Légszomj

5. Fejezet

Hazafelé többet beszélgettünk. Nem néztem olyan sűrűn az órát, nem érdekelt hogyan telik az idő. Jól szórakoztam.
 Igen. 
 Otthon belépve az ajtón, magam mögé pillantottam Kwangra. Nem tudom mikor, de valaki kicserélte Őt. A haja nem volt olyan borzas, a ruhája nem volt felgyűrve, kihúzta magát, és lágyan mosolygott. Pár másodpercig csak bámultam rá.
-Mi van? - kérdezte. - Ennyire furcsa?
-Ja... Nem...- tovább mentem. -Sziasztok! -léptem be a nappaliba. Anya felpattant a kanapéról, és odalépett hozzánk.
-Szervusztok!! - mosolygott, majd felém fordult. - Kicsim, mi megyünk. Van süti az asztalon, és narancslé a hűtőben. A húgod a szobájában van, mesét néz. - Csak bólogattam. Apa is felállt a foteljéből, és anya mellé lépve végigmérte Kwangot. Ó, ne... - Na, indulás! Sziasztok! -Anya kirángatta apát a házból.
-Jó fejek a szüleid. - szólt Kwang, majd megint kissé meggörnyedt, feltűrte kabátja ujját, majd hajába túrt. Azaz: Visszatért.
-Köszönöm. Kérsz sütit?
-Öhm, nem. Találkozhatok a húgoddal?
-Hát... Szerintem.... Inkább hagyjuk... Mert... - Látta rajtam, hogy kifogásokat keresek.
-Chiyun... Nem tudsz nekem nemet mondani. - szólt, majd közelebb lépett. -Igaz?
-Kwang... A húgom... Nem olyan, mint más gyerekek.
-Vámpír? - Humoros.
-Nem... Ő... Nagyon érzékeny, mert...
-Nem fogom megbántani. Szeretem a gyerekeket. - Először is: Ezt nehezen hiszem el. Másodszor: Kwangnak fogalma sincs arról, hogy Sunmi min ment keresztül. És ha elmondanám sem érezné át.
-Kwang, Ő tényleg...
-Chiyun...? -Hallottam Sunmi lágy hangját a lépcső felől. A vastag korlát mögött rejtőzött. Kis maciát szorosan átölelte.
-Szia..!- integetett Kwang.
-Ő ki? - kérdezte.
-Sunmi.. Ő Kwangjo... A...
-Barátja vagyok. - mosolygott Kwang.
-Miért nem mondtad, hogy van barátod? - szemei felcsillantak.
-N..Nem olyan barátom.. -Fújtattam. Sunmi elindult lefelé a lépcsőn, kibújva a korlát rejtekéből, megmutatva az arcát. Odafutott hozzám, és átölelte a lábaimat, majd mosolyogva Kwangra bámult.
-Szia!! - köszönt neki nevetve. Kwang rám emelte a tekintetét, majd visszanézett a húgomra.
-Szervusz, kis Hercegnő! - mosolygott, majd ismét rám nézett, mintha azt mondaná: "Komolyan erről beszéltél?". Egyáltalán nem zavarták a Sunmi arcán lévő sebek. Hatalmas tenyerét a húgomnak nyújtotta, hogy kezet fogjon vele, aki kacagva belecsapott, mire Kwang még szélesebben mosolygott.
- Játszol velem cukorkagyűjtőset?- kérdezte. Kwangjo segítsérően rám pillantott.
-Sunmi, Kwang nem ismeri azt a játékot. Hozd le, és mutasd meg neki! - Szóltam, mire Ő bólintott, és felszaladt a szobájába. Kwang mosolya kissé lelankadt, megint visszatért önmagához.
-Atya ég, de aranyos. - fordult felém.
-Kö..Köszönöm... Ez.. Nagyon jól esik neki... Az emberek általában negatívan állnak hozzá..
-Nem is tehet róla... - pár másodpercnyi hallgatás után megint megszólalt. - Mi történt?
-Öhm...
-O.. Ne haragudj, nem akartam... - Tényleg bocsánatot kért...?
-Nem.. Semmi gond.. Öhm.. Karácsony este... Sunmi... Majdnem csak szerelmes lett a feldíszített fánkba. Elnevezte Hyongwon-nak, simogatta, beszélt hozzá, és másodpercenként megszólalt: "Anya! Apa! Ez a fa olyan gyönyörű!" - kacagtam. -Annyira tetszett neki, hogy alatta akart aludni. Apáék ezt nem engedték meg, de abba beleegyeztek, hogy a nappaliban aludjon a kanapén. Sajnos... - óvatosan a szemeibe néztem. - Az égősor... Zárlatos lett... Hyongwon, a gyönyörű fenyő pedig...Kigyulladt...
-O...-hüledezett...
-Én ébredtem fel elsőnek... Hallottam, ahogy...S..sikít... - Éreztem, hogy a hangom elcsuklik... A szemeim megteltek könnyekkel. Mély levegőt vettem. - Két hétig volt kórházban. Sosem voltam még olyan ijedt, mint akkor... Meg is.. Halhatott volna...
-Igen, Chiyun... De nem halt meg. - szólt majd közelebb lépett hozzám. Felemelte az államat, és mélyen a szemembe nézett. A lélegzetem zaklatott volt, amiért ismét fel kellett idéznem magamban Sunmi balesetének részleteit, de minden egyes levegővétellel beszippantottam Kwang természetes illatát is.
-Itt vagyok!! - kiáltott Sunmi, mire hirtelen elléptünk egymástól. Ledobta a kanapéra a társasjátékot, arrébb tolta az asztalt, és lehuppant a földre. - Gyertek! Játszunk.
- Vigyázat, Sunmi verhetetlen ebben! - szóltam.
- Ebben egy percig sem kételkedtem.-kacagott Kwang, majd leültünk a szőnyegre, és játszani kezdtünk.