Majd... [Min Yoongi f.f]

22

Hihetetlen sebességgel eltelt ez a két hét. És tényleg kibírtuk, hogy ne áruljuk el másoknak, hogy kit húztunk. Bár nekem nem volt nehéz dolgom, ugyanis a stúdiómba bezárkózva alig kommunikáltam kifele, csak az iskolában. NamJoon-t is hanyagoltam, max néha benézett, volt amikor a frász jött rám miatta. Így jött rá, hogy egy alapot fogok ajándékba adni, csak azt nem, hogy kinek. És most örülök, hogy nem őt húztam, bár így is lesz számára is egy gift-em.

Még ma, 23-án is van tanítás, csak mi nem megyünk be. Vagyis a maknae line-t beparancsoltuk, mert még ma is dolgozatokat írnak, minket meg kiírtak szüleim orvosival. Szóval reggel kilencre átmegyek Namhoz, a pendrive-val a zsebemben. Még jó, hogy nem kell csomagolni, azt utálom és nem is tudok szépen.

Belépve megszédülök. A fa már bent van, nem is akármekkora, viszont élő és szemetelt is, nem kicsit. Ezt én miért vállaltam el? Na már nincs visszaút, ez egyszer megteszem. Alig, hogy lekerül rólam a bakancs és kiegyenesedek, a számat támadás éri és egy test meg a fal közé szorulok. Ami meglepő, hogy nem ijedtem meg, pedig tényleg nem számítottam rá. Habozás nélkül viszonzom az üdvözlést, ami kicsit hosszúra nyúlik, de nem bánom. Elválva egymástól, a nyálas száját a homlokomba törli, amiért mellkasánál meglököm.

-Na elmész a picsába. – pólója aljába kenem a nyálát, majd kikerülve bentebb fáradok.

-Már hiányoztál. – nevetve jön utánam.

-Te is. – evvel lesokkoltam. Lefagyott, mint az XP a bemutatásakor. Egyszer sem viszonoztam még egyik hasonló megszólalását sem. Ma még párszor lesz ilyen állapotban szerintem. – Na akkor én most neki is látok. A klotyót rád bízhatom? – azt már csak nem teszi tönkre.

-A... Aha. – ahogy elmegy kipucolni az említett helyet, nem bírom és hangosan felnevetek rajta. Nem gúnyosan, semmi ilyesmi, csak jólesően.

Majd egy teljes napnak tűnik, mire végzek mindennel, még úgy is, hogy Nam tényleg, normálisan, balesetmentesen segít, pedig csak fél négy, amikor kidőlök a kanapén elégedetten. Még fürdeni is akarok, de az várhat 10 percet, amíg összekapom magam, úgyis van fél óránk, mire a többiek is beállítanak.

-Kezdem a fürdést. – simít végig az arcélemen ahogy elhalad mellettem, én meg hüvelykem felmutatásával jelzem, hogy vettem.

Már majdnem bealszom, amikor nyílik a bejárati ajtó. A kanapé karfájáról hátralógatva a fejem nézek az érkezőre, aki koszos cipőstül szalad be és ugrik rám. Fájdalmasan nyögök Jimin súlya alatt, aki csak nevet, egészen addig, míg meg nem érzi, hogy büdös vagyok.

-Fúj, Hyung, fürödj le, szaglasz! – ül fel derekamon befogott orral.

-Akkor kezdjük ott, hogy egy, hulla vagyok, kettő Nam fürdik, három... - itt veszek egy mély levegőt és torkomszakadtából ráüvöltök – ELMÉSZ A ROHADT KURVA ELŐSZOBÁBA, LEVESZED A CIPŐD ÉS FELTAKARÍTASZ MAGAD UTÁN SEGGDUGASZ!

Erre persze megjelenik a házigazda, abban a pillanatban, amikor lelököm magamról a kertitörpét, aki nyekkenve ér földet. Csak nyakbehúzva mered rám és várja mikor folytatom a lebaszását azzal, hogy ne ugráljon rám, de inkább betrappolok a kellemesen NamJoon illatú fürdőbe, magamra zárva az ajtót. Ha nem lesz tisztaság mire kimegyek, megfojtom.

Most csak zuhanyzok, nem akarok a kádba bealudni, de így is eltelik bő negyed óra, mire befejezem. Aha, csak váltóruha nincs nálam. Én, az ész. Gratulálok magamnak. Ha a fülem nem csal, már a legtöbben itt vannak. Hát akkor legyen egy boldog napjuk. Szó-szó megtörölközök, azt a derekam köré csavarom, és mivel az alsó fürdőbe jöttem, kénytelen vagyok felbaktatni a lépcsőn. Szinte érzem az égető tekinteteket magamon, a lépcső végén lelesek, kik azok, de csak Nam bámulja a seggem, Jin pedig kissé szomorkásan Namot. A fal mögött eltűnve elvigyorodok, kissé vicces, hogy Jin nem tud róla és sajnálja barátomat.