Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

17.rész

Megnyitottam az első személytől jövőt.

Daniel: Jó reggelt! Remélem jól fogsz felébredni, bár azt nem hiszem. Nem akartalak felébreszteni, úgyhogy gondoltam inkább írok. Szóval 2 napig nem leszek elérhető, mert elutazunk anyuékkal vidékre az egyik rokonhoz, és ott nem hiszem hogy lesz wifi. Holnap nem tudunk menni az uncsimékhoz, úgyhogy arra már nem kell készülődnöd. Majd próbálkozok írni neked. Jó józanodást!❤❤
Én: Szia...umm már délután van😅kicsit sokat aludtam...
Amúgy vettem az adást főnök. Találkozunk 2 nap múlva!❤

Miután visszaírtam, megnyitottam a másik személytől jött üzeneteket is.

Shawn: Szia Jasmine.. ne haragudj azért amit láttál és egyben hallottál az interjúban. Kérlek mihamarabb írj!
(tegnap, 9:15)

Shawn: Esküszöm nem tudtam, hogy Hailey-t is meghívja a műsorvezető. Azt hittem rólad fog főleg kérdezni, és akkor kitárhatom a szivem😔annyira sajnálom☹ (tegnap, 10:46)

Shawn: Kérlek írj vissza!
(tegnap, 10:55)
Shawn: Tudom, hogy megbántott amit láttál, de pont ezért szeretném, hogy beszéljünk. Nem jelent Hailey nekem semmit!!
(tegnap, 16:35)
Shawn: Kérlek...
(tegnap, 18:33)

Én: 👉 🖕🏼

Miután elküldtem ezt a cseppet sem kedves emojit, visszadőltem az ágyba egy kicsit kipihenni a másnaposságom.

Este nyolc volt mire kikászálódtam az ágyból. Nem aludtam csak gondolkodtam, és arra jutottam, hogy beszélek Shawnnal. Hiszen nem vagyunk együtt.. nincs miért féltékenynek lennem. Barátok vagyunk..nem kéne bántania annak hogy ő egy másik lánnyal is ismerkedik.

Lementem a konyhába és a nappaliba, de nem találtam ott senkit. Felmentem, és bekukucskáltam anyuék szobájába, ahol ment a tv.

-Sziasztok! - dugtam be a fejem, és megláttam anyuékat az ágy előtt ülve, Kacey-t pedig az ágyon.
-Kijózanodtál? - nevetett apu. NEVETETT EZEN APU?!
-Öhm..aha - nevettem én is kínosan.
-Akkor jó - mosolygott anyu.
-Mit csináltok?
-Fogadtunk Kacey-vel, hogy meg tudunk nézni 8-tól 5 filmet anélkül, hogy elaludnánk.
-Szerintem - ásított Kacey. -Én nem fogom sokáig bírni..
-Jézusom - nevettem. -Akkor jó filmezést! Pá - mentem át a saját szobámba, ahol Shawn ült az ágyamon.

Kisebb "majdnem szívroham" után, becsuktam gyorsan magam után az ajtót.

-Te? Mit keresel itt? - kezdtem keményen.
-Jasmine - állt fel, és elkezdett közeledni. -Annyira sajnálom.
-Ugyan mit sajnálsz? Hiszen nem vagyunk együtt.. - nevettem. Őszintén ez egy fájdalmas nevetés volt. -Semmi közünk egymáshoz, azt csinálsz amit akarsz.
-Hagyd ezt abba! - fogta meg a karjaim. -Kérlek!
-Engedj el! - éreztem hogy erősebben fog.
-Jasmine én annyira sajnálom, nem tudom miért hívták oda Hailey-t -
bizonygatta igazát.
-Shawn engedj el.. - emeltem fel a hangom, de nem is figyelt.
-Kérlek bocsáss meg nekem, tudod hogy ő nem jelent semmit nekem, azt hittem eltudlak vele felejteni, de nem megy! Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből és... - folytatta volna, de kirántottam a karomat karjai közül, és erősen ellöktem.
-Hhh - sóhajtottam, miközben karomon levő piros ujjnyomokat nézegettem.
-Istenem, mindig csak fájdalmat okozok - hajtotta le a fejét, és az ajtóhoz ment. Megtámasztotta fejét az ajtó félfába, és beleütött egyet a falba.
-Shawn - közeledtem hozzá, és megfogtam a vállát. -Ne haragudj nem akartalak ellökni - ekkor éreztem hogy a válla rázkódik.
-Ne haragudj rám - hallottam hangján, hogy sír. -Annyira szeretlek - fordult meg, és szorosan megölelt.
-Ne sírj..- simítottam végig hátát. -Gyere - húztam az ágyhoz, és leültettem magammal szemben. Felemeltem az állát, és mogyoróbarna íriszeit kémleltem. Kisírt szemei annyira meghatottak..