Légszomj

6. Fejezet

 Anya "csak egy óra"-jából 2 és fél lett. Ha már ott voltak, segítettek a mamánknak megszerelni egy-két dolgot. És persze elmentek vásárolni is, mert miért ne. Annyira nem zavart, először lejátszottunk pár kört a társasból, aztán leültünk mesét nézni, és sütit enni.
 Miután anyáék olyan 5 óra körül hazaértek, Kwang azt mondta, ő megy, még dolga van, szóval elbúcsúztunk, én pedig felvonultam a szobámba és mindent megbeszéltem Nara-val. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire ki tud akadni akármin. Vagy húsz percen keresztül papolt nekem arról, hogy még is mit képzeltem, mikor elmentem Kwangjoval, és hogy ez a srác mennyire nagy képű, és hihetetlenül el van telve magával. De nehéz volt egyet érteni vele... Sosem mondtam volna nagyképűnek... Esetleg... Ridegnek...
 Másnap pedig bepótoltuk a névnapozást, ahogy ígértem neki.

 Hétfőn első óra után a szekrényem előtt álltunk Naraval. Hála az égnek most sokkal világosabb volt. Namkyu egyszer csak megjelent mellettünk.
-Sziasztok! - köszönt barátságosan, majd feljebb tolta orrán szemüvegét. Aranyos srác volt, kedveltem. Haja mindig elegánsan volt fésülve, inge rendesen kivasalva, a nadrágjába tűrve. Mindig kihúzta magát, és elképesztő mennyiségű vidámságot sugárzott. Néha együtt mentünk könyvtárba, de csak barátok voltunk. Nara azonban bármit megadna, hogy összejöjjünk, de ezzel egyedül van.
-Szia, Namkyu! - köszöntem barátságosan.
-Mit csináltál hétvégén, Chiyun?
-Nem akarod tudni. -dünnyögött Nara, majd karba tette a kezeit. Namkyu felváltva rám és Narara bámult.
-Történt valami? - kérdezte aggódva.
-Dehogy. -Tűrtem zavartan a hajamat a fülem mögé.
-Chiyun! -Hallottam a hangot. A folyosó másik feléről jött, és túl sokat hallottam ahhoz az utóbbi időben, hogy ne ismerjem fel rögtön. Az egész folyosó elcsöndesedett. Még a légy zümmögését is lehetett hallani. Kwangjo kacér mosollyal az arcán elindult felém. A folyosón álló emberek mindegyike meredten figyelte az eseményeket, Ő pedig élvezte ezt. Én viszont nem annyira. Éreztem, ahogy a szívem hevesebben ver minden egyes közeledő lépésénél. Végig engem nézett. Kezei a zsebeiben voltak, fekete pólója kissé gyűrötten lógott ki szakadt farmeréből. Haja eltakarta egyik szemét, fekete cipője halkan kopogott minden egyes határozott lépésénél. Mikor odaért hozzánk pár másodpercig csendben állt, felmérte Namkyu kissé sokkolt arcát, majd felém fordult. - Helló Hercegnő...! -mosolyodott el még szélesebben, szemöldökét feljebb vonva közelebb húzott magához, és átkarolta a vállamat. Rettenetesen zavarban voltam. Éreztem magamon a folyosó összes gyanakvó tekintetét. Kwang mellkasára tettem a tenyeremet, és gyengéden megpróbáltam eltolni magamat tőle, jelezve a helyzet kényelmetlenségét, de ezt észre véve ahelyett, hogy elengedett volna, megfeszítette izmait, és magánál tartott. - Helló, srácok! - köszönt barátaimnak is.
-Szia...- feleltek.
-Mit szeretnél, Kwang? - kérdeztem, majd erősebben próbáltam szabadulni szorításából, ismét eredménytelenül.
-Még mindig ugyan azt, amit szombaton, de a tengerparti villához, és a pénzhez hozzácsaphatunk még pár dolgot... - egy pajzán vigyort intézett Nara felé, majd visszanézett rám. - De ismét nem ezért vagyok itt.
-Akkor...? - kezdte Namkyu, mire Kwang csak ráemelte tekintetét, a fiú hangja pedig rögtön el is halkult.
- Az előttem lévő hely megüresedett matekon. Arra gondoltam, hogy odaülhetnél.
-De... Nem Bangsu ül előtted? - Pár másodpercig hallgatott, majd ismét megszólalt.
-Ezzel ne foglalkozz.. Bízz bennem, a hely üres lesz. Szóval, mit mondasz? - Nara-ra pillantottam, majd lehunytam a szememet, és kissé halkan feleltem:
-P...Persze...
-Remek! - mosolygott, majd levette rólam a kezét. - Megyek, Hercegnő, a többiek már várnak. Akkor órán. - kacsintott, majd elviharzott, és magával vitte a ránk szegeződött tekintetek nagy részét. Namkyu és Nara szó nélkül álltak előttem, piros pozsgás arcomat bámulva.
-Ez...Mi volt? - szólalt meg végül Namkyu.
-Hosszú történet...-feleltem.

 Féltem bemenni a terembe, de muszáj volt. Körbenéztem, hogy megtaláljam Kwangjo-t, de sehol sem láttam.
-Boo! - Hallottam a mély, halk suttogást a fülembe.
-Jesszus! - kiáltottam fel, mire Kwang halkan kacagni kezdett.
-Mi a baj, Hercegnő? Ennyire ijesztő vagyok?
-Őszintén?
-Csak óvatosan, a végén még magamra veszem! - megint átkarolt, majd a terem hátsó részébe vezetett. A bal sarokban volt a helye. Én azonban sosem ültem még a második sornál hátrébb, és most sem szívesen tettem, még ha abban a megtiszteltetésben részesültem is, hogy az Alfahím előtt ülhetek az Ő kérésére. Valahogy érzem, hogy az ég világom semmi nem fog megragadni a mai órából, hála Kwang-nak. Leültem, ő pedig ledobta a cuccát mögém.
-Kwang... - kezdtem. - Hogy-hogy... Nem Bangsu ül itt?
-Kellett a hely neked. - felelte teljesen természetesen, majd felült a padjára, és a mellettem lévő székre tette a lábait.
-És... Ő hol fog ülni?
-Nem itt. - felelte pár másodperc után. Nagy nehezen összeszedtem magamat, óvatosan lelöktem a lábait a székről, és mellé ültem a padra, majd halkan szinte egyenesen a fülébe suttogtam:
-Kwang... Ugye...nem bántottad?
-Ne aggódj! - szólt szintén halkan. Átkarolt. Mi nála ez az újabb birtoklási mánia?! Úgy érzem magam, mintha egy plüss medve lennék... - Nem kellett bántanom. Szerinted annyira fontos neki ez a hely, hogy inkább bevállal két pofont, csak hogy itt maradhasson? - Körbenéztem a teremben, de sehol nem láttam a srácot.
-Akkor.. Hol van?
-Azt nem mondtam, hogy nem ijesztettem meg egy kicsit... - felkaptam a fejem, és elvontam magam tőle.
-Kwang! Mit csináltál?
-Nyugi, kislány! - Tette a vállamra a kezét ismét. -Él a srác.
-Kérlek ne bánts senkit...  Főleg ne miattam.. - szóltam, majd most önként bújtam a karjai alá. Azt hiszem, ez hatással volt rá. Meglepetten emelte fel a fejemet, hogy a szemembe mondhassa:
-Rendben, Hercegnő.

 A tanárnő bejött, az aktuális hetes pedig jelentette a hiányzókat.
-Hol van Hyong Chiyun? - kérdezte a tanár, mikor a hiányzók között nem hallotta a nevemet, a régit pedig üresen találta.
-I...Itt vagyok Tanárnő... - szóltam halkan, mire meglepetten rám nézett.
-Hát te hogy kerültél oda hátra?-kérdezte.
-Öhm... - dadogtam.
-Én kértem meg, Tanárnő. - Szólt Kwang. Megkockáztatom, hogy sosem hallotta még ezt a hangot. Kwangjo nem beszél órán. Sosem.
-Rendben. - felelt kissé meglepetten a Tanárnő, majd elkezdte az órát.
 Az első 15 perc eseménymentesen telt. Majd hallottam, ahogy Kwang halkan mozgolódni kezd, és a hajamat kezdi piszkálgatni.
-Mi...Mit csinálsz? - fordultam meglepetten hátra.
-Unatkozom. - Suttogta.
-Csináld meg a feladatokat!
-Kész vannak, Hercegnő. - felelt, majd közelebb hajolt, és a fülembe suttogta: -Lépjünk le!
-Mi? Most?
-Nem.. Szünetben!
-Nem lógok a suliból.
-Aaa.. -forgatta szemét. - Akkor ülj mellém bioszon!
-Nara mellett ülök...
-És suli után mit csinálsz? - kérdezte, majd tovább piszkálta a hajamat.
-Haza megyek tanulni..
-Aah, unalmas vagy, Chiyun.
-Miért, te mit csinálsz?
-Azt terveztem, hogy mutatok valamit egy csinos lánynak, a suli pincéjében. -Te jó Isten... Én és Park Kwangjo? Kettesben? A SULI PINCÉJÉBEN?! Soha... És.. Most komolyan csinosnak hívott? Mi ez már... Talán nem is rólam beszél...
-Jó... Jó szórakozást...! -súgtam.
-Köszönöm! Nekem jó buli lesz. - hátra fordultam, mire Ő elmosolyodott.
  Kezdek félni...