés zavarja meg, amit követ az, hogy Kook elkezdi ütögetni Jin felkarját.

-Engedd már el, megfolytod. – nevet fel Jimin, majd amint a kicsike kap megint levegőt visszaáll a normális hangulat. 

-Na, most, hogy ezt így megbeszéltük, gyertek enni. - Kibattyogtunk az ebédlőasztalhoz, amin terülj terülj asztalkám volt. 

-Egyébként... Taehyung merre van? - néz körben Hobi.

-Nem tudom. - Jimin.

-Passz. - Nam.

-Valahol a házban kéne lennie. - Jin.

-TAEHYUNG! - üvölti el magát Hoseok.

-MIAFASZ??!!! - visít fel a maknae és ugrik meg a széken. Ma elég sok figyelem az övé, úgy látszik.

- Mi az? - Kérdez rá Nam.

-MI A JÓ KURVA ANYÁM??!! - ugrik meg Jimin is, miközben a maknae visszatért hozzánk a sokkból és az asztal alá néz.

-Csak TaeTae. - ül vissza a helyére normálisan, mintha mi sem történt volna.

-HALOTT VAGY TAEHYUNG! - ordít fel a jobb oldalamon ülő Namjoon is, amitől én is megugrok ijedtemben.

-Adjatok már kaját, éhen halok! - szól az asztal alatt lévő.

-Ülj le és egyél rendesen. - hajol le hozzá Jin.

-De most kutya vagyok és a kutyák nem esznek asztalnál.

-Erre már inkább rá se kérdezek... Együnk. - ekkor pedig az én lábamat harapja meg ez a balfarok. - HARAPDÁLD A FASZODAT, TE ELMEBAJOS! - azzal a lendülettel hátratolom a széket, Tae nyakánál elkapom a pulcsiját, felrángatom onnan, kivonszolom az erkélyre és kizárom. A többiek csak tátott szájjal néznek.

-Benned mióta van ennyi erő? - néz rám nagy szemekkel Jimin.

-Az, hogy kerülöm az erőfitoktatós szitukat nem azért van, mert gyenge vagyok, hanem mert lusta, viszont ez ma már kijárt neki.

-Oké, többet nem kötekedek. - Hobi kijelentésén még felnevetnek néhányan, majd nekiállunk enni, végre valahára.