Légszomj

8. Fejezet

-Jobban vagy, Hercegnő? - kérdezte. Egy padon ültünk az iskola melletti parkban. Alig tíz perce, hogy kirohant velem az épületből. Csak magam elé bámultam. Nem tudtam kiverni a fejemből Bangsu holttestét, és a tényt, hogy talán a gyilkosa mellett ülök. Óvatosan bólintottam. Nagyot nyeltem, és összeszedtem a gondolataimat.
-Kwang...
-Tessék? - rám emelte tekintetét.
-Ugye... Ugye tényleg nem te voltál...? - Nem bíztam benne. Csak pár napja ismertem. Fogalmam sem volt mit tegyek.
-Ha azt mondom, hogy nem, akkor elhiszed? - kérdezte, majd felült a pad háttámlájára.
-Nem tudom...Ne haragudj... - feleltem őszintén
-Sejtettem. -lágyan elmosolyodott.
-Szólnunk kell... Valakinek...
-Nem. - jelentette ki határozottan.
-Kwang! Ez egy gyilkosság! Bangsut keresni fogják! És ha megtalálják a holttestet, akkor mi leszünk az első számú gyanúsítottak! - kissé szédülve de felálltam.
-Chiyun... - a vállamra tette a kezét. - A gyanúd nem volt alaptalan... Talán én vagyok az utolsó, aki élve látta Bangsut... És egy olyan pincében voltunk, aminek a kulcsa lopott... Ha szólunk valakinek... Akkor ugyan ott vagyunk... Minket gyanúsítanak majd.
-De.. - a szívem hevesen kezdett verni. Egy hulla van az iskola pincéjében... És nem szólhatunk senkinek róla... - Akkor... Mit tegyünk? Kwang! Nem csinálhatunk úgy, mintha mi sem történt volna!
-Nem. Ebben igazad van. Az egyetlen amit tehetünk... Hogy visszamegyünk oda... És kiderítjük, hogy mi történt Bangsuval.
-Mi? Te és én? - A szavak olyan furcsán hagyták el ajkaimat. Mintha a jelentésük mögött lenne valami más... Mintha nem is arra használtam volna őket amire valók...
-Nem muszáj segítened. Nem akarlak nagyobb bajba keverni téged.
-N...Nem... Én szeretnék segíteni.
-Chiyun... Mivel még nem vagyunk 18 évesek... Ezért még nem tehetünk meg mindent... - hangja kínzóan elmélyült. Hallatszott, hogy komolyan beszél.
-I...Igen? - hebegtem.
-Lesz, hogy... Meg kell szegnünk a szabályokat... - Elfordítottam a fejemet. A napsugarakat kezdtem bámulni. Majd ismét gesztenyebarna szemeibe néztem.
-Kwang... Azt hiszem... Ha veled vagyok, akkor a légzésen kívül semmi legálisat nem teszek... - elmosolyodott. Órák óta ez volt az első őszinte mosoly az arcán. - Nem akarok nagy bajba kerülni. De azt hiszem, egy gyilkosságnál nagyobba már nem keveredhetek... Szóval.. Derítsük ki, hogy ki a gyilkos...

 Legszívesebben világgá kiáltottam volna. Kétségbeesetten kopogtattam volna minden ház ajtaján segítségért. De nem tehettem.
Még a legjobb barátnőmnek sem mondhattam el. Sosem titkolóztam Nara előtt, és sosem untam a társaságát. De a mai találkozónkat lemondtam volna, csakhogy Kwanggal nyomozhassak.
De nem tettem. Nem, mert a barátnőm volt. Én mindig számíthatok rá, így én is ott akarok neki lenni, ha kellek.
Úton a cukrászda felé is csak Bangsu teste járt a fejemben. És hogy Kwang milyen jól kezelte a helyzetet. Talán meg sem rémült... Vagy talán csak nem láttam, hogy mennyire félt. A Nap melegen ragyogott az égen. A fák gyengéden lengedeztek a kis szellőtől, ami elviselhetővé tette a tavaszi meleget. Április közepe van. De még mindig nincs annyi virág, mint tavaly. Egy világoskék farmert viseltem rózsaszín inggel. Megálltam a cukrászda előtt, és bementem. Nara az egyik asztalnál ült. Mikor észrevett elmosolyodtam. Ő viszont nem.
Leültem mellé.
-Mi történt odalent? - kérdezte, én pedig felvontam a szemöldökömet.
-Neked is Szia... - szóltam. Szemeit forgatta.
-Helló! Mi történt odalent? - ismételte meg a kérdést, majd kissé ingerülten az órájára pillantott.
-Semmi... Mit eszünk? - próbáltam terelni a témát. - Mondjuk... Muffint? Együnk Epres Muffint!
-Mi történt odalent?! - kérdezte ismét, most már hangosabban.
-Semmi különös, Nara! Volt néhány patkány, meg 1-2 pók.
-Nem hiszem el!
-Oké, bevallom. Voltak matracok is, amik kissé meg voltak gyötörve az ott tartott bulik miatt.
-Hyong Chiyun... Tudod jól, hogy mire gondolok. Minek vitt le oda téged? - lesütöttem a szememet. Igen. Jól tudom mire célzott. De nem mondhatom el neki, hogy találtunk egy hullát! Hazudni pedig nem fogok. És tényleg nem történt semmi...
-Azt mondta, a haverjait viszi le oda... Ezek szerint én is az vagyok... - jelentettem ki halkan.
-Remek.. - gyengéden rácsapott az asztalra. - És mi lesz ebből a barátságból? Tetkód lesz? Egyre többet lógsz majd? Lilára fested a hajadat? Graffitizel?!
-Hát... Igazság szerint az utóbbi már... Megvolt... - Próbáltam olyan halkan beszélni, hogy ne is hallja.
-MI?! - kiáltott fel dühösen.
-Shh... Nara, mindenki minket néz!
-Nem érdekel, Chiyun! Azzal a bűnözővel bandázol, az igazi barátaiddal pedig nem is törődsz! Ma is csak egy fél szünetet töltöttél velem és Namkyu-val! Ő pedig nagyon szomorú volt!
-Nara... Nem hanyagollak el titeket... Ez csak ideiglenes... Nemsokára meg fogja unni, hogy én nem olyan vagyok mint ő. És békén hagy. - Egy ideje így gondolom... De kimondva másképp hangzik.. Nem jó érzés...
-Vagy megpróbál majd megváltoztatni! - karba fonta kezeit, és hátradőlt a széken.
-Nem tud... - elmosolyodtam. - És egyébként is... Miért hagynám, hogy elvegyen tőletek?
-Ne beszélj úgy magadról, mintha egy tárgy lennél.. Te nem vagy senkinek a tulajdona. Főleg nem az övé.
-Nem így értettem. De köszönöm...
-Holnap... Menj el valahová Namkyu-val. Szegény teljesen azt hitte, hogy haragszol ránk. És elég mérges volt Kwangra.
-Nem tehetek mást Nara... Az oroszlán nem játékszer... - csendben maradt. - Holnap elhívom Namkyu-t a parkba... Azt hiszem igazad van.
-Mint mindig. - kacsintott. Beszélni kezdett a süteményekről. De nem bírtam a szavaira koncentrálni. Csak Kwang járt a fejemben. És hogy mennyire veszélyes dolgot készülök csinálni.
De már mindegy. Nem léphetek vissza...